Azt hitte, focizni hívják, színházigazgató lett belőle

Épp a zöldségestől tartott haza, amikor megcsörrent Berettyán Nándor telefonja. Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára kereste. Berettyán azt hitte, a főtitkár focizni hívja, ehhez képest színházigazgatói felkérést kapott. A Karinthy Színház élén üresedett meg egy pozíció, miután Bakos-Kiss Gábor a Győri Nemzeti Színház élére került.

Miután a Karinthy Színházat állami pénzből megvásárolta a teátrumi társaság, pályázat nélkül dönthettek az intézmény vezető személyéről. Fiatal igazgatót szántak a Karinthy élére, és a 28 éves Berettyán Nándorra esett a választásuk. A fiatal színész vacillált, végül mégis elvállalta, így július 1-jétől ő a Karinthy Színház igazgatója. Berettyán Nándorral a Partizán beszélgetett.

Berettyán Nándor Debrecenben született, közgazdasági szakon tanult a Tóth Árpád Gimnáziumban, ám vonzotta a Debreceni Ady Endre Gimnázium dráma szakának közössége, így átjelentkezett, és ott is érettségizett. Bár nem akart színész lenni, a dráma szak miatt elkezdett színházba járni, és mivel a Csokonai Színházban ekkoriban Vidnyánszky Attila volt az igazgató, így lényegében az ő előadásain nevelkedett. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre nem felvételizett, ám amikor Vidnyánszky osztályt indított Kaposváron, egyértelmű volt, hogy nála szeretne tanulni. Fel is vették színészképzésre. Vidnyánszky időközben a Nemzeti Színház igazgatója is lett, így Berettyán másodéves korától már Budapesten töltötte gyakorlatát. Miután 2017-ben diplomázott, odaszerződött. Rendezőként is próbálgatta a szárnyait, majd most,

A kérdésre, hogy formailag kellett-e tervet vagy pályázatot benyújtania, hogy övé legyen a pozíció, megtudtuk, hogy nem volt ilyen elvárás, „az egész ügy ennyi volt”. Viszont elmondta, hogy a színházat fiatalokkal akarja frissíteni, ennek megvalósítására elvileg garanciát kapott.

Az interjúból kiderül, hogy Berettyán Nándor korábban nem járt a Karinthy Színházban, nem látott ott előadást, de úgy gondolja, hogy minden színházról el lehet képzelni a megjelenő trailerek, darab- és színészválasztás alapján, hogy milyen irányt képvisel az intézmény.

Nem érzi problémának, hogy Vidnyánszky Attila komolyabb szakmai tapasztalat nélkül kérte fel igazgatói pozícióba, feleli a kérdésre, hogy mennyire tartja korrektnek, hogy Vidnyánszky, aki maga is felszólalt a színházi belterjesség ellen, volt tanítványát, társulatának egyik tagját bízza meg egy ilyen feladattal.

Hát kit nevezzen ki? Ő engem ismer.

Majd gyorsan hozzáteszi, hogy volt osztályvezető tanára próbálta lebeszélni arról, hogy elfogadja a pozíciót, és valójában Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára szerette volna, ha vállalja a felkérést. Vidnyánszky Attilára visszatérve kiegészítette gondolatát:

Szerintem ezt meg kell érteni, hogy ez egy magánszínház, itt ő nevez ki. Nyilván engem nevez ki, akit ismer.

Berettyán bevallotta, hogy fél a rá váró kihívás nehézségeitől, de bízik azokban az emberekben, akik mellette lesznek és segítik a munkáját.

Amikor a beszélgetésben előjött a politikai befolyás és a színházi működés kapcsolata, arról kezdett el beszélni, hogy szerinte úgy lehet csökkenteni a művészi életben kialakult kulturális szakadékot, ha a politikát kihagyják a darabválasztásból. Szerinte a színháznak nincs akkora hatása a politikára, mint azt a benne dolgozók feltételezik. Gulyás Márton arra is kíváncsi volt, hogyan látja Vidnyánszky Attila szerepét, aki már a magyar színházi világ omnipotens alakja, a finanszírozások is a személyéhez köthetők. Berettyán ezzel a felvetéssel nem értett egyet:

Határozottan mondom azt, hogy az egyáltalán nem úgy működik, hogy Vidnyánszky eldönt valamit, és az úgy is lesz.

A FreeSZFE közösségének pedig azt üzente, hogy szerinte azzal semmit sem érnek el, ha nem járnak be az egyetemre, vagy passziváltatnak.

Azt gondolom, hogy ha Vidnyánszky Attila azt mondta, hogy ők szabadon tanulhatnak az egyetemen, akkor biztos vagyok benne, hogy ezt a szabadságot ők meg fogják kapni.

Az ország jelenlegi legfiatalabb színházigazgatója társulati tagságát a Nemzeti Színházban nem szünteti meg. Ezt a döntését anyagi okokra hivatkozva hozta meg, mert külsősként jóval többet keresne, mint a színházi tagok, így tisztességesebbnek látta, ha nem mond fel. Az aggályokra, miszerint havi tizenöt-húsz előadás mellett nem sok ideje marad a Karinthyra, ezt a választ adta: eleget tud tenni mindkettő kötelezettségének.