Egy roma lány szerep, egy salzburgi diploma és egy becsúszó szerelem

Gombó Viola Lotti roma lányt játszik a Becsúszó szerelemben, Nagy Viktor Oszkár filmjében, méghozzá úgy, hogy azt hihetnénk, nem játssza, hanem igazi vérbeli roma lány. A külsőségeket, az óriási karika-fülbevalót, a színkavalkádos, a comme il faut-nál néhány fokkal kijjebb lévő öltözködést vagy a teli pofára rágózást még könnyűszerrel magára öltheti bárki, de a dikciót, a viselkedést, a kirekesztettségből fakadó, illetve arra reflektáló, hol támadó, hol szorongásos attitűdöt ilyen szinten már nem lehet elsajátítani. Gombó Viola Lottinak azonban a külsőségekkel együtt sikerült a roma sorsot is magára húznia,

arra, hogy megértsük, milyen is lehetne tulajdonképp egy anya és apa nélkül felnőtt, megalázott, bántalmazott fiatalkorú élete, aki tizenhat éves korára teherbe esett.

Az ifjú, a pályakezdő jelzőt még büszkén vállaló színésznő persze azért nem bízta a felkészülést a véletlenre, több olyan otthonba is elment, ahol a hátrányos helyzetű, szülő nélküli kiskorúak helyzetét tanulmányozhatta, de ellátogatott kiskorú fiatal anyák átmeneti otthonába is, ahol beszélgethetett azokkal, akik hasonló helyzetben találták magukat, mint amilyen helyzetet neki a filmen kellett játszania. 

Lüszi ugyanis árvaházi lány, aki tizenhat évesen teherbe esett, és gyermeke sorsát valahogy meg kell oldania.

Így találkozik össze egy gyermekre vágyó meddő párral, akiknél végső megoldásként már csak ez jöhet szóba. Az egész bulit azonban illegálisan akarják lebonyolítani, úgy, hogy Lüszi a terhesség idején végig a leendő apa, a futballultra Gyula (Ötvös András) lakásában él, ők gondoskodnak róla, hogy aztán egyszer csak megszülethessen a hőn vágyott gyermek. Ráadásul Gyula nem enyhén rasszista, barátainak mit sem mer felfedni ebből az egészből, különösen abból, hogy roma lánnyal él együtt, pláne hogy az ő gyerekének lesz majd az apja. Közben azonban megromlik a házassága, a nő (Stefanovics Angéla) máshol folytatja, és ki lehet találni, milyen irányú fordulatot vesz a hármas sorsa.

Képzelhetjük, milyen konfliktusok generálódnak ebből a helyzetből, amelyből adódó helyzetkomikumokat vagy inkább helyzettragikumokat a film jó érzékkel ki is használja.

Lüszi szerepét Viola többkörös castingon nyerte, de már rögtön a folyamat elején beszippantotta a szerep karaktere és a film hangulata. Így van ez, ha színész és rendező között egy hullámhosszon pendülés van, és ha előbbi már a castingon jóféle feladatokat kap. Ezután jött csak Viola mélyebb kutakodása, ismerkedése Lüszi sorsával, a leányotthoni nevelőkkel és a sorstársakkal.

Az Oscar-díj-PC szerint Oscar-jelölt film stábjában hamarosan minden kisebbségnek szerepelnie kell, így a romakérdés más megvilágításban is felmerül.

Nálunk ez a fajta hozzáállás vagy szabályozás egyelőre lehetetlenség volna, hiszen sajnos a romák közül keveseknek adatnak meg azok az életkörülmények, hogy lehetőségük legyen arra, hogy a színművészetin képviseltessék magukat. Én sem tudok sok roma színésznőt vagy hallgatót említeni

– mondja Viola, akit a szerepre való készülés magánemberként is megérintett. „Nagyon felkavaró volt közelről látni ezeket a sorsokat a gyermekotthonban. Egy dolog, hogy a szerephez be kellett lépnem ebbe a világba, de azzal, hogy beléptem, láttam, mennyire sokat lehetne és kellene tenni egyéni és társadalmi szinten is azért, hogy ezeknek a lányoknak a szocializációját megváltoztassuk, hogy a kitaszítottságot valamelyest fölszámoljuk. Hogy ez mekkora probléma.”

Gombó Viola Lotti idén diplomázik a megtépázott sorsú SZFE helyett az annak segítségére siető salzburgi Mozarteumban, és szerencséje volt, mert az Orlai Produkcióban már több darabban is megmutathatta magát: a Hurokban prostituáltat játszott, a Kaktuszvirágban naivát, a Woody Allen ihlette Férjek és feleségekben pedig egy hiperintelligens egyetemistát. És már Zsámbéki Gábor is rendezte a Katonában, menyasszonyt alakított egy Lorca-darabban.

Jó érzés tudni, hogy van, ahol számítanak rám. A mi osztályunkban, illetve néhány éve már nem igazán szokás végzősként fix társulathoz szerződni, annyi ugyanis a forgatás, a sorozat, hogy nem lehetne őket összeegyeztetni az állandó társulati tagsággal.

Az ifjú színésznő is forgatott már az Aranyéletben és a Korhatáros szerelemben, és most is forgat, ugyanakkor nem derogált neki adatrögzítőként sem dolgozni a pandémia alatt egy irodaházban.

Gombó Viola Lotti a székesfehérvári évek után ugyan felvételizett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de végül Kaposváron kezdett, amit egy év után otthagyott, mert másodjára már felvételt nyert Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályába az SZFE-re. Számára a legfontosabb, hogy olyan széles skálán játszhassa szerepeit, amilyen széles skálán csak lehet, hisz ez a színészi létezés legfőbb vágya, jelenleg azonban legtöbbször a drámai, nehéz sorsú nők esetében gondolnak rá. Valószínűleg ez sötét tónusaiból és mediterrán karakteréből, illetve az ezekhez tévesen kapcsolt tulajdonságokból és drámai sztereotípiákból fakad, ami kiválóan mutatja, nem csak a szende szőkéket lehet beskatulyázni.

Viola részt vett az SZFE egy éven át tartó harcában, az eltelt egy év, a hallgatók egységes álláspontja és a közös harc az összetartozás eufóriáját és az önmagukért való kiállás élményét adta számára. Ha most lenne tizennyolc éves, semmiképp nem jelentkezne a mostani, alapítványi fenntartás alá került egyetemre. Ugyanakkor az elmúlt egy évét egyáltalán nem tekinti kidobott időnek, ők már úgyis „csak” gyakorlati évüket töltötték, és neki azzal is külön szerencséje volt, hogy játszhatott Orlainál is és a Katonában. A Becsúszó szerelemben pedig az ő figurája az, aki nemcsak dramaturgiailag mozdítja elő az eseményeket, de akinek kapcsán elgondolkodhatunk azon, hogy még a legádázabb sztereotípiákkal megvert embertársaink esetében is csak addig tart a kirekesztés, amíg személyesen nem leszünk érintettek egy történetben.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)