Judit, Xénia
19 °C
34 °C

Egy magyar lány nagyot álmodott

P  2186
2021.06.20. 16:46
A XI. kerületben, a Kende utca 3. szám alatt van egy helyiség. Pici, fehér, világos, hatalmas ablakokon keresztül engedi be a fényt. A falakon képek sorakoznak, mindennek jelentése van, és pont a komolysága felszabadító. Egy művészeti tér, a Hungary L!ve PopUp Studio.

A sarokban ül egy kanapén, csupa mosoly. Boros Anna színésznő fogad. Anna a Kaposvári Egyetem színészképzésén végzett, de mint szervező is megérdemelne egy vörös diplomát, ugyanis tömegeket képes egy cél érdekében összeterelni. Egy belső sugallat miatt például magyar színházi fesztivált szervezett Amerikában, a pandémia alatt pedig lehetőséget biztosított sokoldalú művészeknek, hogy megmutathassák kevésbé ismert kreatív oldalukat is. Ezeknek az energiáknak lett bázisa a Hungary L!ve PopUp Studio.

Színészként végeztem, egy nyelvtanfolyam miatt kerültem először New Yorkba, ahová belső indíttatásból kezdtem el itthoni előadásokat és koncerteket szervezni. Az volt a vágyam, hogy a kint élő magyarok is lássák, milyen szuper dolgokat hozunk össze itthon

– kezdi, és szinte be is fejezi mondandóját. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, amit véghez vitt. De a szerénység mögött elhivatottság, kitartás és évek kemény (önkéntes) munkája áll.

New York neki szerelem lett első látásra. Ekkor még Kaposvárra járt színművész szakra, egy híresen összetartó Mohácsi–Znamenák-osztályba. Annában ennek az összetartásnak a lángja lobbant fel a felhőkarcolók között sétálva, és eldöntötte, megmutatná osztálytársainak a várost, ami sosem alszik.

Egy mesterség vizsgára Cseh Tamás-emlékkoncertet készítettek, amivel már akkor bejárták fél Magyarországot. Erre hivatkozva Anna meghívatta magukat a New York-i Magyar Házba és a washingtoni magyar nagykövetségre. Persze a történet nem ilyen egyszerű, hiszen anyagi támogatás nélkül egy meghívás mit sem ér. Az ambiciózus lány egy éven keresztül házalt ötletével, mígnem elegendő támogatást tudott szerezni az úthoz.

Znamenák István az osztállyal forgatott le egy mesét, hogy a gázsinkat bedobhassuk az útra, valamint létező összes kaposvári céghet felkerestem. Elmondtam nekik, hogy az eseményről készül egy film, aminek a végén minden támogatót feltüntetünk. Tiszeker Dániel forgatott egy doku-roadmovie-t az útról, később az előadást ezzel a koncertfilmmel párhuzamosan játszottuk a Belvárosi Színházban.

A szervezés alatt sok embert ismert meg, és ezzel megágyazott következő álmának.

Az egyetem után a k2 Színház tagja volt. A társulat munkamódszere különleges, nem csoda, hogy náluk jobbnál jobb előadások kerülnek műsorra. Úgy állítanak össze egy előadást, hogy egy-egy témát teljesen átengednek magukon, együtt gondolkoznak, és ez a hivatástudat minden munkájukban visszaköszön. Az alkotócsoport egyszer elhatározta, hogy előadást készít azokról az ’56-os magyarokról, akik Amerikába emigráltak, így kiutaztak egy hét tanulmányi útra.

A repülést szintén rengeteg szervezés előzte meg, amelyet Anna készségesen bevállalt.

Azzal kezdtem, hogy besétáltam az ELTE-n az Amerikanisztika Tanszékre. Több emberrel beszélgettem, akik mind sokat segítettek, rengeteg kontaktot kaptunk. Listákat írtam, majd a névsort leszűkítettem pár olyan emberre, akiknek a története színházi szemmel is érdekes lehet. Ezt a névsort adtam oda Benkó Bencének és Závada Péternek, a készülő darab rendezőjének és írójának. Ezenkívül leszerveztem, hogy a kint töltött egy hét alatt mikor hová és kihez menjünk.

A tanulmányi út végeredménye lett a Holdkő című előadás, amelyet a Szkénében játszottak. A darabot öt ember monológjából gyúrták össze, és a csapat nagyon várta, hogy az előadást vissza tudják vinni a történetek tulajdonosainak.

Tehát már volt egy útra kész darab. De Anna már fesztiválban gondolkodott. Részben azért, mert a sok beszélgetés végeredményeként ráeszmélt, hogy a kint élő magyarok nem jutnak hozzá itthoni kortárs előadásokhoz, másrészt az volt a víziója, hogy ha sikerül kijutniuk, ne csak egyetlen előadás erejéig jöjjön létre a varázs. A Holdkő mellé így került a bőröndbe az Örkény Színház A Dohány utcai seriff című előadása, a Szakértők zenekar Kutató kezek című koncert-előadása és a részben Boros Anna volt kaposvári társaiból verbuválódott BEKVART (Bánfalfi Eszter Kvartett) zenekar koncertje is.

A műsor összeállt, a támogatók összejöttek, és 2018-ban, két év szervezés után megszületett az első Hungary L!ve Festival. Az előadásoknak Washingtonban a Woolly Mammoth Theatre Company épülete, New Yorkban az Abrons Arts Center, La Mama ETC és a Nublu 151 adott otthont.

Boros Anna a szervezés alatt összeismerkedett két kulcsszereplővel. Boncz Ádám Amerikában tanult és dolgozott színészként, a fesztiválon a Szakértők koncertjén ugrott be felolvasni Konrád György írásait, mert Alföldi Róbert nem tudott kiutazni a produkcióval. Levkó Esztella pedig fizikai színházi workshoppal színesítette a fesztivál programját. Esztella Angliában, Észtországban, Lengyelországban, majd Oroszországban tanulta a színészmesterséget.

Boros Anna eredeti elképzelése, miszerint a kint élő magyaroknak akar játszani, Esztellával és Ádámmal kicsit átalakult. Nekik köszönhetően a fesztivál közönsége helyi lakosokkal is bővült, az előadásokat feliratozták.

Az emlékezés témakörére felfűzött fesztivál jól sikerült, Anna, Esztella és Ádám pedig amint hazaért, el is kezdte szervezni a következő Hungary L!ve Festivalt. Pályázatokat írtak, darabokat kerestek, előadásokat néztek, ötleteltek, emberekkel beszélgettek, egészen addig, amíg körvonalazódott a következő program: 2020 októberét azonban meghiúsította a pandémia.

Azonban lesz második HLF, a tervek szerint idén, legkésőbb jövő tavasszal. Az első fesztivál mögött a k2 társulat állt, a másodikat a frissen összeállt triumvirátus szervezte volna. Anna a szíve egy darabjával otthagyta a k2-t, mert a próbák és előadások mellett soknak bizonyult, hogy éjjelenként az időeltolódás miatt még az amerikaiakkal is tartania kellett a kapcsolatot, de eldöntötte, komolyan veszi a szervezést. Esztella és Ádám épp hazaköltözött, így hárman megalapították a Hungary L!ve Művészeti Alapítványt – hogy legyen mögöttük egy szervezet.

A vírus miatt persze minden hibernálódott, de ahogy a járványhelyzet le- és bezárt majdnem mindent, úgy nyitott ki egyre több lehetőséget a Hungary L!ve csapatának. Online programokat szerveztek, beszélgetéseket, amelyeken a világ több pontján élő szakmai kiválóságok is részt tudtak venni. Virtuális színházat csináltak, azon keresztül ők lehettek bárhol, ahol szükségük volt a művészetre.

Annának pedig ezekkel párhuzamosan volt egy álma. Egy művészeti tér. Egy helyiség, amely otthont adhat szakmai beszélgetéseknek, workshopoknak, ahol különböző művészeti ágak képviselői jöhetnek össze. Egy helyszín, amely be tudja fogadni azokat az alkotókat, akiknek próbahelyre van szükségük.

Van két segítő az életemben, Oláh Zsuzsa aki minden projektem mögött ott áll, Lammel Gábor aki akár egy mecénás, anno az első nyelvsulis utamat is finanszírozta. Bár azóta sem tudom, miért tette mindezt, de úgy gondolom, az az út több szuper dologra is hatással volt. Bízom benne, jól tudtam élni ezzel a lehetőséggel. Ez a helyszín, amely otthont ad a Hungary L!ve-nak, szintén az övé. Egy csokoládézó volt, ami bezárt, így a hely megüresedett, és mivel tudta, hogy mi a tervem, lehetőséget biztosított nekünk, hogy beköltözhessünk, szabadon kísérletezzünk.

Mivel novembertől a korlátozások miatt még próbálni sem nagyon lehetett, Anna törte a fejét, mit kezdjen ezzel a hellyel, hogyan használja ki a járvány hullámainak csúcsán ezt a lehetőséget.

Szeretett volna segíteni azoknak a színészeknek, akiknek megszűnt a munkájuk, így létrehozta a PopUp Shopot. Mindig rajongott a képzőművészetért, és tisztában volt vele, hogy nagyon sok kollégája van, aki a színészeten túl gyönyörű, kreatív és művészi dolgokat gyárt. Legyen szó festményekről, ékszerekről, ruhákról, textilképekről.

Az alapötlet onnan jött, hogy végzett színészként sokan elvárták tőlem, hogy maradjak ennél a pályánál. De közben annyi minden érdekel, szeretek utazni, világot járni, szervezni. Szerintem a legtöbb ember sokoldalú tehetség, és motiválni akartam a színészkollégáimat arra, hogy merjenek más dolgokat is csinálni, mert ha mernek, és kiteljesednek, az hatással lesz a játékukra is. Igazából én semmi mást nem csináltam, mint biztattam őket, és biztosítottam nekik egy felületet, ahol meg tudják mutatni a munkáikat.

Ez a kezdeményezés eredetileg karácsonyig tartott volna, de nagy siker lett alkotó- és befogadóoldalról is. A hely arculata még alakulóban van, igazából most kezd körvonalazódni, hogy milyen dolgokra tudnak használni további négyzetmétereket. Annyi biztos, hogy Budapesten, a Kende utca 3. szám alatt születnek még csodák, és ha fizikailag a falak határt szabnak is, hála a Hungary L!ve-nak és a PopUp Shopnak, itt szellemileg biztosan szárnyaló közösség talál otthonra.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)