Ők lettek az építészeti OSSKÁR-díj nyertesei
További Kultúr cikkek
- Ez a túlélésük titka, de ők sem tudják, meddig
- Most azokat ünnepeljük, akikről nem is tudtuk, mennyire sokat tettek értünk
- A mentális betegségekről jelent meg könyve az Index újságírójának
- Meghalt Cissy Houston, Whitney Houston édesanyja
- Cukiság a köbön, párkapcsolat nuku: Pesten hódítottak a K-pop sztárjai
Osskó Judit építész, az egykori, Unokáink is látni fogják című televíziós műsor szerkesztője férjével, Tokár György építésszel közösen építészeti díjat alapított, amelynek neve kettőjük vezetéknevének összekapcsolásával jött létre. Az OSSKÁR-díjjal a házaspár azokat a Magyarország területén megépült, 2017. január 1-je után átadott épületeket kívánta díjazni, amelyek szervesen illeszkednek a település, a táj szelleméhez, rendezik és nem zaklatják tovább a meglévő természeti és épített környezetet.
Olyan kiemelkedő színvonalú műveket szeretnénk díjazni, amelyekben a vezető szerepet a humánum, a harmónia és a minőség képviseli. A beküldött épületeket, együtteseket ezért tágabb környezetükkel együtt kívánjuk értékelni, hiszen a díj odaítélésének legfontosabb szempontja, hogy az új létesítmény szerves része legyen az adott település táji és épített környezetének. Minden díj annyit ér, amennyit a díjazott művek minősége és általános elfogadottsága visszaigazol. A látvány – s benne az építészet is – köztulajdon, és így üdvös volna, ha az olyan tradicionális értékek, mint a harmónia, az arányosság és a szépség ismét polgárjogot nyernének korunk szikárabb építőművészetében is.
A pályázatra tavaly szeptemberig 31 pályamű érkezett be, a díjazottakat 7 tagú, elismert építészekből álló bírálóbizottság választotta ki. A grémium három pályaművet díjazott, s mindegyiket az első helyre rangsorolta.
Elismerésben részesült a wekerletelepi Kispiac. A Füzes András és Tóth Péter építészek jegyezte épületnél a zsűri kiemelte, hogy a tervezők jól használták fel a környezeti kötöttségeket, a műemlékvédelem alatt álló kertvárosi telep formarendjével szellemi azonosságot vállaltak, magas szinten folytatták, de nem másolták le Kós Károly és hasonló organikus szellemben alkotó kortársai munkáit. A piac tömegalakítása puritán, de mégis rafinált, a nagycsarnok kiemelkedik az egyszerű nyeregtetős tetőformából, a látványnak ritmust adó három keresztcsűr jelöli ki a belső nagyterem helyét.
Szintén díjazták a kőbányai Ügyfélszolgálati Központ tervezőit is. A XX. század nem bánt kesztyűs kézzel a X. kerülettel. A Szent László tér sarkán és az Állomás utcában mégis megmaradt egy igényes, századfordulós, eklektikus stílusú épületekből álló utcakép. Ennek megőrzése és folytatása, harmonikus együttműködésüknek megteremtése jelentette a tervezés lényegét. A létrejött épület a zsűri szerint tiszteli az öröklött értéket, de távol áll tőle stiláris elemeinek és anyaghasználatának az idézése. A Lukács István, Vikár András, Gál Árpád, Mangel János, Kákóczki Norbert építészek tervezte homlokzat arányaival, előregyártott, pengeszerű betonelemeinek ritmusával meggyőzően illeszkedik a századfordulós épületsorba.
Elismerésben részesült a Varga Csaba tervezte, mádi J. V. borászata is. Ennek az épületegyüttesnek az egyedi jellegét az adja, hogy a magyar falvakban ma is létező hagyományos, ún. soros beépítés megújulásához máshol is értelmezhető módszert és megoldást adott, kihasználta így az ebből adódó lehetőségeket. A beépítés jól illeszkedik a hosszú telek adottságaihoz, a falusi épület változatos, ritmikus és festői lett, méltó a Tokaj-hegyalja építészeti örökségéhez. Az előtérben álló gépkocsitároló mint „pajta” tömege az utcaképben is fontos szerepet tölt be. A pályamű fontos szempontokat ad a történetileg kialakult és megmaradt, falusi jellegű telekviszonyok mai értelmezéséhez, illetve új funkciókkal történő beépítéséhez.
Különdíjban részesült a budai Várban replikaként visszaépített Lovarda, a Stöckl-lépcső és Főőrség épülete is. Osskó Judit itt leginkább Potzner Ferenc munkásságát emelte ki, aki szerinte méltón nyúlt hozzá Hauszmann Alajos munkásságához.
(Borítókép: A mádi J. V. borászat. Fotó: Varga Csaba / OSSKÁR-díj)