Hedvig
4 °C
15 °C

Pszichothriller nyert Cannes-ban, Enyedi Ildikó filmjét nem díjazták

GettyImages-1329250255
2021.07.18. 06:18 Módosítva: 2021.07.18. 12:41
Hiába tartották a francia kritikusok esélyesnek Enyedi Ildikó filmjét, a Füst Milán regényéből készült, nemzetközi gyártású mozit, A feleségem történetét, végül a bizakodásokat nem váltotta díjra. Julia Ducournau filmje, a Titán a győztes.

37 éves francia rendezőnő, Julia Ducournau nyerte a 74. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál legnagyobb díját, az Arany Pálmát Titán című pszichológiai thrilleréért. A sajtótájékoztatón az újságírók és a szakma is rendkívül díjazták, hogy női rendező nyerte a díjat, ugyanakkor az egyik zsűritag kiemelte, a Titán esetében ez egyáltalán nem volt szempont, még csak fel sem vetődött a zsűritagok közötti beszélgetésekben. Persze ők is örülnek, hogy a győztes nő.

Julia Ducournau a fesztivál 74 éves történetében a második nő, akinek filmje az Arany pálmát elnyeri, ez utoljára 28 évvel ezelőtt Jane Campionnak sikerült.  

A zsűrinek sok film tetszett, sokan sokféle véleményt képviseltek, ez azonban egyértelműen mindenki tetszését elnyerte, a benne rejlő politikai gesztus és az ehhez kapcsolódó radikális forma miatt. Az újságírók leginkább azt firtatták, miként tudott a zsűri 24 filmet látva konszenzusra jutni, amire Spike Lee, a zsűri történetében első fekete zsűrielnök azt mondta, egyrészt rengeteget beszélgettek, másrészt nem volt könnyű naponta négy, összesen 24 filmet megnézni. De szenvedélyesen szeretik a mozit, és örülnek, hogy ilyen fontos feladatot tölthetnek be, főleg a Covid után. 

Nem jött be a francia kritikusok és a vezető francia lapok, köztük a L’Humanité, a Le Monde és a Le Figaro értékelése és latolgatása: a legrangosabb filmes mustra, a cannes-i nemzetközi filmfesztivál nem Enyedi Ildikó filmjét díjazta a fesztivál legnagyobb díjával, az Arany Pálmával, és a nagydíjat, illetve a zsűri díját sem kapta meg annak dacára, hogy a hattagú zsűriben négy volt a francia. 

Nemcsak a francia sajtó reagált a film bemutatója után ilyen pozitívan, a közönség is hosszan tartó, álló tapssal jutalmazta az 1920-as évek Európájába röpítő hosszú, háromórás mozit, melynek női főszereplőjét, Lizzie-t a franciák sztárja, a 36 éves Léa Seydoux, a tengereken hajózó Störr kapitányt pedig a kiváló holland színész, Gijs Naber alakítja.

Tavaly a pandémia miatt a fesztivál elmaradt, ezért a mostani seregszemle gyakorlatilag két év filmes termését díjazza. Legutóbb, 2019-ben a dél-koreai rendező, Pong Dzsunho Élősködők című vígjáték-thrillere hozta el az Arany Pálmát, és később az Oscart is elnyerte.

Magyar filmek 1947 óta szerepelnek Cannes-ban, de az Arany Pálmát eddig csak Nemes Jeles László Saul fia című mozija tudta elvinni 2015-ben, amely utána Oscar-díjat is nyert a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Enyedi Ildikó nem először jár Cannes-ban, 1989-ben az azóta szintén a filmtörténet fontos darabjának tekintett Az én XX. századom az elsőfilmes szekció fődíját, az Arany Kamerát nyerte, legutóbbi nagyjátékfilmje, a Testről és lélekről pedig 2017-ben a Berlinálén kapott Arany Medvét, majd Oscarra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

A feleségem történetét már harminc éve, Az én XX. századom után (és azóta is) filmvászonra akarta vinni, de az illetékes kuratóriumtól nem lehetett megszerezni a megfilmesítéshez szükséges jogokat.

A feleségem története nem ismeretlen a franciák előtt, Füst Milán 1942-es regényét, melyben mindenki egyszerre kisszerű és monumentális, 1958-ban a legrangosabb francia szépirodalmi kiadó, a Gallimard jelentette meg L’histoire de ma femme címmel. Ahogyan Störr kapitány mondén, nagyvilági és szenvedélyes feleségébe, úgy Enyedi Ildikó is régóta szerelmes Füst Milán művébe, régi álma ez, épp ezért hangsúlyozta, nem rendezői filmet, hanem regényadaptációt hozott létre. Mivel a történet Párizsban, Londonban, Hamburgban játszódik, nem volt kérdés, hogy a film nemzetközi koprodukcióban készül.

A film operatőre Rév Marcell, akinek finom képeit és munkáját szintén nagyra értékelte a francia kritika, a forgatókönyvet pedig maga Enyedi Ildikó írta. A magyarokat Funtek Frigyes fia, Funtek Sándor és Hajduk Károly képviseli a stáblistán.

A film tulajdonképp egy szerelmes levél minden tökéletlen férfinak,

bár volt olyan kritika, mely feltette a kérdést, hová lett Enyedi egyedi hangja. Azt a belső világot, derűt és szenvedélyességet, melynek középpontjában az ember mint csodálatos lény áll, senki sem kérdőjelezte meg, s valószínűleg a franciák is a felkavaró szerelmi, házassági történeten túl a szenvedélyességet és ezt a fényt értékelték, mely Enyedi minden filmjében beragyogja a szereplőket.

A további díjakat az alábbi filmek, illetve alkotók nyerték.

  • Nagydíj : Asghar Farhadi Egy hős című filmje megosztva Juho Kuosmanen Compartiement no6 Hatos fülke című filmjével ;
  • Legjobb forgatókönyv : Ryusuke Hamaguchi és Takamasa Oe a Drive My Carért  
  • Legjobb rendezés : Leos Carax az Anette című alkotásért
  • Legjobb férfiszínész : Caleb Landry Jones a Nitramért
  • Legjobb női színész : Renate Reinsve a Julie (12 fejezetben) című filmért
  • A Zsűri Díja: Nadav Lapid Ahed térde, megosztva Apichatpong Weerasethakul Memoria című filmjéért
  • Életműdíj : Marco Bellocchio
  • Rövidfilm Arany Pálma: Tang Yi A világ minden hollója című filmért
  • Arany Kamera Díj: Antoneta Alamat Kusijanovic a Murina című filmért

(Borítókép: Julia Ducournau. Fotó: Pascal Le Segretain / Getty Images Hungary)