Vonat gázolta halálra a színészkirályt, ma lenne kilencvenéves

Latinovitsot − és sosem mondják, mint a legnagyobbaknál, hogy Zoltán − a mai napig színészkirálynak tartják. Nem Gábor Miklós, a nagy rivális, nem Darvas, hanem ő. És amíg lesz ember, aki emlékszik rá, annak is fogják. Generációk nőttek fel szavalásán, Adyt, József Attilát és Illyés Gyulát senki nem szavalta nála hitelesebben. Miközben eredetileg mérnök volt, műszaki ember, nem szerzett színészdiplomát. 

Feleségével, Ruttkai Évával együtt két színészóriás. Keleti Évát, a híres fotográfust még beengedték rogyadozó kapcsolatukba, csodálatos, sokatmondó felvételek születtek közös otthonukban.

Legendás nyomozó Az ötödik pecsétben, legendás Szindbád, Bozzi úr és Cipolla, és legendás őrnagy a Tótékban. Azóta nem merik az őrnagyot játszó színészek megnézni a vele készült felvételt. Nem tudnák a maguk őrnagyát megcsinálni.

Drámai kezdet, nehéz gyerekkor, kusza családi viszonyok. Apja, Latinovits Oszkár délvidéki földbirtokos fia születése után egy nappal hagyta el a családot. Édesanyja nem akárki, Gundel Katalin, Gundel Károly neves budapesti vendéglős lánya. 1941-ben újra férjhez megy Frenreisz István belgyógyászhoz, ebből a házasságból születik Latinovits két féltestvére, Bujtor István és Frenreisz Károly. Szintén zenész, szintén színész. Mindkettejükkel élete végéig szoros testvéri viszonyt ápol, közeli kapcsolatban vannak.

1949-es érettségije után asztalostanoncnak megy, majd hídépítő munkásnak. 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanul, ahol 1956-ban szerez diplomát. 1952-től NB I-es tartalékos kosárlabda-játékos volt, de kiválóan vitorlázott is, például fivéreivel.

Színi pályafutását a gimnáziumi színkörben kezdte, 1948-ban figyelt fel rá Bajor Gizi, aki a legenda szerint azt mondta neki: „Maga menjen színésznek.” Egyetemi évei alatt színjátszást tanult a MÁVAG, a Magyar Állami Vasút, Acélipari és Gépgyárak színjátszókörének tagjaként.

A diploma megszerzése után segédszínészként szerződött a debreceni Csokonai Színházba, ahol az évadnyitó előadáson Jacobi Viktor Leányvásár című operettjének hajóskapitányaként debütált. 1959-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, és hamarosan a társulat vezető színésze lett.

1966-ig a Vígszínházban játszott, ahol a Várkonyi Zoltán rendezte Különös találkozó című darabban debütált. Majd jött a Thália Színház, s újra a Víg. Ezután sűrűn hangoztatott politikai nézetei miatt a fővárosban gyakorlatilag bojkottra ítélték, ezért 1971 és 1973 között a Veszprémi Petőfi Színházban játszott, ahol rendezőként is bemutatkozott. Németh László Győzelem és Gorkij Kispolgárok című darabját állította színpadra. Első rendezése az év nagy színházi eseménye volt.

1973–1975 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi műsorokkal lépett fel. Utoljára a Fővárosi Operettszínházban állt színpadra: a címszerepet játszotta Békeffi István A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című zenés játékában.

Ötvennél több filmszerepe közül a legemlékezetesebb Bükky százados a Hideg napokban, valamint a Karinthy művéből készült Utazás a koponyám körül című filmben az író és másik énje, amelyért a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi színésznek járó díját is megkapta. Szerepelt többek között a Várkonyi Zoltán rendezte Jókai-adaptációkban (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán) és Jancsó Miklós korszakos filmjeiben, az Oldás és kötésben, valamint a Szegénylegényekben is. Emlékezetes a Pendragon-legenda Bátky Jánosa, a 141 perc a befejezetlen mondatból Wavra professzora, a Huszárik Zoltán rendezte Szindbád pedig a magyar filmtörténet egyik legnagyobb sikere.

Utolsó munkája egy rádiófelvétel volt, ahol a Rákóczi-induló című dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget című versét mondta el 1976. június 3-án.

Színpadi alakításait őszinte indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó alakábrázolás, rendezői munkásságát is a megszállottság és a kérlelhetetlen igényesség jellemezte. Ő maga mondta:

Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok.

Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta Ködszurkáló című önéletrajzi kötetében.

A meg nem értettség felőrölte idegeit, depresszióval küzdött, egymást érték a kórházi kezelések, állapota egyre rosszabbodott. 1976. június 4-én, 44 évesen a balatonszemesi vasúti átjáróban vesztette életét. A mai napig vitatott, hogy öngyilkossági szándékkal lépett-e a vonat elé, vagy baleset történt. A helyi temetőben helyezték örök nyugalomra, Szemesen 1984 óta működik a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum, amely pályáját mutatja be fotók és dokumentumok tükrében. A községben áll Melocco Miklós által készített szobra, és emlékére évente versmondó-találkozót és -versenyt rendeznek.

Megkapta a Jászai Mari-, a Balázs Béla-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet kapott, ám a Kossuth-díjjal csak 1990-ben, posztumusz tüntették ki. 1996-ban Magyar Örökség díjat kapott, 2015-ben Ferencváros díszpolgára lett. Az új Nemzeti Színház bejáratánál álló kapuszoborban Latinovits és Tolnay Klári alakja fogadja a közönséget. Nevét viseli a Budaörsi Latinovits Színház, a Veszprémi Petőfi Színház Latinovits–Bujtor Játékszínje (féltestvére, Bujtor István 2008–2009-ben a teátrum igazgatója volt), 2002-ben kisbolygót neveztek el róla. A jövőre megnyíló debreceni Csokonai Fórum kamaraszínházát is róla nevezik el.