Ozon, Tautou és Sy vesz le a lábunkról a ma induló Frankofón Filmnapokon

Itt van például egy olyan sztori, a Police, amelyben három párizsi rendőr, köztük egy nő, olyan különleges feladatot kap, hogy toloncoljon ki egy illegális bevándorlót az országból. Aktuális téma. Igen ám, de a rendőr is ember, egyikükben a reptérre vezető úton felmerül, hogy engedjék szabadon, hiszen ha visszatoloncolják, a biztos halál vár rá. A méltán népszerű, az Életrevalókban világhírűvé vált Omar Sy ebben szerepel, és segít ezt a nem könnyű erkölcsi dilemmát kibontani.

Van aztán film a felnőtté válásról két tizenéves fiú barátságán keresztül, az Été 85 (’85 nyara), van francia–tunéziai–német–belga–svéd dráma, a L'homme qui avait vendu sa peau (A férfi, aki vásárra vitte a bőrét), 

aki Európába szeretne eljutni, és az útért szó szerint a bőrével fizet: egy kortárs képzőművész tetoválja tele. (Jómagam lehet, hogy a maradást választanám…)

Van itt még szó munkanélküli színészről, aki börtönbe megy színházi foglalkozást tartani, ami még jól is sül el (Un triomphe/Jutalomjáték), van Burundiban töltött gyerekkor és polgárháború (Petit pas/A gyerekkor földje), thriller a plasztikai sebészetről és egy nettó romantikus dráma, a Szerelmeink, melyben pusztán csak arról van szó, hogy lehet, hogy egy ismeretlennek hamarabb kitárulkozunk, mint a hozzánk legközelebb állónak.

De helyet kapott a fesztiválon Szász Attila Örök tél című mozija, valamint a réges-régi klasszikus, amelyet mindig újra és újra elővesznek, az Audrey Tautounak köszönhetően felejthetetlen Amélie csodálatos élete.