Lehetett volna rabbi, de inkább orvosnak állt a filmrendező

DSC9810
2021.10.10. 06:03
Az orvos-filmrendező szerint lehet másképp is kezelni egy demens beteget, ráadásul az se biztos, hogy mi megússzuk. Legújabb munkája, melynek címe A Gyémánt út pora, érzékenyítő filmnek is beválik.

Az Index ellátogatott egy filmforgatásra, aminek több érdekessége is van. Az egyik, hogy Vári Éva Kossuth- és Jászai-díjas színésznő a főszereplő, a másik, hogy a rendező, Dr. Vámos Zoltán „civilben” orvos. Ez azért sem egy elhanyagolható tényező, mert a film központi témája a demencia. Ha egy orvos kamerát ragad, és filmet készít erről a problémáról, fennáll a gyanúja, hogy fontos mondanivalója van. Ennek jártunk utána.

A Pécsi Tudományegyetemen oktat, mentőzik, illetve intenzív tárpiás szakorvos, emellett a filmművészet aktív szerelmese. Olyannyira, hogy rendezi is őket. De mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Dr. Vámos Zoltán Budapesten született. Édesapja sebész főorvos, édesanyja pedagógia professzorként találta meg a hivatását.

Idővel Zoltán egészen más vizekre evezett, a filmezés kezdte érdekelni. De hogy kerül valaki, aki főként a színészek bohém közegében mozgott egy olyan egyetemre, amiről köztudott, hogy a már eleve nehezen megszerezhető diploma után jön a tanulás java?

2002-ben mikor még csak a film érdekelt, attól féltem, hogy el fognak vinni katonának, ezért azt a megoldást találtam, hogy választok magamnak egy jó hosszú egyetemet. Rabbiképző vagy az orvosi kar jöhetett szóba. Éppen Pécsett voltam a Poszt miatt, így logikus választásnak tűnt az ottani orvosi egyetem.”

– válaszolja kérdésünkre dr. Vámos Zoltán. Akár így is történhetett, bár annyira abszurd, hogy azóta sem lehetünk biztosak abban, hogy igazat mondott-e. Az cáfolhatatlan tény, hogy a rabbiképző is 5+1 év, és tényleg nincs ilyen képzés Pécsen. Azt is diploma igazolja, hogy Vámos Zoltán a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán tanult.

Állítása szerint őt tényleg a film, a filmírás érdekelte, de egy idő után rádöbbent arra, hogy mindegy mit ír, forgatókönyvet, dalszöveget, orvostant vagy tudományos vélekedéseket, az agyának, lelkének ugyanazon részét használja. Abban a hihetetlenül feszített munkakörnyezetben és tempóban is, amiben dolgozik, megtalálta azokat a pillanatokat, amikor marad ideje filmeket összerakni a fejében, elkezdeni kidolgozni karaktereket, helyzeteket, vagy akár jelmeztervet, hogy a következő pillanatban már rohanjon egy újraélesztésre.

Ez olyan, mint az edzés, ha megszokod, hogy minden nap futsz húsz kilométert, akkor az lesz a természetes. Nekem az orvosi munka mellett ezek a filmekkel töltött pillanatok adják meg a holnap értelmét. Az életem pedig tele van olyan pillanatokkal, amiket fel tudok használni egy új ötlethez.

Legújabb filmje is valós történeten alapszik. Zoltán egyszer orvostanhallgatóként ment oda egy idős nőbeteghez, aki nem volt hajlandó kommunikálni, csak meredten bámult maga elé. Így medikus taktikát váltott: elkezdett énekelni, amire válaszul a néninek kinyílt a tekintete, egymásra néztek, és onnantól megszületett köztük egy kapcsolat. Ez a momentum adta ennek a filmnek az alapját, irányítva a figyelmet a demenciára, ami egy egyre égetőbb problémává válik napjainkban.

A Gyémánt út pora című film egyik központi karaktere Vári Éva Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, aki a demens tüneteket is produkáló beteget fogja alakítani, az orvos pedig Orosz Ákos lesz, akit a szerepe mögött megbújó empátiáról kérdeztünk:

Rengeteg az olyan orvos, aki tényleg elhivatott a szakmájában, erre jó példa Vámos Zoltán is, ha úgy nézzük, ez a sztori az ő személyes történetéből inspirálódott. Egy elég empatikus orvost játszom, aki sokat tesz a betegeiért, főként intenzív osztályon dolgozik, általában élet és halál között lebegő emberekkel, és rengeteg fontos döntést hoz. Nagyon elcsigázott, de valahogy mégis marad arra energiája és ideje, hogy egy demens nénivel empatikusan próbáljon meg viselkedni. Túl a hivatástudaton, jó dolog és remek érzés másokkal jót tenni, nem orvos-beteg viszonylatban, hanem ember-ember viszonylatban létezni. Azért fontos kiemelni, hogy a filmnek igaz történet adta az alapját, mert ezek a sztorik megtörténnek velünk nap mint nap. Ezért fontos erről beszélni.

Valóban fontos téma a demencia, egyre több embert érint. A művészet különböző formái pedig mindig remek célt szolgáltak, ha valamire fel kellett hívni a figyelmet. Az Index is foglalkozott már az Alzheimer című filmmel és Az apa című előadással is, amik egészen más oldalról, de nagyon effektíven foglalkoztak a téma érzékenyítésével. A Gyémánt út pora kisfilmnek készül, ez a hosszúság pedig a fesztiváloztatás mellett arra is remekül alkalmas, hogy érzékenyítő filmként szerepelhessen akár adott orvosi konferenciákon, továbbképzésen, illetve beszélgetéseket generáljon a témáról a nézők körében. Ennek szükségességét Vámos Zoltán első kézből tapasztalja:

Sokszor látom azt, hogy a demens embereket nem tudják kezelni a kórházakban. Úgy beszélnek velük, mint a süketekkel, de ezzel nem érnek el semmit. Meg akarom mutatni, hogy lehet másképp! Nem kell rögtön 10 milligramm Seduxent belenyomni az emberbe. El lehet kezdeni kommunikálni, beszélni, empátiával közeledni. Baromi fárasztó lesz, mikor már hússzor elmondtál valamit, de igenis kell a türelem és el kell mondani huszonegyedjére is. Nem lehet kiválasztani azokat az embereket a betegpopulációból, akikkel jó együtt lenni, és a többieket meg kontraszelektálni.

Az orvos-filmrendező szerint ez a betegség előbb, vagy utóbb, de mindenkit utolér, mert progresszíven romlik az emberek kognitív funkciója. Így a demencia sokkal inkább előtérbe kerül, hisz a betegek, előbb kerülnek be a kórházakba. Régebben jellemzően a család viselte gondját a demens betegeknek, de Vámos szerint az empátia és a türelem hiánya oda vezet, hogy már egyre többen

stigmaként gondolnak a demens nagymamára és nagypapára. Nem akarják, hogy a haverjaik lássák, amikor bulit tartanak, ahogy kicsoszognak a mosdóba és elfelejtik lehúzni a vécét.

Vámos Zoltán abban bízik, hogy az emberek képesek kicsit engedni a kényelemből, empátiával hozzáállni a környezetükhöz. A demencia kialakulásáról még mindig keveset tudni, pedig velünk élő probléma, ami ráadásul progresszív növekedést mutat. A Gyémánt út pora az előzetes tervek szerint 2022-ben debütál majd az Alzheimer kor világnapján.

(Borítókép: Gorondy-Novák Edit / Index)