Koronavírus adatok

2021. dec. 07.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Ambrus
-3 °C
3 °C

A zajrádiókban a múlt, a Petőfiben a jövő slágerei szólnak – mondja az új igazgató

DSC2840
2021.10.29. 15:19
Béli Ádám idén áprilistól az M2 Petőfi TV, a Petőfi Rádió és a kapcsolódó internetes tartalmak csatornaigazgatója. A harmincas évei elején járó közmédiással beszélgetve Demeter Szilárd, Bródy János, a fiatal néplélek és az A38 Hajó óbudai útja is szóba került a változások mellett.

Kaposváron lett diplomás színész, majd irányt váltott, és szerzett egy felsőfokú menedzsmentvégzettséget is. Évekig dolgozott műsorvezetőként a közmédiában, harminckét évesen csatornaigazgató. Meredek karrierív. Hol kezdődött?

Vidéki, viszonylag konzervatív közegben nőttem fel Nagykanizsán, ahol rengeteg jó hatás ért. Ott és akkor alapozódott meg az a szellemi és kulturális tőke, amivel dolgozni kezdtem és ami nagyon fontosnak bizonyult a karrierem szempontjából.

A nagykanizsai általános iskolában, gimnáziumban kapott ekkora lendületet?

Igen, illetve a gimnázium vége felé egy barátommal már játszottunk színházi előadásokban is Veszprémben. Ott kezdett érdekelni igazán az előadó-művészet, bár otthon is folyamatosan bulikat szerveztem, zenekarokat alapítottam. Zeneiskolába is jártam, fúvószenekarban játszottam, kamarazenéltem, több hangszeren is megtanultam játszani, tehát szépen gyarapodott a csomag. Az érettségi előtt az esélytelenek nyugalmával jelöltem be a jelentkezési lapon a Kaposvári Egyetemen a színművészet szakot. A pestit már be se írtam, gondolván, hogy szürke vidéki kisegérként esélyem se lehet a nagyvárosban. Mintegy hatszázan jelentkeztünk akkor Kaposvárra; én azok között lehettem, akik be is jutottak az első egyetemi mesterképzős színészévfolyamba. Elvégeztem a képzést, van előadóművészi diplomám, de egy idő után már éreztem, hogy nem ez az én világom.

Kik voltak a mesterei?

A tanszékvezetőm Csáki Judit, az osztályfőnököm Mohácsi János volt.

Mi zavarta a színészetben, a képzésben?

Sok hasznos dolgot tanultam ott, de szűknek találtam azt az életformát, több minden érdekelt, rájöttem, hogy nem érzem magaménak azt a közeget sem. Hamar ki is navigáltam magam belőle. Szereztem egy nemzetközi kontextusban is értékelhető diplomát a Momén, közben egy szerep révén belekóstolhattam a filmezésbe is.

Lehetett volna producer is?

Tettem lépéseket abba az irányba, de jött egy lehetőség a közmédiánál, amikor elindult az M5 csatorna.

Mikor merült fel komolyan, hogy egy rádióból, tévéből és a kapcsolódó online felületekből álló projektet bízhatnak magára?

Amikor megkérdeztek.

Kik kérdezték?

Meghívtak egy vezérigazgatói egyeztetésre, és vázolták, mivel bíznának meg.

Megijedt vagy szárnyakat kapott?

Semmit sem lehet félve csinálni. Ha azért választanak engem, amilyen vagyok, az jó. Ha azért nem kellek, mert ilyen vagyok, az is jó, mert akkor máshol van a helyem. Örültem, hogy az első változat érvényesült.

Mire kérték fel?

A közmédia és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös ügybe kezdett a Petőfi-emlékév kapcsán, és ehhez kapcsolódva adódott a feladat a Petőfi Rádió és a Petőfi TV megújításra és egy értelmezhető online jelenlétre, együttműködésben Demeter Szilárdékkal. Azt mondták, hogy ezt kellene kitalálnom és navigálnom. Nem azon gondolkodtam, hogy vállalom-e, hanem azon, mit kell csinálnom. Az említett találkozón leginkább azon törtem a fejem, hogy azonnal rávágjam-e az igent, vagy egy-két napig tegyek úgy, mintha gondolkodnék a döntésen.

Hány éves volt ebben a történelmi pillanatban?

Harmincegy.

Voltak feltételei? Mit várt el ahhoz, hogy el tudja végezni a feladatát?

Elsősorban támogatást. Azt mindenképp, hogy kidolgozhassam a feladattal kapcsolatos vízióimat, és utána beszéljük meg, hogyan lehet mindazt, amit kitaláltam, intézményi keretek között megvalósítani.

Mi volt a víziója, és hogy áll ehhez képest az, ami eddig megvalósult?

Közel állnak egymáshoz. Azzal kezdtem, hogy készítettem egy átfogó elemzést. Gyakorlatilag egy hónap alatt megírtam életem harmadik szakdolgozatát, és ez volt a legalaposabb mind közül. Soha nem vezettem ezelőtt rádiót, meg is mondtam a kollégáknak az első értekezleten, hogy ne is pazarolják az idejüket arra, hogy utánanéznek a rádiós múltamnak. Meg kellett néznem mi hogyan megy, hogy meghatározhassam, min és hogyan változtatnék.

Hogy nézte meg?

Rengeteget beszéltem rengeteg emberrel. Rákérdeztem mindenre, amire érdemes volt, elpakoltam a műsorvezetői agyam, és projektmenedzserré váltam.

A kereskedelmi rádiókat is vizsgálta?

Természetesen. Nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy közmédiaként nem kell a kereskedelmi zajrádiókkal versenyezni. Azt is eldöntöttem, és ehhez megkaptam a támogatást, hogy nem a hallgatottságot növeljük, hanem a kulturális értékközvetítő szerepet erősítjük. Ne a hallgatók száma nőjön általában, hanem azoké a hallgatóké, akik az identitása miatt hallgatják a rádiót, akik zenei újdonságokra kíváncsiak, fiatal hangokat akarnak hallani, új nézőpontokat szeretnének megismerni és olyan tartalmakat hallani, amelyek új gondolatokat ébresztenek bennük, és mindeközben alapvetően biztonságban vannak.

A biztonság mint szempont még nem jutott eszembe zenei rádióval kapcsolatban.

Tökéletes példa arra, milyen biztonságra gondolok, az M2 gyerekcsatornája, ahol konstruktív és kedves tartalmakkal találkoznak a gyerekek, nem tolnak eléjük reklámokat, nem erőszakolnak rájuk termékeket. Nyugodtan lehet hallgatni és nézni, nem mar bele a gyerek lelkivilágába semmi.

Gyerekcsatornát illetően ez valóban fontos, de egyéb helyeken a biztonságos kultúra kifejezésről az unalomra lehet asszociálni.

Ez azért árnyaltabb kérdés. Én biztonságnak nevezem azt is, amikor nem vesztegeted hiába az idődet, amikor olyan tartalmat kapsz, ami épít, és nem olyat, ami rombol. Sok mindent lehet a mai fiatalok lelkében is építeni. Nagyon nem mindegy, mit hallgat egy tizenéves, milyen ruhákat hord, milyen koncertre jár, milyen közösséghez tartozónak vallja magát. A tinédzserek végső soron felnőtt emberekké válnak, tehát ha olyan tartalmat engedek rájuk, ami mondjuk erőszakot propagál, az nem biztonságos közeg.

Hogy néz ki az a rádió és tévé, amit felépítenek?

Most jártuk körbe a hajót, tehát a fizikai részét már látta.

Olyan érzésem volt, miközben körbevezetett, mintha egy gyereket látnék, aki épp kicsomagolja az ajándék legó hatalmas dobozát.

Kicsit így is érzem magam. Komolyra fordítva a szót: a Petőfi nem rádió, tévé vagy online felület, hanem egy új médiaplatform a közmédia keretein belül. Elsősorban könnyűzenei fókusszal, de egy könnyűzenei témának is annyi aspektusa van, amennyit nem lehet csak rádiós, csak tévés vagy csak online eszközökkel megjeleníteni. Azt szeretném megvalósítani, hogy a tartalmakra és témákra fókuszáljunk, a formátumot pedig azt határozza meg, hogy a téma milyen platformra kerül ki.

Milyen tartalmakat tart elég fontosnak és jónak, hogy foglalkozzanak vele tartalomként, témaként?

Rengeteg attribútuma van manapság a popkultúrának, nem egyértelműek a határok. Arra kell törekednünk a Petőfivel, hogy a lehető legtöbb attribútumhoz hozzáérjünk, és amihez hozzáérünk, az a Petőfi minden felületén ugyanazt jelentse. Tehát egységes brandet építünk.

Milyen zenékből válogatnak, mekkora a merítés?

Már most is sokat változott a rádió zenei kínálata. Ha megnézzük a rádió lejátszási listáját, akkor NKS underground rapjétől a Tárkány Művek népzenealapú világán keresztül az új Billie Eilishig van minden. Műfajilag minden jöhet, ami nem politizál, nem propagálja az erőszakot, nincs tele drogszlenggel, nem és bőrszín szerinti előítéletekkel.

Ekkora felülettel és hatókörrel egyértelműen alkalmas lesz a Petőfi-projekt arra, hogy felröpítsen bandákat, előadókat, és arra is, hogy hallgasson azokról, akik nem felelnek meg az itteni normáknak. Nem fél, hogy úgy vonul be a zenetörténetbe, mint a XXI. század Erdős Pétere?

Már most is kaptam olyan felháborodott kérdéseket zenészektől, hogy miért vannak kitiltva a rádióból.

Bródy János újabb számait lejátssza a Petőfi Rádió?

Kortárs könnyűzenei adó vagyunk, a tartalmi változásokkal, a megújult csapattal és az A38 Hajón létrehozott fizikai környezettel is azt szeretnénk kommunikálni, hogy alapvetően a fiatalok felé nyitunk. Ha Bródy János számai ebben nem jelennek meg, az nem azért történik, mert bármilyen helyen szerepel, nyilatkozik, hanem mert a stílusváltás, tartalmi változás nem támogatja azt a zenei világot, amit ő képvisel.

Vegyünk egy másik példát, ott van Molnár Áron, mozgalmi és rappernevén noÁr. Nagyon sok fiatal imádja.

Az életem jelentős része kulturális-művészeti közegben telt el, személyesen is találkoztam vele, követem az akcióit. Ő politikus. Aki azzal generál magának médiafigyelmet, hogy mindenkibe beleáll, olyanokba is, akik hozzá se szóltak. Neki lenne a legrosszabb, ha elkezdeném játszani; akkor mi ellen lázadna? Amúgy zeneileg sem üti meg azt a minőséget, ami egy országos rádióban elvárható. Az ő platformja ráadásul alapvetően online. Szabad országban élünk, oda mindenki azt tesz fel, amit csak akar.

A zenei kínálatban is eltérnek a kereskedelmi rádióktól?

Sok szempontból. Például abban is, hogy egy kereskedelmi rádió néhány száz dalos adatbázissal működik, mi – épp azért, hogy több minden beleférjen, jelenleg – nagyjából 1200 darabos katalógussal dolgozunk. Nem zenei sávokban, hanem szövetben gondolkozunk.

Mikor indul az áttervezett Petőfi Rádió, Petőfi TV?

November 3-án. Már hajnali ötkor érdemes bekapcsolni a rádiót, akkor indul információkkal, zenékkel az élő sáv azok kedvéért, akik már ébren vannak. Hatkor kezdődik a reggeli műsor, ami eltér a klasszikus morning show felállástól. Nálunk nem lesz a műsorvezető mellett két-három rezonőr.

Ki lesz az az egy műsorvezető, aki elviszi a hátán a reggeli sávot?

Kapcsolják be a rádiót november 3-án! Addig annyit árulok el, hogy jelentős változások zajlanak a Petőfi személyi állományában. Az én kinevezésem is azt igazolja, hogy a közmédia felvállalja az utánpótlás-nevelés nem könnyű feladatát. Vállalja, hogy arcokat építsen, fontos pozíciókba engedjen nem széles ismertséggel rendelkező munkatársakat, és ne inkubátorban vagy függöny mögött nevelgesse a csatornák arcait, hanem gyakorlatban. Beengednek minket a mély vízbe.

Tehát feltűnnek olyan fiatalok a műsorok élén, akiket eddig nem ismert a nagyközönség?

Csak olyan fiatalok fognak feltűnni.

Mekkora teret kap a politika?

A Petőfi Rádió tartalmi stábja eddig sem állított elő politikai tartalmakat, és ez a jövőben sem változik.

Szigorúan csak zene?

Az a mi profilunk. Tehát lesz a négyórás reggeli sáv, napközben mennek a lineáris műsorok, az esti műsorsávban pedig szintén új szerkezettel jelentkezünk. Lesz műsorvezető, de szeretnénk előre felvett anyagokat is – ismét lesznek rádióriporterek a Petőfinél –, ha indokolt, indul az élő kapcsolás. Dinamikus két órát állítunk össze esténként, rengeteg magyar zenével határon innen és túl, izgalmas témákkal, amikről érdemes beszélni. A hétvégi struktúrában kevesebbet változtatunk.

Hogyan alakul át a Petőfi TV?

A korábbiakhoz hasonlóan nyolcig gyerekcsatornaként működünk, kilencig valamilyen sorozat megy – előbb-utóbb szeretnénk saját fikciós tartalmat gyártani –, utána viszont jön az új élő sáv és jönnek az új magazinok. Többféle is lesz, például egy stílusmagazin zenészekkel és kortárs divattervezőkkel. Indítunk közérzeti magazint, az a címe, hogy Ez így ok? A véleményvezérek világából hívunk vendégeket, és szembesítjük egy beszélgetőtárssal, akivel releváns vita alakulhat ki.

Behívnak olyan embereket is, akikkel nem ért egyet?

Igen, nem feladatom az értékítélet. A műsor feladata, hogy akár vitákat generálva foglalkozzon olyan kérdésekkel, amelyek egy egész generáció életét meghatározhatják.

Ez így nem biztonságos.

Miért ne lenne biztonságos, ha mondjuk bejön egy influenszer, aki egy bizonyos testképet közvetít, azzal szórja tele az online felületeket, illetve egy kétgyerekes anyuka, aki egész más életmódot folytat? Nekem nem dolgom, hogy elmondjam, melyik az igaz, melyik a jó. Az az ő feladatuk lesz.

Elképzelhető, hogy behívnak transznemű véleményvezért is?

Szeretnék távol maradni a különböző ideológiai és emberi jogi mozgalmakhoz kapcsolódó destruktív dolgoktól.

Mekkora befolyása van a Petőfi-projektre Demeter Szilárdnak, aki sok más egyéb mellett a könnyűzene „társadalmasításáért” felelős miniszteri biztos? Alá-fölé rendelt kapcsolatban állnak, kapnak tőle utasítást, direktívákat?

Ezt sokan megkérdezik. Ez egy mellérendelt viszony, mert ez tud jól működni. Mindketten autonóm figurák vagyunk, visszük a magunk területét. Kicsit távoli hasonlat, de a nemzetállamok példája jut az eszembe. Akkor lehet erős Európa, ha erős nemzetállamok szövetkeznek egymással, és közös ügyek mellé állnak.

Gyakran egyeztetünk, és nagyon várom, hogy annak a komoly szakmai melónak az eredményét, amit végez, becsatornázhassam a felületeinkre.

Rengeteg pályázat létezik, kiépült a támogatási struktúra, elkészülnek az infrastrukturális fejlesztések is – próbatermek, Hajógyári Sziget és a többi –, és ennek révén felpezsdül a zenei élet. Nekünk azt kell kitalálnunk, hogy mire jelentős mennyiségben megszületnek az új, friss kulturális tartalmak, addigra legyen alkalmas felületünk arra, hogy feldolgozzuk őket. Ez mellérendelő viszonyban tud működni.

Átviszik az A38 Hajót Óbudára?

Az Óbuda és a sziget közötti öböl csak hatalmas átalakításokkal lenne alkalmas arra, hogy behúzzák oda a hajót, a főágban pedig nem lehet kikötni. Volt róla szó, de nagyon távoli lehetőség.

Milyen értékeket szeretne közvetíteni, milyen értékeket tart fontosnak a Petőfi-projektben?

Számunkra a zene az első.

Mit tart értékes zenének?

Ez nagyon szubjektív.

Most mondta, hogy az ön és a zenei szerkesztők határozzák meg, mi hangzik el a rádióban.

Ezért vigyáztam arra, hogy ne legyen két egyforma ízlésű ember a zeneiszerkesztő-csapatban. Arra törekszem, hogy olyan emberekkel vegyem körül magam ebben a csapatban, akikkel adott esetben ütközik az ízlésünk, a véleményünk, miközben hasonló az értékítéletünk.

Adott esetben hagyja magát meggyőzni?

Természetesen. A legelején tisztáztam mindenkivel, hogy itt vitatkozunk kell a dolgokon, és ha jók az érvek, én is meggyőzhető vagyok.

Miről nem meggyőzhető?

Kicsit távolabbról indítom a választ. A pandémia alatt és után az előadók, a menedzsmentek és a kiadók számára bebizonyosodott, hogy online is fel lehet húzni bandákat úgy, hogy azonnal piacképessé váljanak, amint megnyílnak a kapuk. Csakhogy mivel online épülnek, nem kívánnak megfelelni annak az elvárásrendszernek, amely alapján megjelenhetnének a rádióban. Arról tehát nem leszek meggyőzhető, hogy jó, amikor húszezreseket égetnek egy klipben a fiatalok, vagy arról szólnak a szövegek, hogy minden nő prosti, cuccozni kell, és klassz dolog Ferrarikat szétverni lánccal. Szerintem nem menő az önpusztítás, a nemek, bőrszínek, rasszok szerinti különbségtétel.

Most az utóbbival épp ellentétes folyamat zajlik a világban, hiszen épp az a trend, hogy még a nemek között sem illik különbséget tenni. Mindenki szabadon dönthessen arról, hogy fiú, lány vagy valamilyen bonyolult átmenet a kettő között.

Szerintem ezt eldönti a biológia.

Ezt sokan vitatják.

Én nem tartozom közéjük. Ha fiam lesz, fiúnevet kap a keresztelőn, ha lány, lánynevet.

Az LMBTQ-t népszerűsítő zenei tartalmak a Ferrari-verő kategóriába esnek, vagy adott esetben megjelenhetnek a rádióban, tévében?

Nem tudom, hogy jelenik meg ez a zenei tartalmakban, szélesebb spektrumon vizsgálandó kérdés, de én

semmit sem szeretnék propagálni, ami a természet rendje ellen való.

Az utóbbi időben alkotmányos védelem alá kerültek alapvetések, ami szomorú, mert ezeknek enélkül is alapvetésnek kellene lenniük. Azt semmiképp sem szeretnénk, hogy erről szóljon a mi popkulturális projektünk.

Viszont miről?

A saját történelmi, kulturális identitásunk keretei közötti szabad és kreatív működésről. Viccesnek találom, amikor valaki elmegy az ozorai fesztiválra, utána meg tüntet, mert szerinte itt diktatúra van. Mindenki oda megy, azt hallgat, olyan véleményt formál, amilyet akar. Nem diktatúra van, hanem rengeteg lehetőség. Bárki pályázhat, kaphat támogatást ahhoz, amit csinál. A rádió és a tévé részéről én azt kérem, hogy írjanak nagyon jó zenéket, lehessen ezekről beszélgetni, és az is jó lenne, ha egy-egy zenekar egyelőre nem kerül be a rotációba, akkor ne sértődés legyen, hanem párbeszéd, interakció.

Jó zenéket kéne írni, azt megküldeni nekünk, és együtt dolgozni azért, hogy még jobb legyen. Minden lehetőség adott, hogy egy nagyon izgalmas, színes popkulturális, zenei közeg jöjjön létre, szóhoz jusson az új generáció. Ezt mi a magunk módján szeretnénk segíteni. Az összes rádió slágereket akar játszani. Ilyen slágerek, olyan slágerek, bizonyos évek slágerei stb. Én viszont úgy gondolom, hogy slágereket játsszon csak a többi zajrádió. Mi azokat a zenéket játsszuk, amelyekből később slágerek lehetnek. Ez a célunk.

(Borítókép: Béli Ádám. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)