16:00, December 05.
Japán 1
Horvátország 2
al-Dzsanúb Stadion Nyolcaddöntő
20:00, December 05. ÉLŐ
Brazília 4
Koreai Köztársaság 0

A könyv, amely örökre megváltoztatta, hogyan ünnepeljük a karácsonyt

GettyImages-94649964
2021.11.16. 16:11 Módosítva: 2021.11.16. 18:34
Bár idehaza nem tartozik a legismertebb írók közé, Charles Dickens művei az egész világra hatással voltak, olyannyira, hogy a Karácsonyi ének című könyve máig meghatározó változásokat vezetett be az ünneplésben.

Charles John Huffam Dickens 1812 februárjában született az angliai Portsmouthban. Családja jómódú volt, tizenkét éves korában azonban – miután édesapja eladósodott és börtönbe került – kénytelen volt munkát vállalni. Egy cipőkrém készítő üzemben kezdett el dolgozni, az itt látott nyomor pedig akkora hatást gyakorolt rá, hogy regényeinek folyamatosan visszatérő elemévé vált. Később, egy családi örökségnek köszönhetően Dickensék anyagi helyzete ismét jobbra fordult, édesanyja ennek ellenére sem vette ki munkahelyéről, amit soha nem tudott neki megbocsátani.

Karrierjét ügyvédbojtárkodással kezdte, majd gyorsíróként folytatta, végül azonban újságíróként talált önmagára. Első regényét, A Pickwick Klubot mindössze huszonegy évesen írta, ám azonnal nevet szerzett magának.

1836 áprilisában feleségül vette kedvesét, Catherine Thompson Hogarthot, aki tizenöt év alatt tíz gyermeket szült neki.

Máig legismertebb, Karácsonyi ének (Christmas Carol) című regényét az ötödik gyermek születése előtt, 1843-ban írta, mindössze hat hét leforgása alatt.

Aki esetleg nem ismerné, a Karácsonyi ének főszereplője egy bizonyos Ebenezer Scrooge nevű fösvény, lelketlen uzsorás, aki nem mellesleg milliomos, és utál mindent, még a karácsonyi készülődést is. Mindössze két ember van az életében: Fred, az unokaöccse, akivel alig tartja a kapcsolatot, valamint Bob Cratchit, rosszul fizetett és agyondolgoztatott alkalmazottja.

Egyik éjszaka azonban megjelenik Scrooge házában hét évvel korábban elhunyt üzlettársának, Jacob Marley-nak a szelleme, aki figyelmezteti, hogy karácsony előtt három egymást követő napon három különböző szellem látogatja meg, akik a múltat, a jelent és a jövőt fogják vizionálni. Scrooge kételkedik, de Marley figyelmeztetése igaznak bizonyul.

  • Első nap a múlt szelleme érkezik a megkeseredett üzletemberhez, aki szomorú gyerekkorát, az elmúlt karácsonyokat és életének azon pillanatait mutatja meg, amelyek jellemének kialakulásához vezettek.
  • Másnap a jelen szelleme kopogtat az ajtón, aki unokaöccse és alkalmazottja otthonába enged betekintést – mint kiderül, mindketten szegények, ráadásul Cratchitnek van egy mozgássérült kisfia is, akinek nem tudja fizetni az ellátását.
  • Harmadnap a jövő szelleme jön Scrooge-hoz, aki azt vizionálja, milyen jövő vár rá, ha nem változtat a viselkedésén. A szellem egy holttestet mutat a férfinak, akinek a halálán mindenki csak örvendezik, senkinek sincs egyetlen kedves szava se róla. A legnagyobb sokk akkor éri Scrooge-ot, amikor ráeszmél, hogy a halott valójában ő maga, ráadásul az alkalmazottjának a fia is életét veszti kezelés híján.

A szellemek látogatásának hatására a férfi megváltozik, és kedves ember válik belőle: pénzt adományoz jótékonysági célokra, a karácsonyt szeretteivel tölti, pulykát küld a Cratchit családnak, és kifizeti a beteg kisfiú kezelését, valamint fizetésemelést ad Bobnak.

A Karácsonyi ének azonnali sikert lett, alig pár nap alatt elkelt mind a hatezer előre nyomtatott példány, ami nem meglepő, hiszen ötshillinges ára a szegényebb családok számára is megengedhető volt.

A könyvben szereplő szellemek olyan hatást gyakoroltak a viktoriánus kori angolokra, hogy az elkövetkezendő hetekben, hónapokban szinte mindenki változtatott a viselkedésén,

nehogy egyszer hozzájuk is bekopogtassanak. Ennek következményei tehát a következő, mára már egyértelműnek számító karácsonyi szokások.

Fizetett szabadság

Ha az ünnepeket otthon töltheti a családjával, köszönje mindezt Bob Cratchitnek (ha pedig nem, küldjön a munkáltatójának egy példányt a Karácsonyi énekből). Dickens világossá tette, hogy ha valaki nem hajlandó megfelelően megfizetni az alkalmazottait, és nem ad nekik szabadságot az ünnepekre, a szellemek bizony kísérteni fogják, és végül gyűlölve és egyedül fog meghalni. A gazdag embereket olyan alaposan megrémítette a történet, hogy az ünnepekre járó szabadnapok fokozatosan észszerű követeléssé váltak az irreális vágyálomból.

Ajándékozás

Bár az ajándékozás már akkoriban is az újévi ünnepségek része volt, Dickens továbbment, és az ajándékozást – konkrétan a gyerekeknek adott játékokat – a karácsony szerves részeként ábrázolta, mintha ez a hagyomány mindig is létezett volna. Mindezt Scrooge karakterével mutatta be; sajnos azonban a mai karácsonyi bevásárlást és ajándékozást jelentő kommersz rémálom már köszönőviszonyban sincs Dickens egykori elképzelésével.

Karácsonyi lakoma

A Karácsonyi ének olvasása közben elég észrevehető az ételre helyezett hangsúly – pontosabban az, hogy Cratchitéknek nem jut elég belőle. A hatalmas ünnepi lakomák ugyan az 1840-es években már nagyrészt dekadens hagyománynak számítottak, Dickens itt is megfordította a forgatókönyvet: könyvében a lakoma lényege nem a tömés, hanem a családdal való együttlét. Scrooge nem azért vesz méretes pulykát a könyv végén, hogy egyedül megegye, hanem hogy megoszthassa Cratchitékkel. A könyv hatására az emberek az ünnepek alatti bőséges ételfogyasztást már nem tekintették önző húzásnak, inkább egyfajta lehetőségként gondoltak rá, ami összehozza a családot.

Ünnepi hangulat

A karácsonyfáktól és a pulykáktól eltekintve Dickens a decembert mindig is a nagylelkűség hónapjaként tartotta számon. Egyértelműen szerette a régi és az új keletű karácsonyi hagyományokat, de a Karácsonyi éneknek kevesebb köze van a tényleges ünnepléshez, mint inkább a másoknak való adakozáshoz és a munkaügyi reformokért folytatott küzdelemhez. Dickens félig felelevenítette, félig újrateremtette az ünnepek hagyományos szellemét, megadva nekünk a ma is ismert, szeretett és az év minden napján várva várt nagybetűs karácsonyt.

(Borítókép: Charles Dickens Karácsony ének című regénye. Fotó: Suzanne Plunkett / Bloomberg / Getty Images)



  • Hírek
  • Hírek