Szemenyei János: Előfordult, hogy hátrány volt a sokoldalúságom

Szemenyei János ugyanazzal a hanggal tud operát, dalt, operettet, musicalt és rockot is énekelni. Az idén negyvenéves, még mindig kölyökképű ifjú művész, korosztályának kimagasló és sokoldalú tehetsége kifejezetten szeret azzal játszani, hogy ugyanazon dalt más-más stílusban énekli el. Az operett világa, ahol minden színes, szagos, romantikus és rendben van, neki túl egyszerű, ennek dacára épp a Bóni grófjával nyert díjat a POSZT-on. Újabban szinkronizál is, rajzfilmfigurák énekes szerepeit adja, mert az terjedt el róla, hogy már reggel nyolckor is van énekhangja. Ilyenkor hétkor kel, a kocsiban énekel be. 

Az arútluK podcastműsorban Szemenyei János elárulja, 

• külföldön miért nem veszik komolyan az embert, ha nincs egyetlen műfaj iránt elköteleződve
• miért nem kapott meg a bázeli operában egy szerepet mint musicalénekes
• mikor kell mikroportot használni, és mikor nem
• milyen volt Porgy és Besst énekelni az Erkel Színház színpadán
• miért szerződött Kecskemétre, és miért kérte, hogy zenés darabokban ne szerepeljen
• miért skatulya egy nagy budapesti zenés színház, amiből nagyon nehéz kitörni
• miért dobta ki magából a vígszínházi rendszer, és miért nem tudott ott szabad lenni
• és milyen az, amikor zeneszerzőként eldobhatja az agyát, és költségvetési határa sincs a zenei alkotásnak.

Az arútluK korábbi beszélgetéseiben megvitatjuk, Háy János miért nem a külföldi jelenlétre hajt, mire fókuszál a jelenleg forgatott, Blokád című film, mélyrepülésben van-e az X-Faktor, hogyan lehet közpénz nélkül sikeres filmet forgatni, Bányai Kelemen Barna elmondja, milyen is Csernus doki, kollégáink a pályakezdő színészek nehézségeiről beszélgetnek, de hallhat arról, hogy Puskás Tamás szerint miért pótkávé az online színház, hogy Grecsó Krisztián miért tért vissza a lírához, amelyet sosem hagyott el, azt is megtudhatja, milyen írók kerültek a magyar írókat összegyűjtő kötetbe, és hogy a zeneiparban túl magas az áfateher. Takács Katalin mindig mosolyog, Nagy-Kálózy Eszter is visel néha páncélt, Mécs Mónika producer pedig ilyennek látta Enyedi Ildikó legújabb filmjét.

(Borítókép:  Szemenyei János 2021. november 25-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!