Koronavírus adatok

2022. jan. 17.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Antal, Antónia
-3 °C
6 °C

A férfi, aki kétszer halt meg

DSC5252
2021.12.27. 18:13
Richard Osman legalább olyan zseniálisan szövi regényeiben a cselekmény hálóját, mint az örök példakép, Agatha Christie.

Ez már nem is az első, hanem a második eladási rekordot döntő könyve a brit szerzőnek, aki tavalyig még leginkább televíziós producerként és műsorvezetőként dolgozott, és titokban, a tévézés mellett írta első könyvét A csütörtöki nyomozóklubot. A 2020 szeptemberében megjelent könyv – a szerzőt is meglepve – tarolta a könyvpiacot, és 

már jóval egymillió fölött van az eladott példányszáma.

Persze nem a brit piacra lőtt elsőként, könyvével külföldi kiadóknál házalt, és a hihetetlen jó fogadtatásnak engedve jelentette meg végül a szigetországban.

Közben Steven Spielberg produkciós cége már ki is vetette a hálóját az első könyvre, mert megvette a megfilmesítési jogokat, és állítólag 2022 tavaszán már forgatnak is Angliában. A sikerszéria folytatódott, hiszen Richard Osman nyáron átvehette az év brit írójának járó elismerést. Szeptemberben jelent aztán meg második könyve, A férfi, aki kétszer halt meg címmel. Osman újabb eladási rekordot hozott össze, amellyel ismét felrobbantotta a könyvpiacot. Második regénye Angliában több mint 114 ezer példányban fogyott az első héten, ezzel a brit könyvlista élére ugrott. Ez pedig a brit könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitó heti fogyását jelentette. A magyar fordítás novemberben látott napvilágot.

Mit tudnak Osman könyvei?

Bár most csak a második műről lesz szó, de azért elengedhetetlen néha felvillantani az összefüggéseket az elsővel. A két könyv nem épül egymásra, tehát bármelyikkel is kezdünk, kerek, érthető sztorit kapunk. Az 1970-ben született szerző egy interjúban elmesélte, hogy az ötlet akkor villant fel benne, amikor meglátogatta anyját, aki egy remekül felszerelt nyugdíjasotthonban él, amely olyan nagy, mintha egy falu lenne.

A könyv kulcsfigurája négy, hetven feletti nyugdíjas. Egyikük volt egészségügyi dolgozó, a másik a pszichoanalízis elismert szaktekintélye volt aktív időszakában, a harmadik egykori szakszervezeti vezető, míg a negyedik alak, aki húzza magával a többieket, egy ismeretlen múltú hölgy, akiről később kiderül, hogy a brit hírszerzésnek dolgozott.

Az első könyv, vagyis A csütörtöki nyomozóklub annyiból fontos, hogy ez a négy idős ember minden csütörtökön összeül a nyugdíjasházban, és bíróságokról beszerzett megoldatlan ügyeket vitat meg és próbál kibogozni a régmúltból. Ez nincs másként A férfi, aki kétszer halt meg esetében sem, hiszen az első úgy fejeződik be, hogy Elizabeth (aki a hírszerzésnek dolgozott egykor) nyugdíjasotthoni lakásának ajtaja alatt valaki becsúsztat egy levelet. És itt kezdődik a második könyv is.

A kitalált Coopers Chase nyugdíjasfalut az átlagosnál jobban szituált brit nyugdíjasok lakják. Kiderül, hogy a levelet Elisabeth korábbi ügynök szerelme küldte, aki szintén ott szerzett lakást, de megkéri idős kollégáját, hogy bár kapott kíséretet az elhárítástól, de jobban szeretné, ha ő vigyázna rá. A férfi ugyanis csúnya ügybe keveredett, mivel poloskatelepítés közben az alvilág egyik nagymenő kölcsönzőemberének házából eltűnt egy zacskónyi gyémánt, amivel őt gyanúsítják. Ráadásul a drágaköveket az amerikai maffia helyezte letétbe.

Ennyi a nyitó kép, tovább nem fogok spoilerezni. A nyugdíjasok elkezdenek nyomozni, aztán hirtelen minden a feje tetejére áll. Egymás után jönnek a hullák, és kiderül ismerősökről, hogy mégsem azok, akiknek gondolták, sőt még a brit titkosszolgálatnál is lehetnek korrupt nyomozók.

A lényeg, hogy a történet mesélésekor minden apró, megnevezett, akkor épp lényegtelennek tűnő elemnek, személynek komoly szerepe lesz később. Lehet az egy alaposan kielemzett fejhallgató, a volt keletnémet titkosszolgálat kijátszására használt, kémek által működtetett postaláda vagy az egyik szereplő gyártotta barátságkarkötő.

Karakterábrázolása is szellemes és alapos, pontosan annyi hátteret kapunk az egyes figurákhoz, amennyi a szerepe a történet továbbgördítésében. És ahogy a szerző  mondja

mindig is azokat a krimiket szerette, amelyeknél csak az utolsó oldalon, az utolsó mondatból derül ki az igazság.

Ehhez pedig szó szerint tartotta magát A férfi, aki kétszer halt meg című művében, egyben bizonyította azt is, hogy nem egykötetes szerzőről van szó.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)



  • Vennék
  • Hírek