Végük a legendás irodalmi folyóiratoknak?

Ha irodalmi folyóirat, akkor kapásból a Holmi és nagy tekintélyű literáror szerkesztője, Réz Pál jut az eszünkbe – csakhogy Réz Pál sajnos már nincs, és a legendás, a rendszerváltás évében alapított folyóirat is megszűnt. Hihetetlen, de már 2014 óta nincs Holmi, ahol nemcsak Réz Pál ült Pozsonyi úti otthonának karosszékében, fogadva az irodalmi élet apraját-nagyját – de inkább nagyját –, a Margit hídra látva, de ott volt a szintén legendás Radnóti Sándor, a kritikarovat vezetője, Várady Szabolcs költő, a versrovat gazdája, Závada Pál, a szépprózarovat koordinátora, szóval az irodalmi élet krémje. A Réz által alapított, abszolút elitistának tartott lap 25 évet élt meg.

Öregek vagyunk, és ilyen módon Szabó Magdától Petriig vagy Orbán Ottótól Vas Istvánig mindenkivel kapcsolatban voltunk. Elég jó lap volt, azt hiszem. Talán a legelején voltunk a legjobbak. Egy felszabadult, lelkes korszak volt, amikor sok kiadatlan kéziratot hoztunk posztumusz. A közönség is jobban érdeklődött az irodalom iránt. Politikusabb is volt az irodalom, mint ma. Hatezres példányszámmal indultunk, ma ez elképzelhetetlen volna

– magyarázta Réz a lap megszűnését a Magyar Narancsban 2014-ben.

Legendás és elitista volt az ugyancsak a rendszerváltáskor indult 2000 is, amely azonban nemcsak kortárs irodalmi, de rangos társadalomkritikai folyóirat is volt. 2016-ban megszűnt, majd újraindult, jelenleg évente négy számot jelentet meg nehézkesen, olykor azt is csúszva.

Az európai értékek és sokszínűség, valamint a liberális demokrácia szószólója kívánt lenni a Lettre folyóirat is, amely francia mintára jött létre, és olyan nevek sorakoztak fel mögé, mint Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Konrád György vagy Hanák Péter. A Lettre létezett spanyol, olasz, német, szerb, cseh, szlovák és horvát változatban is. Büszke volt nemzetköziségére, európaiságára és interdiszciplinaritására. Sajnos a Magyar Lettre Internationale részint a pénzforrások elapadása, részint az alkotói energiák csökkenése okán 2016-ban szintén megszűnt.

Úgy látszik, a 2010-es évek a folyóiratok megszűnésének évtizede, 2016-ban ugyanis utoljára jelent meg az 1956 óta létező, a kortárs világirodalom gyöngyszemeit fordításban a magyar olvasó elé táró folyóirat, a Nagyvilág is, amelynek számozott lapszámai sok család könyvtárában ott lapultak, s azóta igazi csemegének, immáron felbecsülhetetlen irodalomtörténeti értéknek számítanak.

Ezek a legendák sajnos tehát már nem szerepelnek az összeállításunkban, mindegyik pótolhatatlan. Nézzük, milyen folyóiratok maradtak.

Önkizsákmányolás vagy napi működés?

A neten megjelenő, naponta többször frissülő Litera 8-24 millió forintos éves költségvetésből gazdálkodik. Az előbbi, a nyolcmillió a főszerkesztő, Nagy Gabriella elmondása szerint a totális önkizsákmányolásra elég, az utóbbi, a 24 millió pedig a normálisnak nevezhető napi munkára és arra, hogy ne a szerzők jóindulatától és támogatásától függjenek, hanem a tartalmat gyártó és a különböző projekteket megvalósító állandó szerkesztő munkatársak mellett tudjanak honoráriumot is fizetni szerzőiknek.

Ha nagyon kicsi a keretük, akkor is igyekeznek legalább egy-egy állandó rovat esetében megtartani ezt a gyakorlatot. „Idén jobb a helyzet, úgyhogy kis összegűek bár, de a legtöbb rovatban vannak honorok” − mondja a főszerkesztő. Magánszférából hébe-hóba igen kis összegek érkeznek, azok is inkább egy-egy projektre, egy korábbi évben például a Litera-díjra. De támogatták már projektjeiket különböző nemzetközi alapítványok, hazai kulturális évadok lebonyolítói is. Bejelentett munkatársaik nincsenek, a kollégák kulturális vállalkozók, a Litera egy teljes munkaidőben foglalkoztatott és öt-hat részmunkaidős munkatárssal, más szerkesztőségekkel osztott iroda- és adminisztrációs költségekkel üzemel. Nagy Gabriella elmondta: a Litera minőségét húsz éve mindig elismerték, függetlenül attól, ki volt a miniszter.

Bárka: csak hatszor évente

A békéscsabai Bárka folyóirat a főszerkesztője, Elek Tibor szerint a legjobb magyar folyóiratok közé tartozik. Az idén 30. évfolyamába lépő folyóirat az elmúlt negyedszázadban komoly rangot, széles körű elismerést vívott ki magának azzal a következetességgel, hogy komolyan veszi azt, amit immár 23 éve a print lap hátoldalán is hirdet: „nyitott, befogadókész minden érték iránt, tekintet nélkül a korra, nemre, származásra és lakhelyre, az uralkodó és a háttérbe szorított kánonokhoz, a különböző művészeti irányzatokhoz, csoportokhoz tartozásra"; hogy egyetemes magyar kultúrában, irodalomban gondolkodik határoktól függetlenül, lokális, regionális és egyetemes szempontokat igyekszik összeegyeztetni; és az irodalom mellett komoly képzőművészeti, színházi, társadalomtudományi írásokat is közöl, különösen az online felületen. Azokhoz szól, azok olvassák, akik nem egyoldalúan, kizárólagosan gondolkodnak az irodalomról, a művészetekről, akik szeretik a minőségi sokszínűséget, olvasmányosságot – jellemzi a lapot a főszerkesztő.

A Bárka elsősorban az NKA-tól és újabban a Petőfi Irodalmi Ügynökségtől elnyert támogatásból gazdálkodik, de szükség esetén a helyi (békéscsabai) önkormányzat is besegít. Évente csak hat print lapszámuk jelenik meg, de 120-130 nagy alakú oldalon. Két főállású szerkesztőjük és egy négyórás titkárnőjük van. A főszerkesztő állítja, szerzőiknek méltó honoráriumot fizetnek. „Nincs okunk panaszra, nekünk még soha nem volt ilyen jó anyagi helyzetünk, mint az elmúlt években, s úgy gondolom, a magyar állam ennyit még soha nem költött a folyóiratok támogatására, mint mostanában.”

Az Alföld meghatározó Debrecenben

A 2022-ben 73. évfolyamába lépő, havonta megjelenő Alföld folyóirat 28 millió forintból gazdálkodik évente, főszerkesztője Szirák Péter. A már hagyományosan kialakított struktúrájában szépirodalmi, esszé-, tanulmány- és kritikarovattal jelentkezve továbbra is a teljes magyar irodalom reprezentálására törekszik. Meghatározó funkciója van Debrecen irodalmi-kulturális arculatának alakításában, a Debreceni Egyetemmel szoros együttműködésben kiemelkedő a regionális tehetséggondozói és közművelődési szerepe, s országos jelentőségű, illetve a határon túlra is kiható az irodalmi kultúrát terjesztő küldetése. A lap fő profiljához tartozik a korszerű irodalomtörténeti és -elméleti érdeklődés, valamint az ezen alapuló gazdag kritikarovat. Irányzatosság helyett a minőségelv középpontba helyezésével igyekszik elérni és bemutatni irodalmunk élvonalát. A szerkesztőség tematikus számokat is készít, valamint szép- és szakirodalmi fordításokat közöl.

Az Alföld erőssége a több évtizedre visszatekintő széles munkatársi és olvasói kör. A főszerkesztő tájékoztatása szerint a szerkesztőség kiemelkedően nagy hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra, a fiatalok támogatására. E törekvést tükrözi a lap mellett több mint öt évtizede működő tehetséggondozó műhely, az Alföld Stúdió, s tagjai munkáiból 1971 és 2018 között megjelentetett tíz antológia. A Stúdiónak jelenleg 18 tagja van: debreceni, budapesti, szegedi egyetemi hallgatók és doktori ösztöndíjasok. A laphoz tartozó online felület önálló tartalmakat is közöl, illetve Új Alföld Könyvek címmel könyvsorozatot ad ki.

Támogatását a Nemzeti Kulturális Alaptól, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatától és a Petőfi Kulturális Ügynökségtől kapja, amelyet 80 százalékban fordít a print és 20 százalékban az online lapra. A szerkesztőségben nincsenek főállásúak, de a szerzőknek fizetnek honoráriumot.

Egyedi jelleggel a magánszféra is támogat

Az évente 12 példányban megjelenő Magyar Napló hat állandó munkatársat foglalkoztat (a főszerkesztő Jánosi Zoltán), költségvetése minden évben változó. Mértéke egyrészt függ a nyomtatott lapszámok eladásától, amit az elmúlt két évben negatívan befolyásolt a pandémia, másrészt a különböző pályázatokon elnyert támogatásoktól, ezek mértéke is rendkívül változó. A kiadók megalapítása óta rá volt kényszerülve arra, hogy minden pályázati lehetőséget megragadjon a folyóirat minél színvonalasabb megjelentetése érdekében. A pályázati rendszer jellegéből adódóan ezek a próbálkozások hol kevesebb, hol több sikerrel járnak. Egyedi jelleggel a magánszférából is érkezik támogatásuk, a szerzőknek ők is fizetnek honoráriumot.

A Magyar Napló megjelentetésén túl a kiadó számos egyéb kulturális tevékenységet végez, amelyek szorosan kapcsolódnak a folyóirathoz: könyveket jelentet meg, irodalmi pályázatokat ír ki és bonyolít le, országos irodalmi rendezvényeket szervez (pl. Versmaraton, Hajózzon a magyar irodalommal!), és konferenciákat, mentori programot működtet fiatal, pályakezdő írók, költők, szerkesztők számára. Tevékenységi körükből a már bejáratott projektekre általában megkapják a különböző pályázatokon a szükséges mértékű támogatást, az újabb programok esetében pedig folyamatosan keresik a pályázati, támogatási lehetőségeket.

A bérek járulékait nem lehet elszámolni

A Tiszatáj folyóiratot a Tiszatáj Alapítvány jelenteti meg, amelynek ez az alapvető feladata. Évi 12 lapszámot publikálnak, a július–augusztusi összevont szám. Az Alapítvány keretein belül működik a tiszatajonline.hu is, a két orgánum összköltségvetése a mindenkori támogatások függvényében alakul, változik. Mivel a 2020-as évben már a PIM is beszállt a folyóirat-támogatók körébe, helyzetük a főszerkesztő, Hász Róbert elmondása szerint némileg javult. Nagyjából azonos összeggel támogatta az alapítványt tavaly az NKA és a PIM: 19, illetve 20 millió forint összegben a printet, valamint 10, illetve 5 millió forint összegben az online felületet. Az idei támogatásokat még nem ismerik, de Hász Róbert elmondása szerint olyan hírek szivárognak az NKA felől, hogy ezek az összegek csökkenhetnek.

Honoráriumot a Tiszatáj is fizet a szerzőinek, és amennyiben a támogatások kiutalásai nem késnek (ami sajnos gyakran megesik), igyekeznek minden hónapban kiutalni az előző havi megjelenések után a tiszteletdíjakat. Állandó munkatársaik vannak, ám bejelentett munkaviszonyt nem tartanak fenn az alapítványnál, mindannyian számlát kiállító vállalkozók a titkárnőtől a szerkesztőkön át a főszerkesztőig. Ennek egyik oka, hogy az NKA nem fogad el elszámolásként bérek után kifizetett járulékokat – ennek értelmét ma sem látják, hiszen a nem számlaképes szerzők számfejtett honoráriumait el lehet számolni az NKA-nál. A másik oka az, hogy a támogatások beérkezése igen gyakran késik (néha nagyon is), és mivel az alapítvány kizárólag támogatásokból él, gyakran kerülne olyan helyzetbe, hogy a bejelentett munkatárs után nem tudná befizetni időben a járulékait.

Így, hogy mindenki számlás, akkor van fizetésünk, amikor pénzünk is – tavalyelőtt, amikor a Covid miatt a hivatalok lefagytak, hat hónapig ingyen dolgoztunk, de ezzel így voltak a szerzőink is, ők is késve, visszamenőleg kapták meg a honoráriumukat

− avat be a főszerkesztő. – Korábban az is gondot jelentett, hogy amíg az NKA-tól kapott támogatásokat az adott naptári év végére el kell költenünk, addig a következő évi támogatás még ideális esetben is (ha mondjuk már januárban döntés született róla) legkorábban márciusban-áprilisban érkezett meg. Ez a két-három hónap többnyire a pénztelenségről szólt, most annyiban javult a helyzet, hogy a PIM mint új támogató naptári évet átívelő támogatást nyújt, áprilistól áprilisig, így az évkezdet legalább már biztosított.

Az NKA-t és a PIM-et leszámítva más, jelentős külső támogatóik nincsenek, a két helyi önkormányzattól (a megyeitől és a várositól) is kapnak valamennyi támogatást, de a két összeg együtt alig lenne elég egyetlen szám megjelentetésére. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az irodahelyiséget, amit a várostól bérelnek preferált státuszú alapítványként, kedvezményes díj ellenében használják, és hát ez is egyfajta támogatásnak minősül, méghozzá igen hasznosnak, mivel az alapítvány nem rendelkezik saját ingatlannal.

Jelenleg a Tiszatájnál hét-nyolc hónapra elegendő kézirat áll a „raktárban", ami a szerkesztők számára megnyugtató ugyan, a szerzők számára azonban kevésbé örömteli, hiszen jó esetben ennyi ideig kell várni a beküldött és elfogadott kéziratok megjelenésére.

Jó lenne időben tudni, mennyi az annyi

A Forrás nevű kecskeméti irodalomtörténeti, képzőművészeti és szociológiai folyóirat még nem látja az idei költségvetését, mivel a számukra meghatározó jelentőséggel bíró pályázatok közül az egyikben még nem döntöttek, a másikat pedig ki se írták. A Forrás Kiadó a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft. részeként működik, Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatása ezen a gazdasági társaságon keresztül jut el hozzá, amely a három főállású munkatárs bérét, a bérek járulékait és a rezsi egy részét biztosítja. A főszerkesztő, Füzi László elmondása szerint az eddigiekben az önkormányzati támogatás és a pályázati összegek révén jó szinten tudták megjelenteni a folyóiratot, amely évente 11 számmal jelenik meg (nyáron összevon számot adnak ki). Az online felületen a print számok anyagát archiválják, ennek anyagi vonzata minimális. A szerzők honoráriumát pályázati forrásból fedezik. A főszerkesztő elmondja, jó lenne, ha a pályázati döntések már az adott év előtt megtörténnének.

Apokrif: akár meg is szűnhet

A 2007-ben alapított, idén immár 15. évfolyamába lépő Apokrif irodalmi folyóirat egyetemi kezdeményezésként indulva, majd később országos folyóirattá válva mindmáig egyike a legkisebb költségvetésből üzemelő lapoknak.

illetve az, hogy irodalmi trendeken, divatokon felülemelkedő szemlélettel legyen képes értéket felmutatni, közvetíteni. Szűkös költségvetése többnyire elégségesnek bizonyul a lap megjelentetésére, természetesen mind a szerkesztőség, mind a szerzők méltó honorálásának kárára. Mindehhez a Nemzeti Kulturális Alap és az ELTE Bölcsészkarának Hallgatói Önkormányzata nyújt évek óta elengedhetetlen fontosságú létfenntartó támogatást, amelynek esetleges elmaradása (mint 2020-as évfolyamuk idején az NKA részéről) rövid idő alatt a megszűnés szélére sodorhatja az amúgy is spórolósan megjelenő lapot.

Az Apokrif Online hosszú éveken át nullszaldósan működött, az utóbbi egy-két évben, a platform színvonala fejlesztésének elengedhetetlen feltételeként kisebb összegű támogatásokra szintén pályázik azon forrásokért, amelyekből a nyomtatott Apokrif is részesül – rendre azzal a szorongós aggodalommal, nehogy a két, lényegében külön lapként üzemelő felület között válasszanak támogatóik a döntéshozatal során, ezzel ellehetetlenítve egyik vagy másik kiadványukat.

Az Apokrif tehát afféle szerelemből, elhivatottságból működtetett lap (illetve lapok és egy, a Fiatal Írók Szövetségével közösen megjelentetett könyvsorozat) gyűjtőneve. Akár a nyomtatott folyóirat, akár az Apokrif Online, akár az Apokrif Könyvek-sorozat fenntartásával végzett munka színvonalát, igényességét és a belé fektetett idő és energia mennyiségét nézve is bőven annyit kíván a munkatársaitól, mint egy tisztességesen végzett fő- vagy félállás, azonban „épp csak létező" státusza nem teszi lehetővé, hogy előállítói ilyen konstrukcióban és ennek megfelelő bérezéssel végezhessék munkájukat. Ez, az anyagilag még arányaiban sem megtérülő munka az, aminek a befektetése évről évre nehezebbé válik, s nehézkesebbé is teszi a folyóirat működtethetőségét. Vélhetően ennek a helyzetnek a tarthatatlansága lehet az, ami előbb-utóbb majd a folyóirat megszűnéséhez vezethet, hiába minden elkötelezettség és hivatás iránti szeretet.

Azonban, ahogyan az évről évre rendre elhangzik szerkesztőségi értekezleteik során, 

mondja Nyerges Gábor főszerkesztő, elvégre egyedülálló és a kortárs magyar folyóirat-palettán fontos, egyedi szerepkört betöltő kiadványként tekintenek magunkra. Induló szerzőik mellett a lapban jelenkori irodalmunk olyan nagy hatású szerzői jelentek meg, mint például Borbély Szilárd, Esterházy Péter, Garaczi László, Gergely Ágnes, Kemény István, Márton László, Nádasdy Ádám, Oravecz Imre, Rakovszky Zsuzsa vagy Térey János.

Kizárólag önkormányzati támogatásból

A Hévíz című folyóirat kizárólag a hévízi önkormányzat támogatásából gazdálkodik. A 2022-ben újrainduló Hévíz évi négy számmal fog megjelenni, időszaki kiadványként. Úgy a dizájnra, mint a szerzői honoráriumkeretre komolyan vehetően tudnak szánni a forrásokból.

A lapot Fehér Renátó és Vajna Ádám szerkeszti, a lapkiadásban és a terjesztésben a Cser Kiadó munkatársai működnek közre. A folyóiratnak online verziója nincs, egyelőre Hévíz-archívumok léteznek több online felületen. Korábbi számaik az Arcanumon, a közelmúlt lapszámai az Issun olvashatók. „Egy honlap beüzemelése mindenképpen prioritást élvez a közeljövő tervei között” – mondja Fehér Renátó, az új főszerkesztő, aki szerint a Hévíz egyfelől működésben láttatja a kortárs magyar irodalmat a pályakezdőktől a legtekintélyesebb szerzőkig, másfelől vállaltan generációs kiadvány kíván lenni, a nyolcvanas-kilencvenes években születetteké. Nemcsak azért, mert a szerzői gárda derékhadát ez a korosztály adja, hanem kulturális szemléletében, kérdésfeltevéseiben is. A 2022-ben elinduló új folyam tematikai hívószavakkal operál majd, szervesen kezeli a társművészeti tendenciákat, az idegen nyelvekből fordított tartalmakkal pedig szélesebbre nyitja azt a diskurzusteret, amelyben mozogni kíván.

Országút: több száz millióból

Semmi oka nincs panaszra a legjobban dotált, évente több száz millió forintos kormányzati támogatásból működő konzervatív Országút folyóiratnak, amely alig két éve létezik, de nem irodalmi, hanem művészeti-tudományos-közéleti lap, bár irodalmi írások is jelennek meg benne. A lap első száma 2020 januárjában jelent meg, a Magyar Szemle Alapítvány adja ki, az Emmin keresztül utalt támogatás segítségével. Szerdahelyi Csongor főszerkesztő nem árulta el, konkrétan mennyi a lap állami támogatása, mondván, ez nem az ő kompetenciája.

Természetesen megkerestük a legrangosabb és legnagyobb presztízsű irodalmi lap, az Élet és Irodalom főszerkesztőjét, Kovács Zoltánt is, aki azt mondta, az Élet és Irodalom nem folyóirat, hanem hetilap, amely irodalmat is közöl, és ez teljesen más kategória. Nem szimpla elnevezésbeli különbség, hanem a folyóiratokétól teljesen eltérő költségvetést és kiadói felépítést jelent. Egy folyóirat alapvetően támogatásból él, a hetilap pedig piaci bevételekből.

Összeállításunkban természetesen nem minden irodalmi folyóirat szerepel. Jelentős műhely a pécsi Jelenkor, létezik még az egykor Mészöly Dezső és Lator László nevével fémjelzett, akkor a legendás televízió-műsorhoz kapcsolódó Lyukasóra, bár csak print változatban, és működik a miskolci, Jenei László szerkesztette Műút folyóirat, és súlyos anyagi gondok közepette a Mozgó Világ és az Új Írás. A Levendel Júlia és Horgas Béla alapította Liget már évek óta csak online verzióban érhető el, igaz, úgy grafikailag is nagyon igényes formában, az Eső című lap negyedévente jelenik meg, a Monacóban élő üzletember, Böszörményi Zoltán pedig egy jobboldali kötődésű, print, illetve online orgánumot ad ki magánkiadásban, a Budapesten és Erdélyben szerkesztett Irodalmi Jelent. Ismert még a Korunk, bár ez nem irodalmi, hanem kulturális és tudományos folyóirat, az irodalmat szemléző Szépirodalmi Figyelő folyóiratnak pedig a honlapjuk szerint tavaly jelent meg az utolsó száma.

(Borítókép:  Hévíz irodalmi folyóiratok a lap negyedszázados fennállása alkalmából rendezett kétnapos fesztivál megnyitóján és a Hévíz Irodalmi Díj kihirdetésén a hévízi városi könyvtárban 2018. július 20-án.  Fotó:  Varga György / MTI)