Így lehet reklámfilmet forgatni a családon belüli erőszakról

Hogy miért érzékeny a családon belüli erőszak, nagyon egyszerű. Mindannyiunk számára megdöbbentő, ahogy a szeretet át tud fordulni egy pillanat alatt gyűlöletté, a gyűlölet bántalmazássá, a bántalmazás akár sorozatos erőszakoskodássá, legyen az lelki vagy fizikai.

Egy közösség nehezen kezel egy ilyen helyzetet egyből érzékenyen: az életünk legszentebb területén, a családunkban, ahol szeretetnek kellene honolnia, az otthonunkban, aminek a nyugalmat kellene árasztania, egyszer csak felüti a fejét az erőszak, ráadásul egy-egy olyan szereplő személyében, aki az egyike azoknak, akiket a legjobban szeretünk a világon.

És ez az a kettősség, amit a kultúra szívesen ábrázol, hiszen azt kutatja, kik is vagyunk valójában, és mi az, amit csinálunk ezen a világon. És a reklám is kedveli ezt, hiszen hozzátartozik az életünk mély igazságához, az erőszak csírái ott vannak mindannyiunkban, és képesek vagyunk érzékenyen reagálni erre a jelenségre is, még akkor is, ha nehéz ezzel szembenézni, és akár a saját, akár az emberiség kollektív személyiségének sötét oldalán felkattintani kíváncsiságunk zseblámpáját.

Számukra az otthon az, ami az ember egyik meghatározó sajátossága, és ennek az otthonnak a nyugalom biztosítása lenne a feladata. Ugyan terméket nem árulnak a téma felvetésével, de mégis szervesen kapcsolódik ahhoz, amit árulnak. Hiába szép egy szék vagy kényelmes egy ágy, ha valami miatt mégsem tudod jól érezni magad. Az IKEA márkának az ethosza bontakozik itt ki: nem bútort adnak el, hanem segítenek neked megalkotni álmaid otthonát. Ahol tökéletes biztonságba helyezheted magad. Amikor a termékek eladása egy nagyobb, univerzálisabb, emberibb és igazabb célt szolgál, azt hívjuk márkaépítésnek.

A (majdnem) szomszéd csehek egyik ügynöksége, a Triad pedig elkészített egy egészen kerek történetet arról, hogy egy családon belül élő bántalmazott áldozat hogyan érzi magát áldozatként, és mi az, ami fogva tartja, ami igazán megakadályozza abban, hogy elmeneküljön a menthetetlen helyzetből.

És ha a filmet végignézzük, segítséget kapunk abban, hogy részleteiben is átérezzük az áldozatok előtt álló akadályok súlyát. Úgy érzékenyít, hogy közben nem igazán hibáztat, de megmutatja, mik azok az emberi és családi reflexek, amik nem engednek el a csapdahelyzetből.

A szereplők kiválogatása is félelmetes, a zene, és az elhangzó, jól ismert, közhelyes mondatok ismétlődése, amelyekkel az ember képes a másikat lelkileg zsarolni („Hová mennél?”, „nincs is pénzed”, „nem tudta magát kontrollálni”, „pedig olyan jó srác”, „mit fognak mondani az emberek?”, „mindig van valami oka”, „el akarsz válni?!”) olyan atmoszférát teremt, ami erősebb a kád szélénél is. A valóság és képzelet összecsúszása a film terében, ahogy az egyes szereplők a félelmek megvalósulásaként hirtelen bekerülnek a térbe, ahogy a főszereplő mozgásiránya megszédíti a nézőt a mozgásirányokkal való játék miatt, ahogy labirintussá válik egyetlen folyosó, a főszereplő mindent elmondó finom arcjátéka összeraknak egy olyan erős fenyegetés-érzetet, amitől nehéz szabadulni.

És a film legérdekesebb eleme, hogy nemcsak a nő partnere, a szakállas ipse része a bántalmazásnak, hanem az egész családi környezet, azokkal a hitetlenkedő mondatokkal, amikből az derül ki, hogy a látszatot fenntartani mindennél fontosabb...

Talán ez az a részlet, ami miatt mindenképpen érdemes megnézni a filmet, hiszen nemcsak magáról a bántalmazásról beszél, hanem annak a közösségi megértésnek a hiányáról is, ami akár a családokban, akár a közvéleményben is sokszor még ma is jellemző.

A végét összegző szöveg sem bélyegez meg senkit, nem bánt senkit, csak biztat:

Egy bántalmazó kapcsolatból való kilépésnek rengeteg akadálya van, ne legyünk ezek közül egyik sem.

Ez a film nem ragaszt címkét senkire, nem hívja fel a harcot senki ellen, nem akar senkit megsemmisíteni vagy kikiáltani mártírnak, pusztán annyit állít: a bántalmazó kapcsolat legjobb megoldóképlete, ha a kapcsolatot számoljuk fel. És nekem ez is egy érzékeny megfejtés.

Így kérhet segítséget a bajban

Az éjjel-nappal ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonal 2011 óta a +3680225225-ös telefonszámon tájékoztatást ad az ügyfeleknek a különböző áldozatsegítő szolgáltatásokról.

Szintén a bántalmazottak segélyvonala az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) országosan, a nap 24 órájában bármikor ingyen hívható telefonszáma: +3680205520.

Ha kiabálást, veszekedést hallunk, vagy valakit például monoklival látunk a környezetünkben, nem lehetünk közönyösek! Főleg ha kiskorú is érintett, akár anonim módon is értesíthetjük a 112-t, a rendőrséget vagy a telefontanút.

Emellett a megyei kormányhivatalokon belül is működnek területi áldozatsegítő szolgálatok, itt szintén áldozatsegítő munkatársak állnak az áldozatok rendelkezésére.

(Borítókép: IKEA Commercial against domestic violence - Escape Advert by Triad Advertising  / YouTube)