Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- spiró györgy
- kádár jános
- rajk-per
- fekete ernő
- katona józsef színház
- színház
- zsámbéki gábor
- rákosi mátyás
Jön Spiró György Rajk-perről szóló darabja, a Katona József Színház a nézők segítségét kéri
További Kultúr cikkek
- A legjobb, amikor Marics Peti a Balatonban köt ki
- Újraértelmezték Csajkovszkij klasszikusát, Londonban már a feminista Diótörőt játsszák karácsonykor
- Heves nyomozás folyt, még a bírókat és a tudósítókat is kifaggatták
- 10+1 gasztrokönyvet ajánlunk karácsonyra
- Ez már biztos, hogy az év legjobb koncertjén voltunk Budapesten
Három és fél évesen a szüleim társaságában esténként a zölden pislogó, varázsszemes Orion világvevő rádió mellett a Rajk-per közvetítését hallgattam; akkor tanultam meg azt a mély hangrendű, borzongató szót, hogy „áruló”. Tízéves koromban osztálytársaimmal együtt névre szóló meghívót kaptam Rajk és társai újratemetésére, mert az egyik osztálytársunk apját is akkor temették újra; az iskolaigazgató megtiltotta, hogy elmenjünk. '57 januárjában a nagyszünetben a másodikon azt kiabáltuk, hogy „ruszkik haza”; a diri felrohant és könyörgött, hogy ne csináljuk, meghallják a közeli Nyugatiban az oroszok, és halomra lőnek. Fél év múlva mindnyájan úttörők lettünk, és a választható angol helyett megint kötelező lett az orosz. '58 júniusának közepén mélyen megrázott, amikor a rádió kétnapos késéssel bejelentette Nagy Imre és társai kivégzését; határozottan azt éreztem, amit a magyar társadalom túlnyomó többsége, hogy ezt már nem kellett volna − mondja Spiró György mintegy előzetesül, felvezetőként új darabjához, a Főtitkárokhoz, melyet most próbál a Katona József Színház.
Spiró 2019 végén váratlanul jött rá, hogy Kádár János, akinek a XX. század második felének magyar történelmében végig fontos, időnként pedig meghatározó szerep jutott, feltétlenül színpadra való.
Úgy döntöttem, hogy a szereplőket elsősorban a saját eredeti szövegeikkel fogom jellemezni. A történészek és a levéltárosok sok évtizedes feltáró és elemző munkája nélkül nem boldogultam volna; az anyag válogatása, csoportosítása és értelmezése azonban az én felelősségem. Izgatottan várom, milyen hatást keltenek az alakok a színpadon.
Mivel az előadás a Rajk-pert is megidézi, a színház most a nézők segítségét kéri. A díszletben olyan 50-es évekbeli kellékeket is szeretnének használni, amelyek az akkori életet és politikai körülményeket illusztrálják.
Ha bárkinek van ilyen tárgya (Lenin, Sztálin, Rákosi művei, zászlók, címerek, dekorációs képek, portrék, plakátok, feliratok, lóden- és viharkabátok, szobrok, plakettek, termelési naplók, nagyméretű fotók, stb.), és szívesen a színház rendelkezésére bocsátja, hogy a készülő előadás díszletében azt szabadon, akár eredeti rendeltetésétől eltérően is felhasználhassa, február 23-ig eljuttathatja a Katona József Színház portáján elhelyezett gyűjtőpontra. (A porta a művészbejárón keresztül, a Haris köz felől közelíthető meg.)
A Főtitkárokat Zsámbéki Gábor rendezi, Kádár Jánost Vizi Dávid, Rákosit Elek Ferenc, Rajkot Fekete Ernő, Gerő Ernőt pedig Rajkai Zoltán alakítja.
A mű a Sajnálatos események − Két tragédia közjátékkal Kádárról című drámakötetben jelent meg, ez az első darabja, ezt követi a Brioni közjáték és a Sajnálatos események. A tavaly szeptember 21-én, a magyar dráma napján a Rózsavölgyi Szalonban tartott díjátadó ünnepségen Spiró az Indexnek arról beszélt, hogy ez az előadás akkor lesz jó, ha a színészek, főszereplők igazából már azt se tudják, ki az a Kádár János.
(Borítókép: Családi tv-nézés egy Orion AT 403 Tisza típusú televíziós készüléken, 1959. november 8-án. Fotó: Bereth Ferenc / MTI)