A tanultabb nők többet szülnek

GettyImages-1242431507
2022.08.26. 10:59
Lányos és fiús tulajdonságokról, elnőiesedő szakmákról, a nők képzettsége és a népesedés közti összefüggésekről, a fiúk oktatásban elfoglalt hátrányos helyzetéről értekezik az Állami Számvevőszék által publikált elemzés, amely heves reakciókat váltott ki a közvéleményben.

Ahogy arról az Index is beszámolt, az Állami Számvevőszék elemzést tett közzé, amelyet nehéz volt nem úgy értelmezni, hogy túl sok a diplomás nő, és ez demográfiai problémákhoz vezethet. 

A 700 szülő és pedagógus részvételével, az országgyűlési választás ideje körül lebonyolított reprezentatív kérdőíves kutatás során arra keresték a választ, hogy a hazai oktatási rendszer egyenlő esélyeket biztosít-e a fiúknak és a lányoknak, illetve milyen szerepet játszik a folyamatban a pedagógusszakma elnőiesedése.

A publikáció megállapításai között volt, hogy a „lányos” tulajdonságok – érzelmi, szociális érettség, szorgalom, szófogadás, monotóniatűrés, jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészség – fontosabbak az iskolákban, mint a „fiúsnak” tartott készségek, vagyis a reál tantárgyakhoz szükséges matematikai, technikai és műszaki érzék, a logika, a térlátás vagy éppen a kockázatvállalás, és hogy a férfias tulajdonságok büntetése az iskolákban mentális problémákat okoz a fiúknak, akik így nem tudják sajátos képességeiket kibontakoztatni, és hatással van a szorgalmukra is. 

Azt is írták, hogy a nők érdekeltek abban, hogy a férfiak jól teljesítsenek és sikeresek legyenek. Állításuk szerint amennyiben a fiús tulajdonságok kibontakoztatása hátrányt szenved, az gazdasági károkat okoz. Az elemzés szerint a nők jelentős felsőoktatási túlreprezentáltsága ezenfelül demográfiai problémákat is okozhat, megnehezíti a pártalálást, illetve a termékenység csökkenésének kockázatához vezethet, mivel a nők házasságának valószínűsége és ezzel a gyerekvállalás esélye is csökken. Az elemzés szerint a nemi arányok eltolódásában közrejátszhatott a pedagógusszakma elnőiesedése, a tanárok 82 százaléka ugyanis nő.

Tudományos háttér

A kutatás olyan sok érzékeny témát érint, amire már többen reagáltak, de először nézzük, hogy tudományos szempontból megállja-e a helyét.

Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora szerint „Az ÁSZ »kutatása« megmutatja, hogy nagyon nagy a baj: a rosszul feltett kutatási kérdések, a 300 + 400 fős »reprezentatív minta«, a nemek szerinti oktatási és foglalkozási szegregációról való tudatlanság miatt olyan következtetésekre jutnak, amelyek a sztereotípiákat erősítik. Ráadásul a forráshasználat megmutatja, hogyan lehet elferdíteni mások mondatait” – írja a Corvinus Egyetem tanára, aki a Facebookon azt is leírta, hogyan hamisították meg azt, amit egy korábbi publikációban írt.

„Az ÁSZ dokumentum 12. oldalán azt írják egy korábbi cikkemre hivatkozva, hogy »Nemzetközi kutatások alapján az alábbi négy területen kimutatható a két nem közötti különbség: (1) verbális képességek, (2) vizuális-térlátási képességek, (3) matematikai képességek és (4) agresszió (Nagy, 2014, idézi: Fausto-Sterling 1992; Hyde 2005).« Miközben az eredeti szöveg a következő: »Maccoby és Jacklin négy területen látta megalapozottnak a nemi különbségek jelenlétét: verbális képességek, vizuális-térlátási képességek, matematikai képességek és agresszió. (Eredményeiket ismerteti többek között Fausto-Sterling 1992; Hyde 2005:581). Összességében sokkal több hasonlóságot találtak a nemek között, az utókor mégis főleg a különbségeket idézte tőlük. Éppen ezért végezte el a korábbi metaelemzések eredményeinek átfogó vizsgálatát Hyde (2005). Eredményei azt mutatják, hogy a korábbiakhoz képest még csekélyebbek a nemek közötti különbségek. (p. 97)”

Kik szülnek?

Az elemzés által felvetett jelenségeket több tanulmánnyal lehetne árnyaltan megközelíteni. Fontos kérdés például, hogy miért nőiesedik el a pedagóguspálya, nem azzal van-e összefüggésben, hogy a pedagógusokat nem fizetik meg?

A másik kérdés, hogy a párválasztást vajon megnehezíti-e a nők képzettsége, mert könnyen lehet, hogy épp megkönnyíti, illetve hogy a szülési „hajlandóságot” hogyan befolyásolja.

Erről is szól a Válasz Online egy korábbi cikke, amely szerint nem igaz, hogy az iskolázatlanabb nők szülnek többet.

„A szülő nők iskolai végzettségéről pontos adatokkal rendelkezünk 2013-ból és 2020-ból is, így azt is látjuk, melyik körből származik a többlet. A tanultaktól. A születésszám emelkedése elsősorban a középiskolai végzettségű, kisebb részben a diplomás nőknek köszönhető. Íme a változások (2013-at és 2020-at összehasonlítva):

  • 8 osztályt vagy kevesebbet végzettek (−11%)
  • befejezett szakmunkásképző, szakiskola (−13%)
  • befejezett középiskola (+11%)
  • befejezett felsőfokú iskola (+3%)

A csak nyolc osztályt végzett nők 11 százalékkal, az érettségi nélküli szakmát szerzők 13 százalékkal szültek kevesebbet. Gyanakodni kezdtünk, hogy esetleg azért, mert közben tanultabbak lettek, és az anyák kisebb számban tartoznak már ebbe a kategóriába. Sajnos nem: a 2011-es népszámlálási és a 2016-os mikrocenzus adatait egybevetve a csak nyolc osztályt vagy annyit sem végzett nők száma egyáltalán nem csökkent, sőt. A 2011-es népszámláláskor 1,6 millió alacsony iskolázottságú nő élt hazánkban, a 2016-os mikrocenzus idején már 1,7 millió. Tehát egy bővülő létszámú kör szült 11 százalékkal kevesebb gyermeket” – vonja le a konklúziót a cikk.

Női szörnyetegek

Nyáry Krisztián Női szörnyetegek és családot robbantó bombák címmel írt posztot a Facebookra.

„Kmety Károly, a jogi egyetem professzora és parlamenti képviselő 1907-ben a magyar történelemben először numerus clausus bevezetését indítványozta az egyetemeken. Nem faji, hanem nemi alapon: célja a nők visszaszorítása volt. A diplomát szerző lányokat »női szörnyetegeknek«, a tudást szerző asszonyokat »családot robbantó bombának« nevezte a képviselők egy részének hangos helyeslése közepette. Volt politikus, aki gyorsan továbbfejlesztette a javaslatot, és a középiskolákból is kitiltotta volna a nők többségét. A nők tanuláshoz való jogát az ülésteremben egyetlen férfi politikus sem vette védelmébe – aki nem értett egyet Kmety képviselő javaslatával, az is hallgatott.”

A nők műveletlenségét nemzeti erényként magasztaló felszólalásra végül egy 30 éves újságíró, Bédy-Schwimmer Rózsa, a Feministák Egyesületének elnöke válaszolt – írja Nyáry Krisztián. A Nő és a Társadalom című lapja kemény hangú vezércikkében így írt:

Numerus clausus megállapítását kéri Kmety; az egyetem női hallgatóival szemben. Bánffy továbbmegy, és azt hiszi, »hogy a nőképzés« kérdésében a miniszter úr nemcsak az egyetemeknél, de már a középiskoláknál a korlátozás álláspontjára kell hogy helyezkedjék. Ha a költségvetés letárgyalását nem sürgetnék annyira, alkalmasint az elemi oktatás, végre a kisdedóvodák tételénél is akadna egy-egy barátja a sötétségnek, aki a nők műveletlenségét mint nemzeti erényt magasztalná. És minden reakciós követelést a nő szent, természetes hivatása, a család boldogsága nevében emelnek. […] Vajon nem pirult-e mélyen minden magyar asszony azon a vakmerő állításon, hogy a művelődés szörnyeteggé változtatja a nőket? Ott ülhettünk a karzaton, és szégyenpírban égve hallgathattuk nemünk gyalázását, lekicsinyítését.

Nyáry kitér még arra, hogy 1900-ban összesen 31 nő tanult a budapesti egyetemen, és ők is csak a férfiaktól elkülönítve, gardedám mellett hallgathatták az előadókat, s diplomájuk megszerzése után nem sok esélyük volt rá, hogy állást kapjanak. Az első orvosnő, aki állami alkalmazásba került, csak 1903-ban kapott állást – egy kolozsvári menhelyen, ahová senki nem akart pályázni.

Szép lassan a kiharcolt jogokat is elkezdte visszavonni a hatalom, vagy legalábbis nehézzé tette, hogy a nők megfelelő számban élni is tudjanak a lehetőséggel. Így például 1904-ben bevezették, hogy lányok csak kiváló érettségi eredménnyel vehetők fel egyetemre, míg a fiúknál az elégséges eredmény is megfelelt. Az első világháború alatt aztán újra megnyíltak a felsőoktatás kapui a nők előtt: a frontra vitt férfiak helyett nagy számban lett volna szükség orvosokra, mérnökökre, tanárokra.

„A háború után aztán megint fordult a kocka  írja Nyáry. – Ekkor ismét a túl sok diplomás lett a probléma: az elcsatolt területekről menekülő értelmiségi férfiakat sem a közigazgatás, sem a munkaerőpiac nem tudta felszívni. Meg kellett hát szabadulni a konkurenciától.”

(Borítókép: Silas Stein / picture alliance / Getty Images)



  • Tippek
  • Hírek