Exkluzív felvételek a Petőfi-filmből

Sárban mászkálunk a Landerer és Heckenast nyomda előtt, előző nap ugyanis annak az erkélyén „áztatták” a szereplőket, miközben azok a kinyomtatott 12 pontot szórják a nép közé. (Ez a jelenet is látható az alábbi videóban.) A sár azonban gyorsan szárad, mert ma forgatási szünet van, nem kell a március 15-i esőt reprodukálni, cserébe ismét 30 Celsius-fok fölé kúszik a hőmérséklet.

Elképzeljük, hogy bár most üres a tér, milyen lehet, amikor esetenként 200-250 ember tolong a backlotban (díszletváros), a szereplők, statiszták hol negyven fokban, posztókabátban, csizmában, kalapban, harisnyában, főkötőben, hol bőrig ázva játszanak, és akkor a marhacsordáról még nem beszéltünk, amelyik időnként elözönli a piacteret. A Nemzeti Múzeum előtt ugyanis március 15-én marhavásár volt, plusz sár, nem véletlen, hogy Petőfiék fölálltak a lépcsőre. A több évszakos forgatás minden egyes napján ugyanazokat az időjárási körülményeket kellett produkálni, hiszen a népnyelvben csak Petőfi-filmként emlegetett Most vagy soha! című alkotás cselekménye egyetlen napot ölel fel, 1848. március 14. estéjétől március 15. estéjéig tart.

Mint a Bastille ostroma

A készülő filmről más sokszor írtunk az Index hasábjain. Elsőként készítettünk interjút a kreatív producerrel, Rákay Philippel, illetve a főszereplővel, a Petőfit alakító Berettyán Nándorral, és jártunk forgatáson is a budai várban, annál a jelenetnél, amikor Táncsicsot kiszabadítják a börtönből. Szóval az Index olvasói már sok mindent tudhatnak a film anyagi és szellemi hátteréről, a díszletekről és a jelmezekről, a cselekményről és szereplőválogatásról, most azonban minden alkotó összegyűlt, és a fóti díszletek között mesélt a készülő filmről.

Sőt, az eseményhez csatlakozott Káel Csaba filmügyi kormánybiztos is, aki elmondta, hogy a magyar filmgyártás felfelé ívelő ágban van, egyre több szuperprodukció választja hazánkat, és ez az iparág a Covid alatt is 218 milliárd forintnyi bevételt termelt a nemzetgazdaságnak. London után Budapest lett Európa második legnagyobb filmgyártó bázisa, és állami támogatással olyan stúdiófejlesztésbe kezdtek, amelynek során felújítják a Mafilm egykori fóti telepét is.

Káel szerint a készülő Most vagy soha! című film a magyar történelem legemlékezetesebb eseményét dolgozza fel – nem volt még olyan film, amely dedikáltan ezt a napot mesélte volna el. „Ez olyan, mintha a franciák a Bastille ostromáról forgatnának, igaz, az kicsit véresebb volt” – mondta a filmügyi kormánybiztos. Szerinte a film arról szól, hogy mire képes a fiatalság, mire képes az ország, ha összefog. Ezek a mi sztorijaink, a mi hőseink, ami eposzaink, és ezek több nemzedéknek is lelki táplálékul szolgálhatnak.

Bajban a mozik

A filmes beruházások összefüggenek a Petőfi-filmmel is, hiszen egyedi kormányhatározat alapján kétmilliárd forintot kaptak arra, hogy – tartós vasszerkezetekkel, variálható módon – fölépítsék a korabeli Pest-Buda díszleteit, amit aztán „itt hagynak” más produkcióknak, amelyek szintén a XIX. század közepén játszódnak Kelet-Közép-Európában, Bécsben, Prágában, Pozsonyban. Rákay Philip elmondása szerint már több érdeklődő is jelentkezett.

Az alkotók és Káel Csaba egyébként a korabeli metszetek alapján felépített Pilvaxban tartották a sajtótájékoztatót: a tapéta nem az eredeti, „inkább nem mondják, milyen színű” zöld lett, hanem barna, a kávéház mérete is 15 százalékkal nagyobb, mert egyébként nem fértek volna el benne, a Közvélemény asztala pedig, ami köré az ifjak gyűltek, a bejárat mellé került, de egyébként mindent, a csillárokat, a falikarokat, a karambolasztalokat (a biliárd őse) is igyekeztek korhűen megjeleníteni.

És ott, azon az ajtón jön be a hírnök, hogy Bécsben kitört a forradalom

– mutatta Rákay Philip. Étlapot is készítettek, és elmondásuk szerint a színészek is jobban át tudják élni a szerepet, ha korhű környezet veszi őket körül.

Mindazonáltal a séta során is hangsúlyozták, hogy bár igyekeztek autentikus módon megcsinálni az épületeket, a film alapján nem lehetne kisdoktorit írni. „Felépítették” a Dunát, ahova a Petőfiék nyomában loholó, Horváth Lajos Ottó által játszott titkosrendőr beesik, a sikátort, ahol ugyanő patkányok, örömlányok, magukra hagyott kisgyerekek, valamint idomított kutyák és macskák között próbál az ifjak elébe vágni, a Pilvaxot, a Landerer és Heckenast nyomdát, a boltokat és a Helytartótanácsot – Budán egyedül ez előtt az épület előtt volt járda. Egyébként mindent sár borított, ami az alkotók szerint szimbolikus, „a magyarokat sárban akarták tartani”.

A Most vagy soha! produkcióról készült egy werkfilm, ezt egyedül az Index olvasói láthatják:

Szó esett arról is, hogy a Covid és a streamingplatformok térnyerése miatt bajban vannak a mozik egész Európában, ezért Káel azt kérte a résztvevőktől, hogy támogassák ezt a produkciót, és az összes, Nemzeti Filmintézet (NFI) segítségével létrehozott filmet, ez közös cél, hiszen a mozgókép stratégiai ágazata lett az országnak, ezt tovább kell építeni. „Ebből a bajból közösen tudjuk kirángatni a magyar és az európai mozit.” Idézte még Vlagyimir Iljics Lenint, hogy minden művészet közül a legfontosabb a film. „Már látom a címlapokat” – mondta erre Rákay Philip.

Guy Ritchie és Spielberg nyomában

A film kreatív producere elmondta, hogy az egész egy három évvel ezelőtti ebéddel kezdődött, amikor is Szente Vajkkal kitalálták ennek a filmnek az ötletét, és a pályázat beadását követően egy 1,5 éves forgatókönyv-fejlesztési folyamat indult. A filmjük nem rendezői film, az amerikai modell szerint inkább a producerekhez köthető. Nagyszerű munkatársakkal dolgozhatnak Lóth Balázs rendezőtől az összes olyan filmes szakemberig, akik adott esetben amerikai produkciókban való részvételről mondtak le azért, hogy ebben a Petőfiről szóló filmben dolgozhassanak.  

A Most vagy soha! drága film (összesen 4,7 milliárd forintot kapott), mondta Rákay Philip, de ma már nem lehetne annyi pénzből filmet csinálni, mint amennyibe a hat-hét éve forgatott Kincsem került (3 milliárd Ft), mert a magyar filmgyártás iránti érdeklődés egyébként a háttériparban dolgozók bérét is nagyon felhajtotta. A felépített díszletváros pedig olyan befektetés, ami 8-10 év alatt nemcsak a díszlet, hanem az egész film költségeit is visszahozhatja.

Az alkotási folyamat fontos része volt az, amikor kedvenc filmes előképeiket nézegették, egy-egy jelenetet mutatva egymásnak, és – ahogy már korábban megírtuk – a Peaky Blinders és a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes volt rájuk nagy hatással. Irodalmi előképeik pedig a nagy történetmesélők, Jókai, Mikszáth és Victor Hugo. Lóth Balázs rendező szerint egy ilyen történetet csak klasszikus módon, Spielberg és Robert Zemeckis nyomdokain haladva lehet elmesélni. A filmet ezzel együtt elsősorban a magyar közönségnek, a hazai piacra szánják.

A Petőfi bicentenáriumához is kapcsolódó film forgatása augusztus végére, szeptember elejére fejeződik be, az utómunkálatok pedig további kilenc hónapot vesznek igénybe. A bemutató tehát 2023-ban várható. Ami pedig a további terveket illeti, Rákay Philip sejtelmesen csak ennyit mondott: nemrégiben Szente Vajkkal újra elmentek ebédelni…

(Borítókép: Szabó Réka / Index)