Hogyan semmisítették meg Új-Zélandon a magyar zenész fokhagymáját?

DSC0479
Valószínűleg senki sem tud úgy sztorizni, mint a népzenészek, akik bejárták a világot, és mindenhol találtak magyarokat – vagy olyan angolokat, új-zélandiakat, hollandokat, akik rajonganak a magyar népzenéért. Közülük is kiemelkedik szórakoztató történeteivel Hamar Dániel, akit az arútluK vendégeként a 2022. október 6. és 8. közötti első Muzsikás Fesztiválról is kérdeztünk, amelyen tuvai torokénekesek is fellépnek.

Lehet, hogy az olvasóknak nem újdonság, de a gimnazisták nem biztos, hogy tudják, az „Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele, két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere” kezdetű népdal nem a tájról és a nehéz paraszti sorról szól, hanem erotikus dolgokról beszél költői képekben. Ezért amikor a Muzsikás elmegy rendhagyó énekórát tartani az iskolákba, akkor a nagyobbaknál már ez is szóba kerül.

Mert a népdal, a népzene nincs történetek nélkül, kezdve azzal, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán szekéren zötyögve, az út porát nyelve járta a falvakat és gyűjtötte össze a népdalkincset, majd aprólékos munkával lejegyezték a fonográfhengereket. Nélkülük nem lenne ma táncház és nem ismernénk azokat a népdalokat, amelyeket a legnagyobb természetességgel éneklünk, és nem lennének a fiatalság körében oly népszerű együttesek sem, mint például az Aurevoir., amelyek népzenei alapokra épülő repertoárral töltenek meg felkapott koncerthelyszíneket.

Bőgő a Wartburg tetején

De nem lenne mindez azok nélkül a nagy elődök nélkül sem, akik éppen ötven éve elindították a táncházmozgalmat, és a zászlóshajó Muzsikás nélkül sem, amelynek a zenéjén nemzedékek nőttek fel. „Bennünk nem tudatosult, hogy ennek olyan fontos szereplői lettünk volna. Mi azért csináltuk, mert beleszerettünk ebbe a zenébe” – mondja erre Hamar Dániel, az együttes bőgőse, aki szerint ha ők nem csinálják, akkor jött volna valaki más. Ez a levegőben volt, állítja, de közben kék szeme huncutul mosolyog a kalap alatt.

A podcastban felidézzük azokat az időket, amikor a Hidegen fújnak a szelek vagy az Eddig vendég jól mulattál kezdetű népdal eljátszása után még raportra hívhatták a táncház vezetőjét, de Hamar Dániel elmondja azt is, hogy a népzenészek nagyobb szabadságot élveztek, mint a könnyűzene képviselői, a népdalokat ugyanis nem ellenőrizte a sanzonbizottságnak nevezett cenzúra.

Fölhívott Hobó meg Bródy Jancsi, hogy te, ezt hogy csináltad, hogy ment ez a szöveg keresztül? Mondom, nagyon egyszerű, nem ellenőrizték, és így. És ha már egyszer megjelent, akkor föl lehetett dolgozni, rockzenekar is elénekelhette.

A népzenészek szabadabban is utazhattak, de így is akadt nehézség, például amikor a bőgőt már felkötözték a Wartburg tetejére, hogy indulnak Hollandiába, a német átutazóvízum azonban még hiányzott, és az NDK-n keresztüli utazás sem tűnt járható megoldásnak, amit az útlevélosztályon javasoltak. Új-Zélandon pedig olyan komolyan vették a határon fegyveres szolgálatot teljesítő és a szigetet a fertőzésektől védő mezőgazdasági őrök az Éri Péter gyimesi tarisznyájában talált egy fej fokhagymát, hogy komoly eljárás keretében azonnal megsemmisítették.

A műsorban elhangzik még, hogy

  • kik voltak a nomád nemzedék tagjai,
  • Hamar Dánielre a népzenén kívül a Beatles volt még nagy hatással,
  • hogyan lett csapda egy bogár Volkswagen megvásárlása,
  • miért szoronganak még mindig a határon,
  • mi fogja meg a külföldieket a magyar népzenében,
  • miért nem lehet lefordítani a népdalokat angolra,
  • hogyan kapcsolódik össze a nép- és a komolyzene,
  • és hogyan kerülnek tuvai torokénekesek a Muzsikás Fesztiválra.

Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról, amelyben Sodró Eliza és Kiss-Végh Emőke mesélt a Darázs című bemutatóról, ide kattintva meghallgathatja.

(Borítókép: Hamar Dániel. Fotó:  Kaszás Tamás / Index)



  • Tippek
  • Hírek