„Szeretek nem heteroszexuális kapcsolatokat felfedezni”

A könyvkötő és az Árulások főszereplője is homoszexuális. Mi ennek a jelentősége?

Ez érdekes kérdés. Először is, nem igazán gondolkodtam ezen. Inkább arról van szó, hogy miként a karakterek fejlődtek és alakultak a fejemben, úgy lettek szerelmesek, a szereplők pedig – akikbe a főhősök beleszerettek – történetesen azonos neműek voltak. Ennek ellenére szeretek nem heteroszexuális kapcsolatokat felfedezni, mert azok nem a társadalmi elvárások keretéből indulnak ki, nem abból, hogy melyik partner mit csinál.

A legtöbb társadalomban – különösen az általam előszeretettel használt történelmi környezetben – megmutatkoznak a nemek közötti egyenlőtlenségek, ez általában megadja az alaphangot a karakterek közötti kapcsolatoknak. Íróként felszabadító olyan kapcsolatokat alkotni, létrehozni, ahol a dinamikát inkább az anyagi státusz, a rassz vagy egyszerűen a személyiség határozza meg, mintsem a nemek.

A szexizmus és a gender témáit feltáró Árulásokban Leo és Carfax homoszexuális kapcsolata éles kontrasztban áll Leo és Claire heteroszexuális kapcsolatával, továbbá azzal, ahogyan az utóbbit maga Claire nőiessége határozza meg. Leo és társai nem tekintik őt egyenrangúnak, miközben Leo Carfaxszal való kapcsolata (eleinte) összetettebb, inkább a rivalizálás jellemzi, gazdagabb és kétértelműbb, mint a heteroszexuális kapcsolat.

Az Árulásokban a cselekmény szempontjából döntő jelentősége volt annak, hogy Claire nem teheti meg azt, amit Carfax; A könyvkötőben elképzelhetetlen lenne, hogy egy fiatal nő akkora szabadsággal és autonómiával rendelkezzen, mint Emmett és Lucian.

Nem kell a skatulya

Érzéke van a plot twistekhez. Kell a csavar egy izgalmas regényhez?

Számomra a történet a legfontosabb egy regényben – ha megrendítő és elgondolkodtató, az csak egy plusz. Olvasóként olyan könyvre vágyom, amelynél nem hagy nyugodni, hogy mi történik legközelebb. Nem vagyok benne biztos, hogy a csavar elengedhetetlen, de hiszem, hogy a történet formája sokat számít. A feszültség és a feloldás játéka nélkülözhetetlen – a csavarnak egyszerre kell meglepőnek és „helyesnek” lenni. Ha ezt sikerül elérni, megnyertem a csatát.

Hogyan kategorizálná az Árulásokat?

Talán „alternatív történelmi fikcióként”, de mindenki maga döntse el, hogy ez jó leírás-e! Nem feltétlenül fantasztikus regény, mert nincs benne semmi varázslatos vagy természetfeletti, de nem is realisztikus. Elképesztően szerencsésnek érzem magam, hogy ebben az időszakban írok, mert manapság nem feltétlenül kell beskatulyázni a könyveket. 

Irodalmi motoszkálás fejben

A Dark Academia népszerű stílus a fiatalok körében, és ennek a könyvnek is hasonló a hangulata. Ez tudatos döntés volt?

Nem, valójában néhány hete kerestem rá a „dark academia” kifejezésre, miután felkértek, hogy működjek közre egy novellaantológiában! Megdöbbentett, hogy az Árulások milyen szépen illeszkednek a műfajba. Az egyetem zárt tere az ambíció, a szerelem, az ifjúság és a művészet felfedezésének, én pedig pontosan így akartam bemutatni Montverre-t. Több könyv is hatással volt rám, például az Üveggyöngyjáték és A titkos történet.

Szerintem a dark academia stílusú könyveket gyakran olyanok írják, akik újragondolják és átalakítják saját egyetemi vagy drámaiskolás tapasztalataikat – ez rám is igaz. A könyv bizonyos szempontból egy gyűlölet-szeretet levél azokhoz a helyekhez, ahol tanultam.

Mi az Árulások fő üzenete?

Nem vagyok benne biztos, hogy bármelyik könyvemnek is lenne valamilyen üzenete. Azt szeretném, ha a könyveim kérdéseket vetnének fel, nem pedig válaszokat adnának. Néhány, az Árulásokban vizsgált kérdés – a művészet, az igazság, a nemek, és az, hogy mit jelent embernek lenni – mind nagy, összetett gondolat, amelyekből nem egyszerű következtetéseket levonni. Ez egy könyv a megváltásról, és arról, hogyan válhatunk jobb emberekké

Mit szeretne elérni a regényeivel?

Olyan könyvet próbálok írni, amelyet szívesen olvasnék: egy lenyűgöző történetet hangulatos környezetben, olyan gondolatokkal, amelyek a könyv befejezése után is ott motoszkálnak az olvasó fejében.

(Borítókép: Bridget Collins. Fotó: Symon Hamer/Studio Shot)