Az első magyar nő, aki az eget és Afrikát is meghódította

Egy olyan asszony életútját ismerhetjük meg A maga természete szerint és szabadon című dokumentumfilmből, aki mai szemmel is meghökkentő természetességgel vette semmibe a társadalmi konvenciókat, legyen szó öltözködésről, a női egyenjogúságról, szerelmi ügyekről, de legfőképp mások segítéséről.

A boldog békeidők

Amikor az 1876-os születésű kecsetfalvi és cseszelicei Szilvássy Carola eladósorba került, rengeteg udvarlója akadt, ami nem csoda, hiszen főrangú családból származó, különleges szépségű lány volt. Az igen sokoldalú tehetséggel megáldott, széles műveltséggel rendelkező ifjú arisztokrata serdülő kora óta imádta a művészeteket, a színházat, az irodalmat, de kerékpáros versenyt is nyert, és kiválóan lovagolt. Ám ő már akkor is a maga feje után ment. Amikor első komoly lovagja mást vett feleségül, az öntörvényű leányzó úgy határozott, hogy volt ideálja legénybúcsúján jelenti be az úri társaságnak, hogy immár ő is menyasszony. Egy bizonyos Bornemissza Elemér, maga is báró, akárcsak Carola anyai ágról, kérte meg a kezét. A közös élet biztatóan indult. Hatalmas birtok felett rendelkeztek, egy, a kor lehetőségei szerint legmodernebbül felújított kastélyban éltek, gyönyörű fiuk született, gyakorlatilag mindenük megvolt, ami a kiváltságos erdélyi arisztokraták életéhez tartozhatott.

Élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor gyermeke váratlanul meghalt egy, az orvostudomány akkori eszköztárával többnyire gyógyíthatatlan betegségben.

Valószínűleg házassága is ekkor ment véglegesen tönkre, mivel a gyászoló anya soha nem tudta megbocsájtani férjének, hogy a beteg fiúval, akiről akkor még nem tudták, hogy milyen súlyos fertőzést kapott, télvíz idején sétálni ment.

Veleszületett kalandvágya mindeközben mit sem változott. A hírre, hogy a repülés francia úttörője, Louis Bleriot Budapesten tart légi bemutatót, azonnal a fővárosba utazott, és rávette a pilótát, hogy repüljön fel vele is. Férje komoly összeget áldoz arra, hogy Belriot beadja a derekát, így Carola madártávlatból is megtekinthette a budapesti Városligetet. Nagyon valószínű, hogy ő volt az első magyar asszony, aki repülőre szállt.

Monarchiaszerte akkor vált híressé, amikor barátnőjével útra keltek, hogy felkutassák Wass Albert afrikai nyughelyét. Az erdélyi fiatalember, aki anyai ágról rokona is volt, a búr háború hírére érzett ellenállhatatlan késztetést, hogy a brit fennhatóság ellen lázadó afrikai telepesek ügye mellé álljon. Az idealista tinédzser már csaknem elérte a célját, amikor az angolok lelőtték. Carola elhatározta, hogy megkeresi tragikus sorsú rokona afrikai sírját, barátnőjével nekivágtak, és végül a sírra szórhatták a magukkal vitt erdélyi földet.

Az 1910-es években az erdélyi némafilm gyártás érdekelte, színházban játszott, és rengeteget utazott. Fia halála után elvégezte a Ferencz József Tudományegyetem bábaképzőjét, az első világháború kezdetén az elsők között vonult be képzett ápolónőként a galíciai frontra.

Asszonyként a fronton

Két évig frontkórházakban vállalt szolgálatot, ahol napi tizenkét órákat dolgozott műtőben és kórtermekben az orosz fronton megsebesült katonák ellátásán. Amikor a román hadsereg betört Erdélybe, legjobb barátnőjével, a miniszterelnök feleségével, Bethlen Margittal és Bánffy Miklóssal karöltve százharminc árva gyermeket mentettek ki a lángoló Nagyszebenből.

Bánffy Miklós erdélyi politikust, írót, kultúraszervezőt és polihisztort tizenhét éves korában ismerte meg, és haláláig mély, talán a barátságnál is erősebb kapcsolat volt közöttük. Bánffy fő művében, az Erdélyi történet címen ismert háromkötetes regényfolyamban róla mintázta az egyik szereplőt.

Erről ő maga is írt:

Ötvenöt éves barátság fűz hozzá! 17 éves volt, amikor először láttam, egész életemen át ismertem és becsültem. Az Erdélyi történet Adrienne-jében sok vonást fölhasználtam belőle, egész irodalmi pályámon érvényesült a befolyása, a Naplegendát is neki írtam

– vallotta Caroláról Bánffy Miklós.

Trianon után

A húszas évek végétől hatalmas szerepet vállalt az Erdélyi Helikon írói kör létrehozásában és működésében is, A folyóirat révén olyan, akkor még csak szűk körben ismert szerzők kerültek be az irodalmi köztudatba, mint Dsida Jenő, Karácsony Benő vagy Tamási Áron. A Helikont a nyugatosok is fontos fórumnak tekintették. Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond is írt hozzájuk, Németh László esszéi, sőt még József Attila műfordításai is megjelentek a lapban.

Erdélynek majdnem valamennyi szépírója, ha nem is egy irodalmi irányban, de egy közös programban és szellemben egyesülni tudott a Helikon szabad keretei között

– írta a két világháború közötti erdélyi magyarság legfontosabb szellemi fórumáról Kuncz Aladár.

A maga természete szerint és szabadon című film produceri munkáit Molnár‑Bánffy Kata végezte el. A forgatókönyvet Szebeni Zsuzsanna színháztörténész húsz éves kutatómunkájára támaszkodva Ugron Zsolnával dolgozták ki. Szebeni Zsuzsa a jelmeztervezést is vállalta, és a rendezésben is részt vett Ugron Zsolnával és Bertha Líviával. Carola alakját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésznője, Kádár Noémi varázsolja a nézők elé a film forgatott jeleneteiben.

A 70 perces történelmi dokumentumfilm igen gazdag archív anyagában történelmi kordokumentumok, köztük gyűjteményi és magánarchívumokban felkutatott különleges filmrészletek és fotóanyagok jelennek meg.

A filmen íróként és rendezőként is dolgozott Ugron Zsolna, kolozsvári születésű írónő, aki több munkájában is foglalkozott az erdélyi történelemmel. Első regénye, az Úrilányok Erdélyben robbanásszerű sikert aratott a magyar irodalmi piacon, maga is Szilvássy Carola nagy rajongója. Kérdésünkre elmesélte, hogy egy receptes könyv borítóján olvasta először Carola nevét. A sokoldalú arisztokrata három füzetben gyűjtötte össze azoknak az ételeknek az elkészítési módját, melyeket az erdélyi kastélyokban tett látogatásai során legfinomabbaknak talált.

A kézírásos gyűjteményt a kilencvenes években könyvben is kiadták, ezt forgatva találkozott először Szilvássy Carola nevével. Később, amikor beleásta magát hőse élettörténetébe, meggyőződésévé vált, hogy olyan életutat ismert meg, ami sokak számára szolgálhatna például.

Carola minden ízében szabad ember volt, de sohasem szabados. Magasról tett mások véleményére, de nála a szabadság egyet jelentett azzal, hogy másokon segítsen

– foglalta össze véleményét az írónő arra a kérdésre, miért tartja fontosnak, hogy minél többen megismerjék az öntörvényű báróné élettörténetét. Ha rajta múlna, nagyjátékfilmet írna az életéből.

Az elkészült dokumentumfilm alapját a halála előtt a kolozsvári diakonisszákra bízott, majd később a kolozsvári Erdélyi Református Gyűjtőlevéltárában őrzött hagyaték adja, de az alkotók a Carolával szoros kapcsolatban álló kortársak – írók, szerkesztők, művészek, családtagok – műveit, levelezéseit és a szájhagyomány útján fennmaradt vele kapcsolatos történeteket, korabeli sajtómegjelenéseket, illetve eddig nem publikált naplórészleteket is felhasználtak a film készítése során.

A Carola Egyesület támogatásának köszönhetően a filmet Erdély több nagyvárosában is bemutatják az alkotók közreműködésével, és televízióban is látható lesz.

(Borítókép: Salt Communications)