A magyar politikai krimi, amely megjósolta az ukrajnai háborút

A kitalált történet Németországban játszódik, méghozzá nagyjából egy évvel ezelőtt, nyár végén, középpontjában pedig a német gázellátást biztosító, Északi Áramlat 2 nevű tenger alatti földgázvezeték megnyitása körüli nagypolitikai huzavona áll. Ma már könnyű okosnak lenni, és elismerni, hogy az orosz földgázkitermelést Németországgal direktben összekötő vezeték építését valóban az az orosz szándék hajthatta, hogy egyoldalúvá tegyék Európa legnagyobb gazdaságának energiafüggőségét az oroszoktól.

Persze nagyon csábító volt az elmúlt másfél évtizedben, hogy Németország és számos európai állam gazdaságát nagyban segítette a világpiaci árnál olcsóbb orosz fosszilis energia. Azóta már azt is tudjuk, hogy elég volt egy földrabló háború megindítása ahhoz, hogy egész Európa bepánikoljon, és fejvesztve kezdjen el a 2022-es tél előtt a világ más tájairól földgázt beszerezni, illetve villámgyorsan leállni az orosz gáz vásárlásáról.

A könyv abban az időszakban játszódik, amikor a földgázvezeték építése már befejeződött, de a német szakhatóságok még nem adták ki a működési engedélyt az üzembe helyezéshez. Ebben a környezetben sorjáznak megmagyarázhatatlan gyilkosságok egymás után, zömében Berlinben. Két szálon fut a történet, az egyikben egy német celeb meggyilkolásának körülményeit igyekszik egy talpraesett nyomozónő kideríteni. A másik esetben azonban fedett amerikai hírszerzők brutális megölésének okát kezdi el kutatni a német titkosszolgálat, amelynek besegít egy magyar kiképzőtiszt, zsoldos (?) is, Erkel Tamás. Szóval nem maradunk magyar szál nélkül.

Olyan 80 oldal után kezd a két szál egymásba kapaszkodni, miután feltűnik a színen egy sorozatgyilkos is. Nem szeretném lelőni a poént, a lényeg az, hogy a háttérben kirajzolódnak a nagypolitikai érdekek. Sorozatos szabotázsakciók lassítják az Északi Áramlat 2 befejezését. Bennünk, laikusokban is felmerülhet a jól ismert kérdés Seneca drámájából: cui prodest? – azaz kinek állhat mindez érdekében? Mármint az, hogy ne lehessen ellátni orosz földgázzal Németországot. Ukrajnának mindenképpen, hiszen akkoriban még jó pénzt kapott az országán Európa felé átengedett fűtőanyagért. Az amerikaiak jól látták, ha nincs elég földgáz a németeknél, akkor saját palagázzal vagy LNG-vel beléphetnek erre a piacra. De akkor végül is ki a hunyó?

A téma szakértőjével könnyű együtt dolgozni

Kíváncsiak voltunk, hogy milyen egy biztonságpolitikai szakértelemmel rendelkező szerzővel együttműködni. Az Index megkeresésére a könyv szerkesztője, Sugár Ágnes elmondta:

Tarjányiékkal egyszerű volt a munka. A letett kéziraton látszott az átgondolt témavezetés és az, hogy a szerző mindazokkal a nemzetközi ügyekkel, amelyeket megjelenít a kötetben, napi szinten, szakszerűen foglalkozik.

Mintha maga is megélte volna az eseményeket, noha fikcióról van szó – tette hozzá a szerkesztő.

A könyv egyébként valóban olvasmányos, jól szerkesztett, az időrendiségben nincs csúszkálás. Miután krimiről van szó, így mély, tűpontos karakterábrázolást ne várjunk, de erre nincs is szükség. Viszont a történet mesélése közben mindig adódott alkalom, hogy a laikus olvasót egyik-másik szereplő segítségével képbe hozza a nagyhatalmi érdekek érthető magyarázatával.

Egy ponton a krimiben megjelennek a titkosszolgálatok. A német mellett az amerikai és az ukrán, így alaposan össze is keverednek megint a történet szálai. A nyomozás és a szabotőrök, valamint a sorozatgyilkos utáni hajsza ezen a ponton már csak filmekben látott eszközökkel, módszerekkel folyik. Ezen a téren is hasznosnak bizonyult Tarjányi szakmai ismerete.

Csalódást mindössze az utolsó előtti fejezetek egyike jelentett. Az, amelyben a német titkosszolgálat feje köszön el a magyar kiképzőtől, és beszélgetésük kissé erőltetett moralizálásba fordul, amelynek végén „véletlenül” hírt kapnak arról, hogy rekordlétszámú katona részvételével kezdett hadgyakorlatot az orosz és a belorusz hadsereg, akkor még Belaruszban. De tudjuk, hogy alig három hónappal később már élesben folyt a területszerzés orosz részről. Kicsit kilóg ez a néhány oldal a történetből, olyan, mintha utólag került volna csak bele a könyvbe, hogy előrevetítse a végül mégis bekövetkezett háborút. Ettől azonban egyáltalán nem lesz gyengébb a könyv, sőt!

(Borítókép: Németh Kata / Index)