Pokolra jutott az ikonikus Pink Floyd-szivárvány

A rockzene és úgy egészében a könnyűzenei kultúra rajongói között alapcsapatnak számít az ikonikus zenekar, a Pink Floyd. Számtalan különleges és korszakalkotó lemeze született, de talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek közül is az egyik legmeghatározóbb a The Dark Side of The Moon. Az album borítóján szereplő grafika egy sötét háttér előtti prizmát mutat, melyben az egyik oldalról behatoló fehér fénysugár megtörik, majd a másik oldalán a szivárvány színeit felvillantva lép ki.

Most, hogy a lemez megjelenésének 50. évfordulóját ünneplik, a Pink Floyd kisebb marketingkampányba kezdett, melynek keretében megjelentettek egy új, ünnepi logót a prizmával, egy ötvenes számmal és a szivárvány színeivel az ötvenes nullájában. Utóbbi poszt január 19-én jelent meg, és csupán pillanatok kérdése volt, hogy elinduljanak a gyűlölködő kommentek, hogy a zenekar miért támogatja a melegpropagandát, mert ezzel „hülyét csinálnak magukból”, és hogy ez „mekkora szégyen”, és a rajongók mekkorát „csalódtak bennük”. 

A történet pikantériája, hogy az LGBTQ-közösségek szimbólumaként használt szivárványos zászló némileg későbbi, mint a Pink Floyd-lemez borítója – egészen pontosan öt évvel később, 1978-ban Gilbert Baker állt vele elő.

Mire jó a humor, ha nem erre?

Természetesen az esetet a Pink Floyd törzsközönsége sem hagyhatta szó nélkül. „Hamis rajongóknak” nevezték a vádlókat, akik annyit sem tudnak, hogy állítólagos kedvenceik leghíresebb albumának – mely a zenekar szimbóluma is volt sokáig – mi is a logója, közben pedig vad gyűlölettel támadják azt az albumot, amit „eddig imádtak”. A hirtelen háborús közegben felbukkantak a lazább felfogású követők is, akik viccesen igyekeztek felfogni a helyzet abszurditását:

Ma egy újabb rajongót vesztettetek. Ezt az albumot hallgatom ötven éve, mióta a helyi lemezboltban megvettem ötven centért, és amúgy sosem néztem meg a borítóját.

Egy másik kommentelő még nagyobb fricskát küldött:

Nem hiszem el, hogy a Pink Floyd is ilyen lett. Mostantól nem csak olyan brit előadókat vagyok hajlandó hallgatni, mint a Queen, David Bowie, Elton John, George Michael, a Judas Priest vagy Morrissey és Ritchie Blackmore Rainbow-ja.

Viccet félretéve, a Pink Floyd rajongói szemlátomást verhetetlenek, ha kedvenc zenekaruk érdekeinek és hagyatékának védelméről van szó.

(Borítókép: Chris Ratcliffe / Bloomberg / Getty Images)