Felfedte titkát József Attila verseskötete

Egy ritka könyv és egy hozzá illő anekdota. Hosszú évekig őrizte titkát József Attila Medvetánca, mely a költő 1922 és 1934 közötti műveit tömöríti. A rendes kiadáson túl száz, kézzel számozott példány is készült, ezek közül a 42. darabot József Attila kék tintával írta alá, név szerint címezte, de hogy kinek, az elsőre nem volt tudható. Gondos munkával valaki szerette volna eltüntetni a címzett nevét,

Igazságügyi írásszakértői vizsgálat, digitális mikroszkóp, számítógépes képfeldolgozó, fehér és UV-fény kellett ahhoz, hogy kiderüljön, mi a rekonstruálható szövege: Rapaport Samu / doktornak és Etsy Emiliának / régi barátsággal. / Bp. 1934. dec. / J. A. Rapaport Samu és felesége, Étsy Emília személye nem ismeretlen: a férfi volt József Attila első analitikusa. Étsy Emília 1918 őszétől a szegedi színház társulatának tagja volt, Rapaport miatta költözött Szegedre.

Szántó Judit visszaemlékezése szerint a költő és az analitikus 1931 őszén ismerkedtek össze Budapesten egy villamoson:

Hogy van, mi újság után Attila soványságát hozta fel, R. Attila említette, hogy sokáig gyomorbeteg volt, és passzírozott dolgokat evett […]. R. egy könyvet írt akkor az ideges gyomortünetekről, és kérte Attilát, látogassa őt meg, szeretne vele beszélni. Akkor még Attila […] analyzisellenes volt.

József Attila stilizálta Rapaport könyvét, cserébe azt kérte, hogy vegye őt analízisbe. A könyvért 250 pengőt kapott volna, végül ezt „leanalyzálták”. József Attila aztán nemcsak páciens és munkatárs volt, hanem pár évig szinte családtag is. Később új analitikusa lett, Gyömrői Edit, kapcsolata viszont megmaradt Rapaporttal, leveleztek, és bizonyára találkoztak is. Ennek a folyamatnak az egyik dokumentuma a Medvetánc most előkerült példánya – a doktor valószínűleg az elsők között kapott a költő könyvéből, a ritkább, bibliofil változatból.

A Medvetánc József Attila egyik legjelentősebb kötete, maga válogatta össze benne korábbi költői termésének javát, így létrehozva egy, a saját munkásságát reprezentáló válogatást. A szerző a Medvetánc több ismert példányához hasonlóan saját kezűleg kijavította a 65. oldalon található Háló című vers 3. sorában hibásan szedett szót: a „halász bástyám” kifejezésből így a szerzői szándék szerinti „halász bátyám” lett.

Rapaport úr és a könyvcsomag esete

Arra, hogy miért satírozták ki a könyv címzettjeit, a címzettek nevének felfedése után fény derült. A „vandálnak” megvolt a maga oka arra, amit tett, és ami akkor jó ötletnek tűnt. A satírozó művész nem más volt, mint maga Rapaport.

A róla szóló egyik visszaemlékezésből lehet tudni, hogy az idős Rapaport – gyermektelen lévén – dolgait részben elajándékozta, részben sétái alkalmával szándékosan elhagyogatta. A fontosnak ítélt analitikus leveleket megőrizte, ami viszont nem ment át ezen a rostán, azt szétszórta. Nem megsemmisítette őket, hanem lehetőséget adott a könyveknek, hogy folytassák életüket másoknál. Így járt az eredeti Medvetánc is, a dedikáció kisatírozásával Rapaport úgy gondolta,

Terve végül meghiúsult. Egyik sétája alkalmával egy ligeti padon szándékosan ottfelejtette könyvcsomagját, de egy segítőkész fiatalember – nem értve a különös helyzetet – utánavitte, keresztülhúzva ezzel a jó doktor számításait. A sors iróniája, hogy ezzel az ötletével az idős Rapaport Samu akaratlanul, de kvázi feltalálta a mai könyvmegállók elődjét jó 70 évvel korábban. 

Ezt az inkább anekdotikus, mintsem kalandos sorsú könyvet az Antikvárium.hu most új útra indítja februári könyvárverésén, hátha Rapaport úr eredeti szándéka szerint ezúttal új tulajdonosra lel a kötet.