Mélyszegénységbe született, csodagyerek volt, meghódította a magyarok szívét

„Nincsen utóda, tehetségörököse, szerepköri leszármazottja.” Molnár Gál Péter így búcsúzott az 1978. december 30-án meghalt Honthy Hannától (Kritika, 1979. 2. szám). A Kossuth-díjas művésszel akkor az operett műfaját is temette, Honthy Hannát az utolsó primadonnának nevezte, sőt egyenesen úgy fogalmazott, hogy

Nem mondható, hogy Honthy Hanna halála hozza magával az operett halálát. Fordítva talán inkább megközelítjük az igazat: az operett elhaladása hozta magával az ő halálát; legalábbis, siettette azt.

Mélyszegénységből a rivaldafénybe

Honthy Hanna élete kész regény. Ha Amerikába született volna, Hollywoodban már régen film készült volna a halk szavú, négy elemit végzett kislányról, kinek tánctehetsége olyan elemi erővel mutatkozott meg, hogy tízéves korában, 1903-ban – mivel az apa nélküli családnak pénze nem volt a taníttatásra – csupán azzal a megkötéssel vették fel az Operaház balettiskolájába, hogy a tandíj költségét majd levonják balerinai fizetéséből.

Karrierjének iránya ugyanakkor ezzel el is dőlt, a testalkata ugyanis nem arra predesztinálta, hogy prímabalerina váljon belőle. Ám a klasszikus zene árnyékában, a zenés színpadi világban a tehetség más módon tört elő belőle, s lett végül az ország egyik legismertebb, legkedveltebb primadonnája.

A színpadi világ azonban nem könnyen adja a sikert, és ezt a mélyszegénységből érkező leány is megtapasztalta. Igaz, 1917-ben, amikor Pozsonyban címszerepet kapott a Csárdáskirálynőben, az osztrák lapok már ódákat zengtek Honthy Hannáról, neki még Budapest szívét is meg kellett hódítania. Ebben pedig az is közrejátszott, hogy időközben már egyre jobban csengett felvett művészneve: Honthy Hanna.

Kinőni Fedák Sári árnyékából

Honthy Hanna népszerűségének növekedését jól mutatja, hogy a Színházi Élet 1922 májusának végén ezekkel a szavakkal írt a primadonnáról:

megbuktatta az eddigi operettstílust. Ez a nő olyan podgyászt hozott magával útitarsolyában, melynek eddig sem a párisi, sem a londoni operettprimadonna nem érezte szükségét : az igazi művésznő kristálytiszta természetességét, az egyszerű, szívből fakadó hangot, a melegségnek azt a szétsugárzó áradatát, mely minden szivet hatalmába ejt a nézőtéren. Nincs egy affektált mozdulata, nem állítja sikere szolgálatába a szirupédes mosoly könnyű eszközét, nem gügyög, nem kultiválja a kecseskedő ultranőiességet, mely a Heléna komponistájának feltűnése óta mindig hozzátartozott a mesterséghez. Csupa egészség és őserő minden szava és mozdulata és vannak hangjai, melyeknek hallatára könnybeborul a néző szeme.

Márpedig nem lehetett egyszerű kinőnie Fedák Sári árnyékából, aki korának olyan ünnepelt primadonnájának számított, hogy Kálmán Imre A bajadér című operettjében külön Fedák Sárinak komponálva hangszerelte az új dalokat az 1922-es budapesti bemutatóra.

A bajadér Honthy Hanna és Fedák Sári nagy és feledhetetlen színpadi találkozása volt. Odette szerepében Fedák Sári, Marietta szerepében Honthy Hanna. Primadonna és szubrett nagy csatája volt. A fogadtatásról elegendő annyit írni: ha Honthy Hanna csillaga addig ragyogott, most körbeölelt és bevilágított mindent, amire azt mondják, operett.

Hosszú pályafutása elválaszthatatlan a magyar operett fénykorától. Nyolcvanöt évet élt. Ezzel a kvízzel az 1893. február 21-én született Honthy Hannára emlékezünk. Most tesztelheti tudását, mit tud róla, életéről, művészetéről. 

(Borítókép: Honthy Hanna 1977. május 25-én. Fotó: Farkas Tamás / MTI)