Az iskolák bezárása jelentette a Covid alatt a fordulópontot

Korábban a pszichológusok úgy gondolták, hogy ha egy kliens társadalmi kérdéseket kezd boncolgatni a terápián, az hárítás: inkább erről akar beszélni, mint magáról.

Az utóbbi időben azonban olyan kríziseket éltünk meg mindannyian, ami nem hagyott senkit érintetlenül, alapjaiban befolyásolta az életünket, traumát okozva az egyénnek, amit muszáj kibeszélnie. Szimbolikus, hogy a Covid alatti időkben mindezt képernyőn keresztül tette, mert a pszichológusok is home office-ban dolgoztak – ráadásul ugyanannak a problémának a részeseként –, nem volt lehetőség a személyes találkozásra.

„A pandémia – és most már a háború is – a terápiákba is mélyen belenyúló társadalmi tapasztalás, közös szorongás tehát, és ha ezt nem is rendelők mélyén dolgozzuk fel, mindannyiunknak van élménye róla. Az élet megszokott menetét jelentősen megzavarta a járvány, és hatása a gyógyítószakmáktól kezdve a kulturális életen át a politikáig számos szinten megjelent” – írja a tanulmánykötet szerzője, Bokor László pszichiáter, aki szerint

el kellett indítani a távoktatást és ez az iskolák és a szülők számára is kihívást jelentett. Huszonnégy órássá vált a családtagok jelenléte, tartósan összezsúfolódott az aktív családi tér és az online munkatér.

Cseppfolyós biztonság

A kritikus helyzet miatti társadalmi szintű elbizonytalanodás, szorongás előzmény nélküli helyzetek sokaságát hozta létre, és olyan eltúlzott reakciókat okozott, mint a felvásárlás, ami 

„Ennek során a a szorongásból a valósághoz igazodó félelem lett. Mintha ez lenne a kisebbik rossz” – írja Bokor László. Járványhelyzetben mindenkit ér veszteség, mert számos ponton felborul az élet korábban megszokott rendje, elveszett a megszokott biztonságérzet. Tapasztalataink egy része az előzmény és modell nélküli helyzetekben érvénytelenné vált, és mint minden társadalmi krízis esetén, a családtagok elveszítik a sors uralhatóságának élményét.

A járvány kritikus szintű megterhelő helyzeteket alakított ki az élet számos területén, és ennek kiindulópontja a fenyegetettség volt, amely cseppfolyóssá tette a külső és belső realitás közötti határt. A tömegfolyamatokat elemezve Bokor leírja, hogy ha egy közösségben felbomlik a kötődés, megszüntetve az olyan összekötő erők hatását, mint a együttműködés, szolidaritás, önfeláldozás –, ez szélsőséges esetben pánikhoz vezethet. Márpedig a járvány első hullámára adott társadalmi reakciókban felfedezhetők voltak a pánik motívumai.

Zrínyi és Mohács

A pánikreakció intenzitása nem áll összefüggésben a reális veszély nagyságával, és erre a szerző érdekes példát hoz. A mohácsi csata során a magyar sereg rendje felborult, a király védelem nélkül maradt és vele együtt mindenki fejvesztve menekült. Ezzel szemben Zrínyi kirohanásakor a katonák fegyelmezett rendben rontottak ki a várból, nyoma sem volt pániknak, pedig a biztos halálba mentek. Esetükben működött a kohézió, a közös értékek és világnézet összetartó ereje. 

A tömegfolyamatok elemzése során Bokor László olyan érdekes kérdéseket feszeget még, mint hogyan lett a falkából horda, a hordából család, hogyan ötvöződik a vérségi és a szociális kötődés; volt-e Oidipusznak Ödipusz-komplexusa, illetve mi az Ödipusz-komplexus evolúciós haszna. A szerző kiemeli, hogy a komplexebb szociális együttműködés az együttmaradás és rivalizáció párhuzamosságára és dialektikájára épül. Izgalmas és elgondolkodtató kérdések, amiket mindenki továbbgondolhat, és összevethet a saját tapasztalataival.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)