Petőfi popsztár, de mindenkinek máshogy

Ha már Petőfi és popzene, talán érdemes lenne az ezredforduló utáni egyik legnagyobb durranással kezdeni: 2006-ban megszületett Ferenczi György és a Rackajam közös projektjeként a Petőfi lemez. Az albumon van régi típusú, 70-es rythm and blues, klasszikus drum and bass és magyar népzene is. Az előadóktól is egyfajta stílusi lázadás volt ez az album, ahogy a néhai költőt is „rock ’n’ roll-szimbólumként” lehetett értelmezni a maga korában.

A tehetséges, lázadó fiatal, aki intenzív üzeneteket fogalmaz meg, hogy felkorbácsolja a tengert. Ferenczi György szerette volna közelebb hozni Petőfi karakterét a fiatalsághoz, amely mára egyre jobban ég be a köztudatba – vagy inkább ég el újra és újra a túlhasználtság miatt.

A Rackajam zenéje kellően szakmai, impulzív és hatásos, de ahogy az a popzenében jellemző, folyton lépést kell tartani a változással, így az izgalmas indulás után valami más, valami új, valami szemtelen és fiatalos kellett, ami kimozdítja az elméket az origóból. Mivel Petőfi Sándor sosem kopott ki a társművészetekből, ezáltal inspirálta a vizuális és zenei alkotásokat, a 2010-es évekre pedig ő lett a költészettel összefonódott popzene egyik vezető forrása – táptalajt adva egy, az évtizedet nagyban meghatározó projektnek.

Egy lázadó öröksége

Talán az egyik legnagyobbnak mondható megmozdulás, ahol költők, zenészek, rapperek és színészek álltak össze egy hatalmas művészeti eseménysorozatra, az a Red Bull Pilvaker volt. A kezdeményezésnek sikerült megugrani egy ritka dolgot. Elindult az undergroundból, ami az alternatív arcokat húzta be, közben berobbant a sztori, így a mainstream vonalon is ismert lett az eredetileg slampoetry-gyökerekre építkező kezdeményezés.

Minden így született mű a költő verseit vette alapul, de teljesen kiforgatta azokat. Az üzenetet mégis próbálta tartani, sokszor képes is volt átadni, csak egy más, földalatti rapbirodalomban szőtt köntösben. A Pilvaker persze idővel kikopott. Nincsen végtelen folyamú ötlet, így a lázadó Petőfi-versek kezdtek egy jóval elemeltebb formát ölteni.

A magyar alternatív zene 2010-es években elért zenitjén sokan próbálkoztak versátdolgozásokkal. Az egyik legjobban sikerült kísérlet a Kávészünet zenekartól jött, amely nem kizárólag Petőfire, hanem a magyar költészet számtalan résztvevőjére fókuszált párhuzamosan. Ezek már inkább a fehérgalléros művészet felé fordultak, így egyazon forrás megjárt több végletet.

Lassan beindult egy folyamat. Már nem egy központi erő hajtotta Petőfi-lelkület vezérelte a magyar könnyűzene – kiemelten a mainstream – verses alapokból inspirálódó ágait. Furcsa eklekticizmus kezdett gyökeret verni Petőfi nevével a középpontban, ahol lassan fontosabb lett a név, mint a tartalom maga.

A név maradt, a tartalom nem

Lil G és Nemazalány közös dala, a Petőfi Sándor nem foglalkozott már a klasszikus költő klasszikus verseivel. A névre alapoztak, legfeljebb egy fricska az önjelölt, elcsépelt rímfaragókkal szemben. Krúbi PETŐFI dala sem kötődik a néven kívül nagyjából semmilyen módon sem a költőhöz. A kettő közötti kapcsolat kb. annyi, mint ahogy a műkorcsolya hasonul a műfogsorhoz.

Ezt a hullámzást tovább gabalyította a Petőfi 200. A költő két évszázadnyi jubileumához számtalan zenés alkotás született és projekt indult. Sorra jöttek a központi ötletek és azoknak különféle megvalósításai. A kétszázadik születésnap története a legsokfélébb zenei irányzatokban eszkalálódott. Csupán néhány példát idézve:

• Ember Márk újraértelmezte a Föltámadott a tenger… című verset alternatív hatások vegyítésével.
• Paulina – az egykori X Faktor-döntős – A szabadsághoz intézett egy laza, csipkelődős dalocskát.
• A Romengo mély üzeneteket idézett föl a Ha az Isten… átdolgozásával.
• Az Aurevoir. népzenés köntösbe bújtatta a Nem mondom meg című verset.

Minden kor, minden idő, minden közeg más érzéssel nyúlt Petőfi Sándor munkásságához és karakteréhez, de a jelen – ahogy a 2020 utáni művészet folytonos csapongása is nehezen megfogható – a legtágabb dimenzióban szedi darabjaira a ’48-as forradalom ikonikus alakjának örökségét. Az ezredforduló óta egyre gyakrabban tűnt fel a könnyűzenében Petőfi neve, mostanra meg lassan minden évre jut egy dal a költőre való hivatkozással. Az idei bicentenáriumban pedig kiszámíthatatlanul sok hasonló tematikájú alkotás várható.

Érdekes és különleges, hogy ennyi embert ilyen sokféle módon tud inspirálni egyazon személy, mégis kérdés, hogy ez a volumenű intenzitás – még ha a magyar költészet egyik legnagyobb nevéről is van szó – mennyire képes túlhasználni egy életművet, mennyire fog ebben megfáradni Petőfi költészete, és mennyi idő kell majd, hogy újból izgalmas és egyedi legyen a gondolat, amikor valaki egy Petőfi-átirattal rukkol elő.

(Borítókép: Ember Márk. Fotó: Mónus Márton / MTI)