Gálvölgyi János: Ez a szakma olyan, hogy kötelező lopni

ZS 4130
Sokan nehéz embernek tartják a Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színművészt, ám Gálvölgyi Jánosnak határozott elképzelése van a dilettantizmusról, a politikai szerepvállalásról, a bohócokról. A Sunday Brunch legfrissebb adásában kíméletlen őszinteséggel mesél arról is, hogy az artisták miért tisztességesebb emberek, mint a színészek.

Ilyenre sem volt még példa: Gálvölgyi János vendéget hozott magával a Sunday Brunch legfrissebb adásába. 

Az Index olvasóinak és a műsor nézőinek megmutatta 73 éves kutyáját. 

Ez a közvetlenség erősen ellentmond annak, amit a Kossuth-díjas színművészről többen is állítanak, miszerint ő nehéz ember volna. Miközben megható, ahogyan a kutyájáról beszélt, és ahogyan többször is gyöngéden végigsimított a névtelen eb megkopott szőrén, azt is elárulta, hogy a kutya többször is átesett kisebb-nagyobb plasztikai műtéten.

Színházban is fellépne?

Gálvölgyi János az adásban elmesélt egy történetet annak tisztázására, hogy ő miért is nehéz ember: 

Egyszer egy »újságíróné« kérdezte: művész úr, maga olyan népszerű, nem gondolt még arra, hogy színházban is fellépjen? Azt feleltem, incselkedem a gondolattal, most éppen négy színdarabban is játszom, három színházban. Mire megkérdezte: konkrétan hol tetszik játszani? No, most ha ezek után azt mondom neki, hogy tündérke, álljon föl, és nagyon gyorsan húzza be az ajtót maga mögött, akkor én vagyok a nehéz ember?

A színművész válaszolt arra a kérdésre is, hogy helyénvaló-e egy kollégát szarnak nevezni. Ezt ugyanis ő megtette, amikor az RTL+ Főszerepben című beszélgetős műsorában így szólt az egyik kollégájáról, aki gúnyt űzött egy Molnár Ferenc-színdarabból: „Te tehetségtelen szar vagy, hogy merészeled ezt megtenni?!”

Gálvölgyi János ezúttal ugyan más szót használt, de a lényegen ez mit sem változtat:

Nem tudták megvédeni a fiatal kollégát. Most azt mondják, hogy nemcsak nehéz vagyok, de még tetű is? Szégyellje a pofáját! Fenntartom, hogy ez a véleményem.

A színművész azt is elárulta, hogy ő igazából nem gyűjti a bohócokat, ahogyan ezt szintén sokan terjesztik róla. Csupán sok ilyen figurát kap ajándékba, és ő, ugye, egy 73 éves kutyát sem hagy az út szélén – így a bohócoktól sem válik meg. 

A bohóc, a művész és a lopás

Szerinte amúgy a bohóc a cirkuszművészet csúcsa. Az artistákat eleve a végletekig tiszteli. Mint mondta:

Az artisták sokkal tisztességesebb emberek, mint mi, színészek.

Meg is indokolta, miért gondolja így: nagyon sokat dolgoznak azért, hogy sikeresek legyenek, de aztán valaki vagy megugorja a hármas szaltót, vagy nem. Beszélni, persze, lehet arról, hogyan is kellene, de a teljesítmény minden vitán és megítélésen felül áll. Pontosan mérhető.

Gálvölgyi János az asztal mellett Csiby Gergelynek megidézte néhai apósának szellemét is. A híres bűvész, Rodolfo ugyanis egyszer azt mondta neki, hogy

Ez a szakma olyan, hogy kötelező lopni.

Ez, persze, a mesterség szakmai fogásaira vonatkozik, mert a művészet így fejlődik, így változik. A színművész a műsorban sok mindenről beszélt még,

  • elfeledett művészekről, 
  • szakmai és emberi irigységről, 
  • arról, hogy még életében nem vett részt pártpolitikai rendezvényen, és nem is fog,
  • határozott véleményt fogalmazott meg Nacsa Olivér csöppet sem humoros, nőkre vonatkozó kijelentéséről, 
  • arról, hogy életében egyetlen filmben kapott főszerepet, és az lett a legsikeresebb magyar filmek egyike.

 A tavaszi évadban vasárnaponként Csiby Gergely színművész, rendező köszönti a Sunday Brunch nézőit. Vendégeivel a hétvégéhez illő könnyed vagy éppen nagyon is komoly témákról és történetekről beszélget.

Ha valaki lemaradt volna az előző évadokról, ide kattintva elkezdheti visszanézni.

(Borítókép: Csiby Gergely és Gálvölgyi János. Fotó: Szollár Zsófi / Index)