Kiss Tibi: Harapjanak a húszévesek, mi már csak ugatunk

Április végén, egészen pontosan 28-án kezdődik a SopronFest, a nyugati határ legújabb fesztiválja. Az összművészeti urbán rendezvénysorozat egyszerre mozgatja meg a művészet zenei, irodalmi, színházi és képzőművészeti oldalát. Utóbbi – mint a fesztivál bemelegítő programjainak egyik ékköve – igazán különleges kiállítással startolt el 2023. április 22-én.

A Quimby zenekar a frontembere, Kiss Tibi kiállításának megnyitójára érkezett Sopronba, ahol egy apró trükkel rögvest egy podcastbeszélgetésben találta magát. Kérdezőpartnere nem más volt, mint Till Attila. Az énekes szinte teljes életútját felelevenítették a gyermekkortól napjainkig – az „utazás” szép és kevésbé szép emlékeivel együtt.

Az őszinteség bántalma

Kiss Tibi egész életében a képző- és a zeneművészet között mozgott félúton. Némileg mindig is kívülállóként tekintett magára:

Azáltal, hogy ennyiféle dologban vagyok, csomószor azt érzem, hogy képzőművésznek nem vagyok elég képzőművész, zenésznek se vagyok elég. Valahol pont a periférián. Nem vagyok naprakész, nem jártam annyit kiállításokra, nem mozgok kortárs festők között, hanem inkább zenészek között, de azokhoz meg túlságosan képzőművész vagyok. Kicsit ilyen senki földjén érzem magam.

Az énekes a szakmai kérdéseken túl életének nagy kihívásairól is mesél a beszélgetésben. Úgy fogalmaz: „Ha válságból vagy mély helyzetből jössz ki, a te válladat sem veregetik meg. Ha egy hegyre mész fel magasra, akkor azt mondják, hogy »ez igen«. De ha mélyről, gödörből jössz fel, és még fenn sem vagy a felszínen, akkor nem mondják azt... Teljesen mindegy, hogy te objektíven, kívülről nézve a világ legcsodálatosabb életét éled, attól függetlenül még kiugorhatsz a tizedikről.”

A Quimby frontembere hosszú utat tett meg, hogy kilábaljon függőségeiből. A kihívás minden vetületét elmeséli: az efféle „betegség” saját magára gyakorolt hatásától a közvetlen környezetére és gyermekeire nehezedő nyomásig.

Till Attilával arról is beszélnek, hogy bár fontos lenne, hogy ilyen témákról minél több ember előtt beszéljen az, aki mindezt átélte, ám a külvilág, az emberek és még a médiumok is sokszor csupán a legkeményebb pontokra helyezik a reflektorfényt, és ez nem segíti megérteni a történet egészét.

A hosszas beszélgetésben szóba kerül az is, hogy:

• Milyen volt felnőni a dunaújvárosi lakótelepen egy pedagóguscsaládban,
• Milyen volt első jelentős zenekarával, az Októberrel játszani, és honnan ered a Quimby zenekarnév,
• Mikor vált életének részévé a festészet,
• Miért döntött a zenei pálya mellett,
• Milyen volt lázadó kamaszként megélni a rendszerváltást,
• Hogyan húzza be az embert a függőség,
• Miért akart kitörni ebből, hol volt a felismerés,
• Miként árthat a függő ember a környezetének a tudtán kívül is,
• Mi a célja most a Quimbynek, és ez miben más, mint húsz évvel ezelőtt.

(Borítókép: Kiss Tibi. Fotó: Szollár Zsófi / Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!