„Nem vagyunk csúnyák! Nem vagyunk szépek! Dühösek vagyunk!″

GettyImages-84024646
2023.07.08. 19:56
Mért is rendezünk még mindig szépségversenyeket? A csapból is az folyik, hogy fogadd el magad kövéren, csúnyán, bőrhibákkal, a megmérettetések azonban pont ennek az ellentétét közvetítik. Tényleg számítanak a tökéletes külsejű lányok belső értékei is? A témában versenyigazgatót és interkulturális pszichológiai szakértőt kérdeztünk.

Az esztétikum keresése, a szépben való gyönyörködés egyidős az emberiséggel. De gondoljunk csak az antik mítoszra, amelyben Parisz trójai királyfinak három istennő közül kellett kiválasztania a legszebbet. A viszályt Erisz robbantotta ki, aki almát gurított közéjük azzal a felirattal, hogy a „legszebbnek”.

Szépségversenyekhez hasonló eseményeket már az ókori Görögországban, Trója városában is rendeztek. A zsűri tagjai férfiak voltak, akadt köztük szónok, színész, filozófus, szobrász. Nagyszerű szórakozási forma volt ez akkoriban. Kínában és az Oszmán Birodalom területén is volt hagyománya.

A szépség vonzóerővel bír

Az Egyesült Államokban 1854-ben Atlantic Cityben rendezték meg az első megmérettetést a szállodatulajdonosok annak érdekében, hogy minél több turistát a környékre vonzzanak. A közvélemény kritikus hozzáállása miatt azonban később megszüntették. A modern szépségversenyek az 1880-as években indultak útnak, majd egyre több ország csatlakozott a kezdeményezéshez. 

A híres Miss Americát 1921-ben tartották először, minden államnak ki kellett jelölnie egy-egy lányt a versenyre. Az 1950-es évektől beszélhetünk Miss World és Miss Universe szépségversenyekről is, amelyek a mai napig a legmeghatározóbbak.

A szépségversenyek elleni tiltakozás sem újdonság. 1968-ban aktivisták tüntettek a Miss America verseny ellen Atlantic Cityben, amiért színes bőrűek nem jelentkezhettek. A tiltakozók valójában két csoportra oszlottak:

  • A feministák szexistának nyilvánították a szépségversenyt, mivel tárgyiasította a női testet.
  • A polgárjogi aktivisták pedig a rasszizmus ellen emeltek szót.

Ebben az évben született meg a Miss Black America alternatív verseny ötlete, majd 1970-ben a Miss America címéért már egy fekete versenyző is elindult.

180 fokos fordulat

1970-ben a Miss World szépségversenyt Londonban tartották, ahol aktivisták az élő adást megzavarva lisztbombákkal rohamozták meg a színpadot, és azt kiabálták, hogy

nem vagyunk csúnyák! Nem vagyunk szépek! Dühösek vagyunk! 

Világszerte 100 millió néző követte akkor a műsort. (Az esetről 2020-ban film is készült Keira Knightley főszereplésével, amelynek címe A szépségkirálynő).

Ebben az évben a Miss Worldöt egy színes bőrű nyerte meg, így a nyugati szépségideál 180 fokos fordulatot vett. 

Az 1980-as években a verseny kissé átalakult, azóta a Miss World a Beauty with Purpose, azaz Szépség egy cél érdekében szlogennel reklámozza magát, és az intelligenciára, a belső értékekre helyezi a hangsúlyt. 

Julia Morley, a szervezet vezérigazgatója korábban azt mondta, „a Miss World lényege, hogy minden ország kiválaszt egy hölgyet, aki egy, a hazájához közel álló ügyet bemutat a világversenyen. Hihetetlenül büszke vagyok azokra a fiatal nőkre, akik ezt megvalósították”. Minden évben kiemelik: a megjelenés mellett a belső értékek is számítanak, és fontos, hogy a lányok sportosak, valamint tehetségesek legyenek. Magyarország először 1989-ben küldött versenyzőt a Miss Worldre.

Manapság sokan felteszik a kérdést: van értelme ezeknek a versenyeknek a globális válság idején? Mai szemmel szépségideált keresni nem elavult? Nem őrültség? 

Mit gondol egy versenyigazgató...

Többévnyi kihagyás után a Miss Universe Hungary is visszatér a képernyőkre az egykori szépségkirálynő, Özer Nóra vezetésével. Az Index kérdésére elmondta: meggyőződése, hogy pont úgy, ahogy a mai, rohanó világban szükség van minden értéket teremtő, megőrző és fejlesztő intézményre, úgy a szépségverseny intézményére is szükség van. „A sok különböző online hatás mellett kellenek azok a megmérettetések is, amelyek példát mutatnak, és példaképet teremtenek.”

Valóban sok különböző szépségverseny van, ám amelyek mellé a nevem adom, azok mind értéket képviselnek, és azt üzenik, hogy a női szépség nem csak egy eszköz, amely elvezet bennünket a valódi emberi értékekhez. Úgy hiszem, ezekre a szépségversenyekre globálisan szüksége van a női társadalomnak.

Nóra azt is kifejtette, hogy elkeseredve nézi a különféle trendeknek megfelelni akaró lányok versenyfutását, és az élete minden területén tökéletesnek hitt torz képpel felvértezett éntudatú és a közösségi médián szocializálódó generációt lát felnőni: „Na de nem kritizálni szeretném őket, hanem egy kicsit felébreszteni. Azt kérem tőlük, fogadják úgy el magukat, ahogy vannak. Én tudom és látom, hogy mindenki egy-egy csoda, báj és szépség. Felesleges megfelelni és leklónozni magukat a közösségi média túlmisztifikált, agyonretusált és plasztikázott celebjeire.” 

Számára a természetes szépség tisztelete egy adott érték megőrzését jelenti, ezt az üzenetet közvetíti minden tevékenysége során.

Nóra hisz abban, hogy a szépségverseny arra hívhatja fel a nők figyelmét, hogy mindenki más, a világ pedig ettől szép. Úgy véli, szükség van olyan példaképekre, akik biztatni tudják a lányokat, hogy ők is képesek valóra váltani az álmaikat: „Itt megjegyezném, hogy valamennyire reálisnak kell maradnunk. Tizenéves koromban azt képzeltem, hogy én lehetek a következő Adriana Lima, aztán rájöttem, hogy sem a testalkatom, sem a mozgáskultúrám nem támogatja ezt az álmom.”

Arra a kérdésre, hogy miért van szükség egy globális válság idején szépségversenyre, Brigham Young korábbi amerikai kormányzó idézetével válaszolt: „If you educate a woman, you educate a generation”. Úgy véli, a nők azok, akik változtatni tudnak, a nők inspirálják a férfiakat, a gyerekeket és a társadalmat. Szerinte a szépség és esztétikum körbevesz minket minden területen – ahogy a szépségversenyek is, úgy a szépség tömegeket elér, mert mindig a szépre törekszünk – akarva, akaratlanul, és már az óvodai ünnepségre is a legszebb formánkat kell hoznunk.  

Miért baj az, ha egy szépségversenyen szépnek kell lenni? Főleg, ha ennek célja, hogy a nők felfedezzék magukban a szépet. Mi is a valódi cél? A boldogság. Jelentse ez mindenkinek azt, amiről ő álmodik, mert ettől vagyunk mások, egyediek és valódiak

– zárta sorait Özer Nóra. 

...és egy interkulturális pszichológiai szakértő?

Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértő éles kritikát fogalmazott meg a szépségversenyekkel kapcsolatban. Ő nemhogy totálisan fölöslegesnek, hanem

mélységesen abuzív üzletágnak tartja.

Úgy véli, fenntartja, támogatja, normalizálja, sőt idealizálja a nőket a testükre és a tetszésre redukáló rendkívül káros nézetet, amitől tinédzser lányok teljes önbecsülése, testképe és perspektívája sérül, nagyon komoly beszűkülést és testképpel összefüggő zavarokat okozva. „Ami aztán végigvonul egy teljes női életen, állandó bűntudatot, megfelelési kényszert okozva, és súlyosan egészségtelen önkínzásokhoz és beavatkozásokhoz vezetve.”

Tisza Kata szerint a férfiak számára is torz képet és fókuszt közvetít, aminek következtében a jelenleg amúgy is igen veszélyeztetett emberi kapcsolatok csak még silányabbak, felületesek és felcserélhetőek lesznek, rengeteg frusztrációt és sérülést okozva a pároknak és továbbörökítve mindezt a gyermekeikre. 

A magam részéről radikálisan bűncselekmény jellegűnek tartok minden, szépségversennyel összefüggő tevékenységet, és sokkal inkább az emberek önértékelésére, reális önismeretére helyezném a fókuszt, az ember komplexitására, ami azt jelenti, hogy az ember nemcsak test, hanem szellem és lélek egysége is, egyetlen ember sem redukálható a testére.

Szerinte egy ember történet, identitás, érzelemvilág, sokszínűség, játék, kreativitás, trauma és gyógyulás sűrű elegye, és minden megérkeztethető a fejlődéstörténetbe. „Egy szépségverseny azonban sokkal többet vesz el egy lányból, belülről, mint ami valaha is kompenzálható lehetne a felszínen, bármilyen díjjal.”

Két ember közti valós találkozás pedig mindebben a sokrétű térben jöhet létre, és a megismerés és kötődés mélyülésével erősödik, nem pedig a frizura, a mellbőség vagy a vádli mentén. Az emberi test pedig nemcsak esztétikum, hanem egészség kérdése is, amit serdülőkorban különösen fontos, hogy szerető elfogadás, nem pedig irreális tökéletességelvárások övezzék társadalmi szinten.

Mint mondta, direkt tanácsot ugyan nem lehet és nem szerencsés adni, bizonyos kérdéseket fontos korrigálni határozott állásfoglalással: egy behódoló, szervilis és uniformizált korban menő nemet mondani az elvárásokra és minden olyan ajánlatra – akár szakmai, akár magánéleti –, ami egy nőt a testére redukál:„Szépségverseny? Kösz, nem, én ennél többet érek”.

(Borítókép: AMiss World szépségverseny nyertese, Kseniya Sukhinova  2008-ban. Fotó:  Michelly Rall / WireImage / Getty Images Hungary)