A rendőrök is jól szórakoztak, pedig nekik a lázadókat kellett szemmel tartani

További Kultúr cikkek
-
Több mint kétmillió forintig ment a licit az Egri csillagok dedikált könyvéért
- Filmtörténeti pillanatok, ikonok a MOZ.GO Fesztivál életműdíjasai között
- Elárasztotta a szemét a közkedvelt horvát tengerpartot, napokig küzdöttek ellene
- Dráma a vörös szőnyegen: Pedro Pascal gyors reflexei mentették meg Joaquin Phoenixet
- Márkó és Barna: a tervezet összes pontjában a Fidesz is ludas

A kiállítás egyszerre fontos zenetörténeti dokumentáció és látlelet a Kádár-korszak kései időszakáról. A hazai beat-, rock- és punkkultúrának ugyan megvoltak a nyugati gyökerei, de a lázadás, amit a regnáló szocialista államhatalom ellen képviseltek, egyedi színezetet adott nemcsak az általuk játszott zenéknek, hanem a magyar Woodstockként emlegetett tabáni koncertek hangulatának is.
A Nobel-díjas magyar írótól, Kertész Imrétől tudjuk, hogy a diktatúra mindenkit gyermekké fokoz le, infantilizál, miközben a szabadság hiánya megfosztja az embert férfi vagy női mivoltától. A szabadságtól, ami az embert emberré teszi.
Kőbányai János fotóin nemcsak a legendás alkotókról készült képeket láthatjuk koncert- vagy annál intimebb szituációkban, hanem a rajongókat, a kor szubkultúrájának alakjait, akiknek szelíd – mondhatjuk gyermeki – rendszer elleni lázadása is megelevenedik az egyes felvételeken.
Nem beszélve a rendőrökről, a karhatalom embereiről, akik legalább olyan jól szórakoztak egyes koncerteken, mint a fiatalok, akik csak a zenén keresztül élhették meg lázadásukat a rendszerrel és az idősebb generációval szemben.

Rockenbauer Zoltán, a kiállítás kurátora is rámutatott a megnyitón, hogy a hazai beatkultúra
sajátosan magyar jellegzetességeket öltött, nemcsak külsőségekben, de abban is, hogy az idősebb generációval szembeni lázadásba a szocialista rendszer ifjúságpolitikájával szembeni elégedetlenség keveredett.
Csendes forrongás
A tárlat tehát megmutatja mindazt, ami a történelemkönyvekből kimaradt: a Kádár-korszak csendes forrongását, a fiatalokat, akik egy-egy számmal egy pillanatra átélhették a rendszer elleni lázadást. Kőbányai János képein keresztül szinte halljuk a korszak legendás zenekarainak játékát, a tömeg lüktető moraját, érezzük a dohányszagú koncerttermek füstös levegőjét.
Fotói testközelbe hozzák a lázadó nemzedék későbbi ikonikus sztárjait, és megelevenedik a „tűrt” vagy éppen „tiltott” koncertek sokszor üldözött közönsége is. Pillanatok, amelyek meghatározták a magyar zenetörténetet.
Kőbányai János a kiállítás kiadványában azt írta, a beatzene látszólag egy szórakoztató zenei műfaj, de egészen más is. „Forradalom” – fogalmaz, hozzátéve, hogy a beatkorszak ahhoz is hozzájárult a rendszerváltáskor, „hogy az átállás vér és nagyobb zökkenők nélkül lebonyolódhatott, ez a beatkorszak küzdelmeinek és tudatformáló, a szabadságigényt ébren tartó erejének köszönhető”.
A kiállítás részeként kivetítőkön keresztül is bepillanthattunk a korszak hangulatvilágába: láthatjuk Sándor Pál rendezésében az LGT 1978-as tabáni koncertfilmjét, és egy 1980-as Beatrice-koncertet is. Megjelennek a kiállítótérben a Retro Design Center tárgyai is, megidézve a korszak harsány színeit.
A Beat! című kiállítás 2024. szeptember 2-ig látogatható a Szentendrei Régi Művésztelep galériájában.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)