Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHatalmas bukások a Vidnyánszky-féle Nemzeti Színház nagyszínpadán
További Kultúr cikkek
A Revizor kritikai portál sorra vette a Nemzeti Színház nagyszínpadi bemutatóit, hogy valós képet kapjanak arról, hányszor ment egy-egy előadás, és kiderült, hogy 2013 szeptembere óta 47 nagyszínpadi bemutató volt, de ennek több mint fele bukás.
A portál emlékeztet, hogy a nagyszínpadon csak a színház vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila és külföldi meghívottjai jutnak lehetőséghez. „Vagyis sem bukás, sem siker nem kötődik a hazai színházi gyökerű rendezőgarnitúrához” – hangsúlyozta a cikk.
A szerző többek között Udvaros Dorottyára hivatkozik, aki nemrég a Partizán vendégeként beszélt a Nemzeti Színház belső működéséről. A népszerű Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő szerint többször előfordult, hogy a kiemelkedő gázsiért szerződtetett vendégrendezők egy máshol már bemutatott rendezésük replikáját viszik itt színre, ráadásul ezek az előadások is – a közönség érdeklődésének hiányában – csak nagyon kevés alkalommal tudnak menni. A Nemzetitől távozó színművész azt is megemlítette, hogy a különböző fesztiválok és vendégelőadások miatt sokszor túl hosszú idő telik el egy produkció két előadása között ahhoz, hogy karbantartott, begyakorolt előadásról beszélhessünk.
A portál megállapította, hogy a 2013 szeptembere óta tartó Vidnyánszky-korszakban összesen 47 nagyszínpadi bemutató volt. Miután új vezérigazgatóként az előző periódus valamennyi előadását levette a repertoárból, Vidnyánszky kezdetben a saját régebbi, beregszászi rendezéseivel igyekezett valamennyire feltölteni a naptárt, melyek között jócskán akad nagyon régi, ám méltán sikeres produkció is.
Udvaros Dorottya és más forrásaink szerint egy harmincnál kisebb széria egy ekkora színpadon bukásnak számít. A bukás természetesen a színházi üzemmenet normális része: bukni szabad, másképp nincs színházi innováció. Legfeljebb a bukások száma nem mindegy
– írta a szerző.
Márpedig a Nemzeti Színház 47 nagyszínpadi produkciójából 28 előadás ment harmincnál kevesebbet. Ez az előadások 60 százaléka – tették hozzá.
Leginkább a klasszikusok buktak
A Revizor számos produkciót felsorolt, melyek valamilyen oknál fogva képtelenek voltak nagy sikert befutni a Nemzeti nagyszínpadán. Ide tartozik például az Avtandil Varszimasvili rendezésében színpadra kerülő Kaukázusi krétakör, amely 12-szer ment a nagyszínpadon, mielőtt átkerült volna egy másikra.
A Vidnyánszky által rendezett Bolha a fülbe mindössze hét előadást élt meg a nagyszínpadon, pedig emlékezetesre sikerült, miután az Európai Uniónak odaszúrva a darabban szereplő kuplerájt uniós zászlókkal tapétázták ki. Az Ahogy tetszik Silviu Purcarete rendezésében 24-szer került színre, míg az ugyancsak általa rendezett Meggyeskert 11-szer volt látható a színház első számú színpadán.
Természetesen a sikeres produkciókat sem lehet elhallgatni, mert ilyenek is voltak. A 2014-ben bemutatott János vitéz 211 előadásnál tart, a Körhinta 91-szer, míg a Vitéz lélek 73-szor ment. A Csíksomlyói passió 55, a Csongor és Tünde pedig 69 előadást élt meg eddig.
A szerző szerint „meglepő, hogy épp a klasszikusok és a hagyományos sikerdarabok buknak ekkorákat a Nemzetiben, de alapos elemzéssel biztos lehetne magyarázatot találni rá, túl azon az első blikkre kínálkozó minősítésen, hogy nyilván nem voltak elég jók”.