Most a Napba is bele lehet nézni, de kell hozzá egy kis trükk

A 2024-es programsorozat különlegességét az adja, hogy augusztus 11-re esik az 1999-es napfogyatkozás 25. évfordulója. A csillagászok éppen ezért – az éjszakai programok mellett – számos helyszínen naptávcsöves bemutatóval is készülnek. A speciális szűrőkkel ellátott teleszkópokon keresztül biztonságosan lehet megfigyelni a Föld csillagának felszínén zajló aktivitásokat,

• a sötét napfoltokat
• és a vörös lángnyelvként felbukkanó protuberanciákat (közvetve ezek a jelenségek okozzák a sarki fények jelenségét is).

A csillagok és a Galilei-élmény

„A hullócsillagok észlelése és a távcsővel megfigyelhető csillagászati objektumok megpillantása nemcsak látványos, hanem kiváltja azt az érzést is, amit a csillagászok Galilei-élményként emlegetnek: rácsodálkozás a minket körülvevő Univerzumra, a méretekre, formákra, színekre” – mondja az Indexnek Barna Barnabás, a programsorozat országos szervezője. Így fogalmaz:

Látni valamit a saját szemünkkel, amiről tudjuk, hogy létezik, olvastunk, tanultunk róla, de semmi hozzá hasonlót nem tapasztalhatunk a hétköznapi életben – ez minden kíváncsi embert lenyűgöz életkortól függetlenül.

A csillagász azt is elmondja, hogy az éjjeli/nappali éggömb megfigyelésére rengeteg hasznos eszköz áll rendelkezésünkre, kezdve az égbolt-applikációktól a kezdetleges asztrofotózásig, ám szerinte a legjobb módszer klasszikus: távcsőbe kell nézni. „Egy optika, ami nagyít és megmutat a szemünk számára láthatatlan dolgokat, más-más okból, de lenyűgözi a kisgyerekeket és a tinédzsereket is. Előbbiek talán az érdekes formákat és a nagyítást találják érdekesnek, az idősebbek pedig azt, hogy egy teljesen új világ tárul fel, ami kitárja a világ kapuját addig nem tapasztalt távolságokra, energiákra, jelenségekre. A bemutató csillagász nem csak a látványt szállítja, de közérthetően (és remélhetőleg szórakoztató módon) mesél mindarról, ami a távcsőben megjelenik.”

Az Egy Hét a Csillagok Alatt programsorozat honlapja ide kattintva elérhető, itt lehet tájékozódni a részletekről.

Magyar csillagászok az élen

Barna Barnabás arra is felhívja a figyelmet, hogy a legnagyobb szakmai szervezet, a Magyar Csillagászati Egyesület mintegy kétezer tagot számlál, de három-négyszer annyian lehetnek, akiknek rendszeres hobbijuk a csillagos ég. Mint fogalmaz: „A – jó értelemben vett – »amatőr csillagász« címke sokakat lefed a lelkes érdeklődőktől a profi asztrofotósokig. A leggyakorlottabb észlelők közvetlenül is hozzájárulhatnak bizonyos kutatási irányokhoz, mint például a kettőscsillag- és exobolygófedések rendszeres monitorozásával, de véleményem szerint sokkal jelentősebb az amatőr csillagászat közvetett hatása az ismeretterjesztés és a fiatalok bevonása terén.”

A csillagász arra is kitért, hogy „a ma sikeres hazai asztrofizikusok döntő többsége annak idején egy távcső mellett döntötte el, hogy csillagászattal akar foglalkozni, ehhez pedig mindig is szükség volt azokra a lelkes amatőr csillagászokra, akik megmutatták számukra az égbolt rejtett csodáit”.

A magyar csillagászati szakma megítéléséről pedig azt mondja, hogy az kimondottan jó. Még akkor is, és különösen úgy, hogy

egy kis ország még kisebb szakmai közösségéről beszélünk, a teljes kutatói gárda (PHD-soktól a professzorokig) nagyjából száz fő körüli lehet.

Arra is kitér, hogy bár „nincsenek magas hegyeink, ennélfogva nem éri meg jelentősebb távcsöves infrastruktúrát telepíteni. A nemzetközi kapcsolatok kiépítésével azonban számos területen versenyképesek tudnak lenni a hazai kutatások, így például nyertes ERC-pályázatokat tudhatnak maguk mögött a fiatal csillagokat és a kémiai elemek keletkezését kutató csoportok, rendszeresen használhatják a NASA James Webb teleszkópját a szegedi szupernóva-kutatók, és az Európai Űrügynökség több űrtávcsöves projektben is kiemelkedő szerepet játszanak hazai csillagászok.”

A Pál Bernadett csillagásszal készült beszélgetésünket pedig ide kattintva megnézheti, meghallgathatja!

(Borítókép: Egy Hét a Csillagok Alatt / Szeged / Fotó: Kelemen Tamás)