Irgalmatlan vitát robbantott ki az Index cikke

„Szerencsétlen Józsi bácsi, nem tud védekezni, miközben tényleg jó úton járt” – mondta az Indexnek Németh Balázs, a hadtörténész, fegyvertörténész, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem oktatója a 2021-ben, 94. életévében meghalt Szűcs Józsefről, aki fiatal korától mintegy 50 éven át a mohácsi csata nyomait kereste. Szűcs József lokálpatrióta tevékenységéért elnyerte Mohács díszpolgári címét, valamint halála előtt néhány évvel honvédelmi miniszteri elismerésben is részesült.

A hadtörténész Bertók Gábor régésszel, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatójával, a múzeum Mohács 500 csatatérkutató programjának vezetőjével és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójával együtt Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem földrajzprofesszorának szavaira reagált, aki korábban lapunknak egyebek mellett arról beszélt, hogy szerinte a Kádár-rendszer „keze” erőteljesen rajta hagyta nyomát a mai Mohács-képen.

„Kellett egy munkás, egy népi hős, akit fel lehetett mutatni a közvéleménynek. A népszerűsítésre Szűcs Józsefet választották ki, és bemutatták, hogy a sátorhelyi tömegsírokat és a szerinte Majsnál fekvő csatateret egy hat osztályt végzett, paraszti származású munkásember találta meg. Ebből azonban semmi sem volt igaz. Szűcs semmilyen, ezeket alátámasztó bizonyítékot nem talált. Amiket állított, nem igaz, teljes téveszme.”

Lövedékek, nyílhegyek, sárba tiprás

Bertók Gábor lapunknak elmondta: „Szűcs Józsi bácsi számos leletet gyűjtött össze, egyebek mellett lövedékeket, nyílhegyeket, sarkantyúkat, amelyek mind a XVI. századból valók.”

Évtizedekig járta Mohács, Sátorhely és Majs környékét, és olyan helyismeretre tett szert, amellyel az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek régészeinek is segítségére volt. Felhalmozott tudásának köszönhető, hogy a mohácsi csata ma ismert tömegsírjainak pontos helyére is ő hívta fel a szakemberek figyelmét

– fogalmazott a pécsi múzeumigazgató, aki megérti, hogy vannak emberek, akik számára zavaró lehet, hogy egy ügybuzgó és lelkes „amatőr” mászkál a kutatók között, de „a több évtizedes terepbejárások során folytatott gyűjtőmunkája nyomán helyes következtetéseket vont le, sőt mi több, 1978-ban Kiss Béla helytörténész-tanár segítségével írásban közzé is tette számunkra is a kutatás alapjául szolgáló megfigyeléseit és következtetéseit”.

Fegyver- és kiegészítőrekonstrukciók

Fotó: Mohács 500 Kutatócsoport

Nem áll meg tehát Papék állítása, amely a tényeket figyelmen kívül hagyva igyekszik sárba tiporni egy, a közösségéért sokat tett, köztiszteletben álló ember emlékét, csak azért, mert olyasmikre jött rá kitartó munkával, amire ők nem. Ez számomra érthetetlen

– tette hozzá.

Úgy görbítik a teret, ahogy akarják

De nem ez volt az egyetlen dolog, ami tiltakozást váltott ki a tudományos életben. A Pécsi Tudományegyetem kutatói nemrégiben elsőként az Indexen közölték, olyan felfedezést tettek, amely alapjában segít megérteni, amit eddig a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményéről tudtunk, hittünk. A kutatócsoport vezetői, Fodor Pál és Pap Norbert elmondták, hogy a mohácsi csata helyszínén egy másik korszak összecsapásának tárgyi emlékei találhatók. „Igen, volt ott egy törökellenes »mohácsi« csata, de nem 1526-ban, hanem jóval később, 1687-ben.”

Németh Balázs úgy véli, hogy Szűcs József személyén keresztül próbálják kirúgni Majs alól azt a munkát és lehetőséget, hogy az összecsapás nyomai a XVI. századból származnak.

A másik kutatócsoport úgy görbíti a teret, ahogy neki tetszik. Azt írják, ma már erős bizonyítékokkal lehet alátámasztani, hogy az a mintegy 300, jellemzően kis kaliberű lövedék, amelyeket a Janus Pannonius Múzeum régészei az elmúlt másfél évtizedben ezen a helyszínen gyűjtöttek, egy szpáhi elitalakulatok és dragonyos, valamint vértes ezredek közötti, egyébként kitűnően adatolt összecsapáshoz kapcsolódnak.

Németh megfogalmazása szerint az elsődleges források alapján többségében dragonyosok voltak, majd megjegyezte, előbb érdemes a fogalmat tisztázni, amihez elengedhetetlen, hogy az illető a hadtörténetet is ismerje. Például a csapatnem milyen felszereléssel rendelkezett, s milyen harcászatot űzött. Elmondta, hogy a dragonyos egy lovasított gyalogos katona, akinek hátán van egy 18–20 mm űrméretű gyalogospuska. Felszerelése alapvetően könnyű. Az volt a feladatuk, hogy oda lovagoltak, ahol harcolni kellett, s bár volt kardjuk, de elsősorban puskával, gyalogosan harcoltak. A források is arról tanúskodnak, hogy csatárharc folyt, ami elsősorban puskázást jelent, amelynek célja a harc előkészítése, az ellenség távoltartása volt.

„Azt állítják, hogy ez egy lovassági összecsapás helye. És azt, hogy a majsi lövedékleletek az 1687. augusztus 6-án csatározni előreküldött dragonyosok és oszmán lovasok harcának lenyomatai. Ha ez igaz, úgy nagy mennyiségben 16–18 mm közötti golyókat kellene itt találnunk. Én Zrínyí-Újvár 1664. évi ostromának viszonylatában 506 lövedéket elemeztem, amelynek fele valóban muskétagolyó.”

A majsi csődarab farcsavarjának nyúlványa, amely azt az ágyazásához rögzítette

Fotó: Mohács 500 Kutatócsoport

Ám Németh szerint a valóság ez: „Majsnál kisebb méretű lövedékeket találtunk, és az összes korabeli szöveges, képes leírásunk azt támasztja alá, hogy a mohácsi csata puskái kis kaliberű fegyverek voltak.”

Ez picit olyan, mintha most elmennél Ukrajnába, fémkeresőznél, és ott sem 5,56-os NATO-, sem pedig 7,62 mm-es Kalasnyikov-lövedéket nem találnál. Ha az a fajta puskagolyó hiányzik, amellyel ott harcoltak, akkor azt nem nevezhetjük 17. század végi leletanyagnak

– fogalmazott a hadtörténész. Kis űrméretű lövedékek kerültek elő ugyanakkor nemcsak a majsi falunyom mellől, hanem a feltárt tömegsírokból is. Bertók Gábor hozzátette, hogy az eddig feltárt két sír napra pontosan keltezhető.

A csata utáni második nap keletkeztek, amelyben a lövedékeket megtaláltuk, innentől kezdve nem mondhatjuk, hogy ez a lövedéktípus 1526-ban nem létezett.

A múzeumigazgató szerint ezt támasztja alá a lövedékek anyagvizsgálata is, ugyanis sikerült megfeleléseket találni a falunyom és a tömegsír lövedékei között. Sokat mond a lövedékek anyagösszetétele is. A XVII. században a lövedékek túlnyomó többsége már tiszta ólom, a XVI. századi leletanyagokban azonban a golyók többsége ötvözet. Majsnál elsősorban ötvözött golyókat találtak.

Hasukra ütöttek?

Bertók szerint a puskagolyó „egy dolog”, ennél erősebb állítása, hogy a falu a XVII. században már nem létezett, ugyanakkor a leletszóródás egy része egyértelműen a falu vonalát követi, azt pedig tudjuk a forrásokból, hogy a szemtanú Brodarics István által is említett falu környékén komoly harcok folytak az 1526-os csata során. Az általuk kutatott falu XVI. század végi pusztulását az összegyűjtött érmékre alapozva is állítják.

Ezzel megcáfolható, hogy a tágabb értelemben valahol a térségben zajlott 1687-es ütközet az általunk vizsgált, Majs melletti falunyom területén történt. Ezt egyetlen XVII. század végére keltezhető fegyverlelet sem bizonyítja. A területen kizárólag tipikusan XV. század végi, XVI. század eleji fegyverleletek, mint például tollas és gótikus buzogányok, sarkantyúk, nyílhegyek, golyóöntő formák, puskacső- és puskaalkatrészek kerültek elő, amik az 1526-os keltezésre engednek következtetni.

Németh Balázs szerint több tűzfegyverlelettel tudja alátámasztani Bertók állítását, egyebek mellett egy taplólakatos puska kakasa és csőfarrésze is előkerült, amelyet a XVI. század közepéig használtak, aztán folyamatosan eltűnt, és felváltotta egy másik fegyvertípus.

Menetelt csőfarcsavar

Fotó: Mohács 500 Kutatócsoport

„A kis kaliberű csőfar CT-vizsgálata sok titkot feltár a készítés módjáról. A XVI. században menetet metszeni tudtak, de csőfarba menetet fúrni még nem. A puskacsövet úgy készítették, hogy a szénacél lemezt kemény fémmagra kovácsolták, majd a kovács az átlapoló felületeket kovácshegesztéssel rögzítette. Eztán a csőfart felmelegítette, és a túlméretesre tervezett menetelt csőfardugót beletekerte. Ahogy a csőfar kihűlt, fix kötés alakult ki. A XVII. századi fegyverekben ilyen már nincs, de a cső és ágyazás egymáshoz rögzítésének módja is jelentősen eltér” – magyarázta Németh, aki szerint Pap Norberték kutatócsoportja nem hajlandó tudomásul venni, hogy ez nem XVII. századi leletanyag.

Valószínűleg a leletek vizsgálata nélkül a hasukra ütöttek, és bemondtak valamit. Ha három darab dragonyos csapat harcolt ott, jó, elhiszem, megeshet még az is, hogy átmentek azon a falunyomon, és lőttek, de akkor hol vannak a 16–18 mm-es puskagolyóik? Ha nincsenek, akkor ennek az összecsapásnak a magja bizony nem itt volt

– fogalmazott.

„Most legyek gonosz?”

Arra a kérdésre, mi okozza az eltérést az elméletek és a helyszínek között, Bertók Gábor visszakérdezett: „Most legyek gonosz? Ebben a sztoriban két csapat van, mi, akik 2009 óta dolgozunk, és Pap Norberték, akik később, 2018-ban csatlakoztak be. Érdekes, hogy mindig az évfordulókhoz kapcsolódva tesznek nagy bejelentéseket, például nem akkor volt a csata, nem ott volt, vagy a király nem ott és úgy halt meg, és így tovább.”

Anyagvizsgálaton a lövedékek a Continental Automotive Hungary Kft. laborjában

Fotó: Mohács 500 Kutatócsoport

Saját állításaiknak sem félnek ellentmondani. 2019–2020 körül még azt mondták, az a kb. 260 lövedék, amit mi addig összeszedtünk, túl kevés ahhoz, hogy a Majs melletti területen egyáltalán ütközetről beszélhessünk. Utóbbi, az origo.hu-n megjelent írásukban pedig már ugyanezekről a lövedékekről úgy fogalmaznak, és itt idézek: »Éppen a lövedékekből álló nagy leletszórás bizonyítja, hogy nem az 1526-os ütközet zajlott Majsnál.« Ha a mi érveinket támasztja alá a megtalált leletek előkerülése, akkor szóra sem érdemes, ha az éppen eszükbe jutó új, szenzációs elméletet, akkor bizonyító erejű ez a mennyiség? Hogy van ez?

Németh Balázs szerint azzal nincs baj, hogy valakik, még ha nem is ez a szakterületük, más eljárással máshová képzelik a csata központját, hanem a metodika problémás, vagyis hogy jutnak oda. „Azzal nem tudok vitatkozni, hogy »szerintem ott van«, meg hogy »nyomós érvek szólnak mellette«. Ez nem elég. Persze publikálhatjuk, és bele lehet állni, vagy tévedünk, vagy nem” – fogalmazott a hadtörténész, hozzátéve, hogy a kérdések a történelemtudományoknak mindig jót tesznek, és nem is biztos, hogy mindent meg kell válaszolni, mert az életben tartja a kérdést.

„Amit viszont a földrajzi viszonyok, fizikailag is létező, helyhez köthető, keltezhető régészeti leletek és ezekkel összeegyeztethető írott források is alátámasztanak, azt idővel ki kell mondanunk” – tette hozzá zárszóként a majsi helyszín 1526-os keltezése kapcsán Bertók Gábor.

(Borítókép: Orlai Petrich Soma festménye: A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása. Fotó: Wikipédia)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!