Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- müpa
- európa ízei
- zene és gasztronómia
- szélpál szilveszter
- koncert
- fülei balázs
- gaál-wéber ildikó
- előadás
Elsírta magát, amikor a tengerbe esett a szarvasgombával töltött pulykamelle
További Kultúr cikkek
Fülei Balázs zongoraművész, Gaál-Wéber Ildikó szoprán, valamint Szélpál Szilveszter bariton (és moderátor) produkciói varázsolták el az iskolásokat hétfő délelőtt a Fesztivál Színház termében. Az egyórás előadás keretében Rossini, Mozart, Bach, Schubert, Csajkovszki, Chopin, Bartók, Ránki és Kodály műveit játszották el az iskolásoknak és tanáraiknak.
A programot kimondottan kiskamaszoknak állították össze, ez látszott az előadásmódon, valamint a koncert interaktív jellegén is. Bár a darabok esetenként olyan italokat − kávé, bor és pezsgő − dicsőítettek, amelyeket remélhetőleg nem ez a korosztály fogyaszt, az alkoholos nedűk annyira népszerű témái a klasszikus zenének, hogy nehéz lenne kihagyni azokat egy gasztronómiai válogatásból.
Tíz fogás, tíz ízvilág
A koncert első felében inkább ételekről elnevezett művek hangoztak el, illetve a zeneszerzőkhöz kapcsolható gasztronómiai utalásokkal látták el a műsort, a másik felében pedig azt vizsgálták (és mutatták be a gyerekeknek), hogy a zene milyen módon tudja számukra kifejezni ezeket az ízeket, hangulatokat és érzéseket.
Ki mással kezdődhetett volna a koncert, mint Rossinivel és a Vaj című tételével. A zeneszerző annyira szerette a jó ételeket, hogy majdnem szakács lett belőle. Rossini háromszor sírt életében: először amikor kifütyülték az első operáját, másodszor a gyönyörtől, mert hallotta Paganinit játszani, harmadszor pedig amikor egy hajókiránduláson a tengerbe esett a szarvasgombával töltött pulykamelle.
A vaj mint olyan nemcsak Rossinit ihlette meg, de Mozartot is, aki egyébként a jó bort sem vetette meg.
Állítólag amikor a Don Giovanni című operájához írta a szövegkönyvet, asztalán folyamatosan ott volt egy palack tokaji.
Don Giovanni heves, pezsgő figura volt: a Müpa művészei az úgynevezett pezsgőáriát énekelték el.
De kanyarodjunk vissza a reggeli vajas kenyérhez, amihez mi sem illik jobban, mint a kávé, ami Bach Kávékantátáját inspirálta. Johann Sebastian Bach, ha nem is volt kávéfüggő, de annyira szerette az italt, hogy kantátát írt annak dicsőítésére. Az énekes és kórusszólamok váltakozásából összeálló zeneművet Gaál-Wéber Ildikó szoprán adta elő, Szélpál Szilveszter pedig a kávészerető leányzó édesapját játszotta el.
Mozart mellett Franz Schubertről is elneveztek egy édességet, mégpedig egy tortaszeletet. Ő azonban nem a süteményről írt zeneművet, hanem a borról. A tipikusan édes tokajival (illetve az italt dicsőítő verseskötettel) Schubert is találkozott, akinek annyira megtetszett a vers, hogy azonnal úgy döntött, megzenésíti.
Az édes-sós-fűszeres ízeket, valamint a szinesztézia jelenségét Csajkovszki, Chopin, Bartók és Ránki művein keresztül mutatták be a gyerekeknek. Itt nyert csak igazán interaktív formát az előadás, az iskolások aktívan részt vettek a produkcióban, párbeszédbe elegyedtek a moderátorral. Fülei Balázs több formában adott elő egy-egy dallamot, mindegyikkel más ízt mutatott be a kicsiknek.
A koncert egy vidám, lendületes bordallal, Kodály Háry Jánosából az „Ó, mely sok hal” című darabbal zárult. Az iskolai énekórák tananyagába előszeretettel beépített dalt a kettővel mellettem ülő kislány már együtt énekelte a baritonnal, nem is kérdés, melyik produkció volt nyerő a diákoknál.
(Borítókép: Gaál-Wéber Ildikó 2024. november 4-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)