Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- jelenkor folyóirat
- ágoston zoltán
- veszélyben
- összefogás
- írók
- költők
- magyar nyelvű folyóiratok
- támogatás
- kulturális finanszírozás
A Kádár-rendszert túlélte, az Orbán-kormánnyal meggyűlik baja
További Kultúr cikkek
- Majdnem műkincségetés lett a vége, de szerencsére valaki észbe kapott
- Az ő kezükben a jövő nemzedéke, munkájuk most mégis másfajta gyümölcsöt hozott
- Az államtitkár még a Bibliát is átíratná
- Se pénz, se párbeszéd, kifakadt a 75 éves szakmai szervezet
- Az Eurimages támogatásával készül rajzfilm Szabó Magda regényéből
Sajnos bekövetkezett, amitől tartottunk: a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat hatalmas bajban van. A pécsi lap a fennmaradás érdekében gyűjtésbe kezdett, miután a kiadásra és a szerkesztőség működtetésére nincs elegendő pénz. Közleményükben ezt írják: „A Jelenkor túlélte a Kádár-rendszert. Támogatásoddal adj esélyt arra, hogy a folyóirat a jövendő nemzedékek magyar íróit és olvasóit is szolgálhassa!”
Az írók ezt követően mozgósították magukat és egymást a közösségi médiában. A Facebookon erőteljes kampány indult azért, hogy a Jelenkor életben maradjon – mások mellett Visky András, Tompa Andrea, Grecsó Krisztián és Szabó T. Anna is csatlakozott a kezdeményezéshez.
Az ügy kapcsán megkerestük Ágoston Zoltán főszerkesztőt, aki lapunknak elmondta, hogy a gyűjtés jelenleg kétmillió forintnál tart, és azt reméli, hogy az eddigi ütemben halad tovább. „Az innen befolyó pénz a tavaszig tartó működésre megy, amikorra valószínűleg lebonyolódik az az NKA-pályázat, amely a hírekben szerepelt, és a kiemelt lapoknak nyújt támogatást a következő három évben.”
Független, így bajban van
Ágoston Zoltán lapunknak elmondta, valójában – hetekkel ezelőtt, a teljes kilátástalanság közepette – ők kérték meg a szerzőiket, illetve barátaikat, hogy segítsenek, legyenek a Jelenkor követei a támogatási akcióban.
Végtelenül hálásak vagyunk nekik és az adományozóknak, olvasóknak. Ezt, elbizakodottság nélkül, talán nevezhetjük pozitív visszacsatolásnak a munkánkat illetően. És ez erőt ad a további küzdéshez.
Szabó T. Anna, József Attila-díjas költő szerint aki olvas és aki ír, annak kihagyhatatlan a lap.
A legjobbak közöltek benne, mérték és érték, maga az élő, éltető, lélegző literatúra. Közléseinek súlya van, a kritikai éle felélénkíti az irodalmi életet. Élnie kell!
– olvasható Szabó T. Facebook-bejegyzésében. Tompa Andrea nem tudja elképzelni azt az irodalmi életet, amelyben nincsenek folyóiratok. A közösségimédia-oldalán ezt írja: „Hogy miért szűnnek meg rendre mind a kulturális folyóiratok, hosszú volna kifejteni. Másfél évtizedes folyamat ez. Ki tudja, hogy indultam volna – ha indultam volna egyáltalán –, ha nincs Jelenkor.”
Grecsó Krisztián író úgy véli, hogy a Jelenkor az egyik legjobb irodalmi folyóirat, havilap az országban. „Független, így bajban van.” Régi szerzőjük és még régebbi olvasójuk, ezért a gyűjtéshez ő is csatlakozott, emellett árverést is indított – írja a József Attila-díjas szerző Facebook-posztjában.
Aki 30 ezer forint felett utal, annak felajánlok egy névre dedikált Apám üzent borítós jegyzetfüzetet. Az árverés tárgya pedig a még meg sem jelent Apám üzent című regényem eredeti kézirata. Benne legalább 70 ezer leütésnyi rész, ami kimaradt a megjelenő könyvből. A kéziratot kézzel korrigálta a szerzőn kívül Nádasdy Ádám és Beck Zoltán. Kikiáltási ár 100 ezer forint.
Nyáry Krisztián Facebook-oldalán egyebek mellett azt írta, hogy két éve az Így szerettek ők három részének megjelent egy limitált számú, díszdobozos kiadása. „Mindössze 500 darab készült belőle, azt hittük, el is fogyott mind, boltban már régen nem kapható. Pár napja a Corvina kiadó szerkesztőségében megtaláltuk az utolsó (a nyomdai szállítást illetően: az első) pár csomagot, ami nem jutott el a boltokba.” Ebből ajánlja most fel a három utolsó, aláírt díszdobozt. Forgalmi ára egyenként 30 ezer forint, de Nyáry szeretné, ha ennél többet adnának érte. „Lehet külön, és lehet egyben is: a három legnagyobb összeget felajánló kapja névre szóló dedikációval.”
Anno 1958
Ágoston Zoltánt arról is megkérdeztük, mi jelenthetne megoldást a jelenlegi súlyos helyzetre. Megfogalmazása szerint a probléma összetett, nem lehet egyetlen komponensre szűkíteni, vagyis arra, hogy az állam adjon több pénzt. Az egyik elem a mecenatúra erősítése, illetve bizonyos piaci források bekapcsolása (amilyen mértékben ez egy nem bulvár sajtótermék esetében lehetséges és kívánatos).
A másik a helyi szint: reméli, hogy Pécs városa is nagyobb támogatást ad a Jelenkor Alapítványnak, amely a társművészeti intézményekhez képest nagyságrendekkel kisebb keretből gazdálkodva öregbíti a város kultúrájának hírnevét immár 1958 óta. És visszatérve az állami támogatáshoz: a pénzek elosztásának átlátható, szakmai alapokon kell nyugodnia. Ebben az esetben a Jelenkornak nincs mitől tartania.
A jelenlegi, súlyos helyzet híre talán senkit sem ért váratlanul, főképp, miután kiderült, hogy kormány nemrégiben évi 1 milliárd 800 millió forintos többlettámogatást vett el a szcénától. Ágoston Zoltán már ezt követően is nyilatkozott lapunknak, akkor azt mondta, hogy ez a döntés a Jelenkort egészen súlyos helyzet elé állítja, az amúgy is alulfinanszírozott folyóirat megjelenését teszi kétségessé. „Nélkülözhetetlen része volt az elmúlt négy évben a Jelenkor költségvetésének, mivel – szemben az NKA-támogatással – bérekre is lehetett fordítani.”
A gyűjtés és árverés a jougyekert.hu-n zajlik.