Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A mindent felzabáló rendben szertespriccelt a tinta már.
Lukas zsebű feltaláló lettem, egykor tisztelt latintanár.
A vers szinte bármelyik gondolatával kezdhetnénk, mindnek erős érzelmi töltete van. A két és fél percben elszavalt költemény sorjázva vesz elő személyesebbnél személyesebb témákat, olyan történeteket, amelyek egyenként is képezhetnék egy teljes vers gerincét.
A dalszerző többek között beszél a valós és mímelt barátságról, az önvigasztalásról, a bezárkózásról, az önámításról, az elrendeltetettségről és az emberség mibenlétéről. Többnyire csupán érintőlegesen említi ezeket, de a vele történt események fényében annál aktuálisabban hatnak a sorok.
Az őszinteséget bután pazaroltam én a készpénzgyárban,
Bár megérték az évek, ha netán jobbak lettek, akik nézték páran
– fogalmaz költeményében, később pedig hozzáteszi:
Csillagfény a póráz, a testvérem sejtelmek alatti,
Belátom, mert elillan még: kutya kötelességem embernek maradni.
A Dackorszak egyfajta summázás – bár ember legyen a talpán, aki Pajor Tamáson kívül sorról sorra meg tudja határozni, melyik metafora pontosan mire vonatkozik a szerző életében. Előadási módján kicsit az érződik, hogy a verssel sikerült feldolgoznia a kiváltó élményeket, és felülemelkednie rajtuk, de a sorok megmutatják: nem könnyű feladat ez.
A teljes verset alább hallgathatják meg:
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
