Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMég egy süketszobában sincs teljes csönd, de vajon mit hallunk?
További Kultúr cikkek
- Majdnem műkincségetés lett a vége, de szerencsére valaki észbe kapott
- Az ő kezükben a jövő nemzedéke, munkájuk most mégis másfajta gyümölcsöt hozott
- Az államtitkár még a Bibliát is átíratná
- Se pénz, se párbeszéd, kifakadt a 75 éves szakmai szervezet
- Az Eurimages támogatásával készül rajzfilm Szabó Magda regényéből
A kiállítás hatása erős, pedig nem kell tíz műtermes nagyságokban gondolkodni. Sötét termek fekete falain játszódnak az egyenes folyamú történetek, a gondolatok vizuális trükkök és egyszerű események alapján válnak érthetővé. És hogy miért Csend lett a kiállítás címe?
Az egyik oldalsó szobában – ami a tárlat része, mégis az alkotásoktól különálló elem – egy régebbi interjúfelvétel látható Bill Violáról. Ebben elmondja, hogy a videóművészetben sokan azt hiszik, a vizualitás az, ami elsőbbséget élvez, pedig saját tapasztalata, hogy a hang épp olyan fontos, mint a kép.
Atyai tanítás
Felidézi fiatalkora egyik emlékét, amikor apja meglátogatta New York-i lakásában. A magas tömbház egyik felsőbb emeletén beszélgettek, majd apja megkérdezte, hogy: „Hallod ezt?” A fiatal művész az ablakhoz ment, elsőre azt hitte, apja egy szirénára vagy valami furcsa zajra lett figyelmes, de valójában semmi másra nem gondolt, csak a világ folytonos hangjára. Arra, ahogy az autók, a szél, az emberek, az állatok, a fák közös létezése egy hangmasszát képez, ami Viola számára természetesnek hatott, tudatában sem volt környezete ezen hatásának.
Innentől kezdve folyamatosan figyelte a hangokat,
tudatosan választotta ki alkotásaihoz a zörejeket és effekteket, amelyek elmondása alapján akkordokat, harmóniákat képeznek, még akkor is, ha nem valódi hangszereken születnek meg. Elmondása szerint egy süketszobában sincs tökéletes csend, hiszen a lélegzetvétel és a szívverés ugyanúgy kölcsönhatásba lép a levegővel, és így különböző frekvenciákon hallható.
A kompozíciói alapeleme lett a hang, még a néma videós darabjainál is. Utóbbiak közül került három a Millennium Házába, címeik:
- Néma hegy
- A találkozás
- Ősök
Az utolsó kettő sivatagban játszódik, míg az első műtermi körülmények között. A Néma hegy volt a budapesti tárlat indikátora, ahogy a képernyőn megjelenő két karakter, bár egy térben van, a dupla képernyőpanel miatt egyszerre reagál egymásra, és egy világ választja el őket. Halljuk a szenvedést a képek alapján, ami minél csöndesebb, annál jelentősebb.
Bill Viola alkotásai nem azonnal megérthető és befogadható művek.
Kell az idő, az elzárkózás a külvilágtól és a telefonunktól, hogy képesek legyenek hatást kiváltani. Ez a fajta koncentráció elsőre nehéz, szinte zavaró, majd átfordul és transzszerű állapotot hoz létre. Elindul a gondolatok szabad asszociációja, és az egyszerű történetek megtelnek mögöttes tartalommal.
Több szemszög
A képernyők, amelyeken a videókat látjuk, a kiállítótérhez képest aprónak tűnhetnek, aminek fontos oka van. Petrányi Zsolt kurátor a megnyitón elmondta: Bill Viola műveinél fontos, hogy az alkotás megszületésekor milyen technikai felbontást és színvilágot alkalmazott a művész, így nem adaptálhatók az alkotások bármilyen méretű felületre. A művész hagyatékát kezelő alapítvány szigorú szabályokhoz köti a videós alkotások felhasználását, ahogy Viola is tette.
Tette, ugyanis a művész júliusban meghalt.
Bár a kiállítás szervezői szerettek volna vele interjút készíteni, erre már nem kerülhetett sor. Tavasszal nem vállalta a beszélgetést, de senki sem sejtette, hogy azért, mert már nincs hátra sok ideje. A kiállítás megalkotásában valamennyire részt vett, de az eredményt már nem láthatta.
Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt. vezérigazgatója nyitóbeszédében elmondta, hogy a videóművésznek hazánkban ez az első önálló tárlata, és az egyik utolsó az életében, amin még dolgozott, és amelynek filozófiai tartalma különleges elmélyülés lehetőségét nyújtja a látogatók számára.
A Bill Viola-kiállítás kapcsolatban van egy alagsori installációval, amelynek címe: A csend hangjai. A négy vetítőből kialakított projektet hallássérült és halló fiatalok alternatív videókiállításaiból állították össze. A világhírű videóművész alkotásaira reagáló installáció a Hallássérültek Tanintézete és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem médiadizájn-képzésével együttműködésben valósult meg. A két kiállítás együttesen ad képet több szemszögből a hang mibenlétéről, érzéséről, értéséről, átéléséről.
A Csend című kiállítás 2024. november 22-től 2025. március 30-ig látogatható a Városligetben, amihez időről időre kísérőprogramok kapcsolódnak: videós workshopok, különleges tárlatvezetések, előadások, szabadegyetem és iskolai foglalkozások.
(Borítókép: Bill Viola Csend című kiállítása. Fotó: Tövissi Bence / Index)