A gyógyfürdő, ahol patakokban folyt a vér

Bőven elég egy rossz mozdulat vagy – teszem azt – megfelelően síkos járólap, máris gazdagabbak lettünk (az élménnyel) valamilyen ficammal, töréssel, zúzódással. Azt nem tudom, hogy szerencsétlenül járt kis barátunk a rendeltetésszerű használatról feledkezett-e meg, vagy csak szimplán megcsúszott a gyógyvizes kövön. Temperamentuma alapján inkább az előbbire tippelnék.

Makó nem Los Angeles

Mindenesetre játékos bolondozások közepette sikerült annyira bevernie fejének hátsó részét, hogy abból alföldi, nyáron igazából pangásra ítélt patakokat meghazudtoló módon szivárogjon a vér. Én már csak arra értem oda, hogy az egyik medence melletti zuhanyzóban korát meghazudtoló trágárságokat üvöltözve mossa még gyorsan gyógyuló koponyáját. 

A Hagymatikum vendégei egyként fellélegezhettek. Egészen elképesztő volt, hogy a Baywatch sztárjait idéző úszómester milyen törődéssel, sőt szakszerűséggel látta el a virgonc kisfiút. Ha legközelebb beverem a fejem, akkor majd én is ilyen precízen kivitelezett, lényegében menő kötést kérek rá, közben pedig szédelegve arról ábrándozom majd, hogy nem az Alföld déli csücskében vagyok télvíz idején, hanem Florida vagy éppen Kalifornia valamelyik menő tengerpartján Pamela Anderson és Alexandra Daddario társaságában. De Makó nem Los Angeles, a Hagymatikum pedig nem Gordita Beach. De rúgjuk el magunkat a fárasztó közhelyektől a keserűség medencéjében, beszéljünk végre a lényegről. A makói lenne az ország legjobb fürdőkomplexuma?

Sziszüphosz kéri a receptet

A Hagymatikum bejáratánál öles betűkkel hirdetik, hogy az intézményt 2019-ben az ország legjobb fürdőjének választották. A kiírás csak növeli azokat az elvárásokat, amelyeket a fürdő letisztult és informatív weboldala, valamint az épület makoveczi, organikus esztétikája gerjeszt. Szó se róla, a Makovecz Imre által tervezett komplexum nem csak a reklámfotókon mutat jól, a valóságban is lenyűgöző, híven tükrözi a legendás építész páratlan tehetségét, nemes gondolatiságát, a magyar kultúrához fűződő praktikus és egyben bensőséges viszonyát. Ha csak a fürdő épületét kellene pontoznom, akkor a tízből rögtön tizenöt pontot adnék. 

Az olykor fojtogatóan labirintusszerű épületbe lépve is megmaradnak a nagy remények, az előtérben kellemes hangulat, informatív és kedves pénztárosok várják a fürdőzőket. A kifejezetten modern szolgáltatások tömkelegét alapul véve nem tűnik soknak a 9900 forintos (all in) felnőttbelépőjegy, ha csak az élmény- és gyógymedencéket akarjuk kipróbálni, akkor 5900, zuhanórepülésben szédelgő magyar aranyforintot kell leszurkolnunk, tehát durván 15 eurót. Tekintve, hogy a Hagymatikum belsőépítészeti megoldásai is fenségesek, már csak a látnivalókért megéri kicsengetni az egyre bizarrabb módon elértéktelenedő összeget.

A Hagymatikumban 18 medence található, micsoda bőség! Felsorolni is fárasztó lenne, az ember pedig nem is tudja, hogy hol kezdje a fürdővel való ismerkedést. Rögtön ugorjon bele valamelyik élménymedencébe, vagy a termálvizes nyugalom után evezzen csak vadabb tájakra? A gyógymedencékkel kell kezdeni, hiszen ott rögtön minden kiderül az adott intézményről. A víz hőmérséklete a jelzettnek megfelelő volt, még a hideg időben nehezített pályán mozgó külső medencékben is, ahol egy bár is várja a látogatókat. A fürdő munkatársai mellett szól, hogy az őszi faleveleket egyenként, német precizitással emelik ki a külső medencékből. Igazi szélmalomharc. Kiveszel a medencéből hármat, és tíz belerepül. Sziszüphosz kéri a receptet.

A „gyógy”-részleg összességében rendben van, bár kissé aránytévesztésnek találom, hogy ott csak három medencét találunk a tizennyolcból. Ennél sokkal zavaróbb jelenség, hogy a mozgásában korlátozott, idős, gyógyulásra váró fürdőző segítségére nem a Hagymatikum szakemberei, hanem a vendégek sietnek. Bár az is lehet, hogy munkaköri leírásukban legfőbb feladatukként a gondtalan bámészkodást jelölték meg. 

Parasztvakítás

Miután kezdett kirajzolódni a Hagymatikum valódi szellemisége, az élménymedencék felé vettem az irányt. Nem rázott meg különösebben, hogy a beltéri kalandmedence ideiglenes karbantartás alatt volt. Sokkal jobban bántott, hogy

A víz tisztaságában és hőmérsékletében semmi kivetnivalót nem találtam, és tényleg marha jók az élményelemek, minden nagyon szép, baromi nagy ötlet a bábuk nélküli sakkasztalokkal tűzdelt pezsgőfürdő is.

De csak addig, amíg a medencében áztatod magad. Csak az elszabaduló energiaárakkal tudnám magyarázni, hogy miért nem fűtenek rendesen. Nem nekem kell magyaráznom. De mindentől függetlenül illene normálisan fűteni, mert a gyógyulni és pihenni vágyó fürdőzők biztos, hogy nem egy kiadós tüdőgyulladásért érkeznek Makóra.

Nekem aztán jöhetnek az Atlantisz rejtelmes világát bemutató víz alatti kalanddal, virtuálisvalóság-élménnyel, „a földdel, érvényesülni akaró tüzes vonzalommal”, ha befagy a seggem, amint pár percet a medencén kívül töltök, arról nem is beszélve, hogy még a Mister Harmóniáról elnevezett Nyugi bár is zárva van – mondjuk, minek is lenne nyitva, ha egy forró teát se lehetne meginni konstans vacogás nélkül?

A falak ereje

A Hagymatikum nemcsak a legjobb vidéki, hanem az egész ország legjobb gyógyfürdője is lehetne, de nem az. Makovecz Imre zsenije akár önmagában elegendő lehetne ehhez, de jelen esetben nem elég, mert nem az építészeti megoldások, a számtalan medence, a virtuális valóság miatt kiváló egy gyógyfürdő. „A falak ereje nem a kövekben, hanem a védőkben vagyon.” Lehet, hogy elvont gondolatként hat, de a Hagymatikumban

Mert valószínűleg még nincs is neki, talán elegendő idő sem volt rá, hogy kialakuljon. Lehet, hogy nem szívvel és lélekkel üzemeltetik. A Hagymatikumban tényleg minden adott ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, mégsem sikerült. A fürdőzés élményét egészen banális apróságok rontották le – hatalmas sikerrel. Nem szívesen térnénk vissza, talán nyáron egy másik arcát mutatja. A 10-ből csak 7 pontot tudunk adni neki.

A Gyulai Várfürdőről szóló írásunkat itt olvashatja el, a Harkányi Gyógyfürdőben szerzett tapasztalatainkról ide, a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő pokláról ide kattintva, az Anna fürdőben szerzett tapasztalatainkról pedig itt olvashat.

(Borítókép: Németh Emília / Index)