Ez már tényleg egy átütő Csurka-reneszánsz?

Már most számos résztvevője van a Csurka István-szobor körüli botránynak. A december hetedikei átadó eseményen Szatmáry Kristóf, a Fidesz országgyűlési képviselője „korát megelőző látnokként” hivatkozott az egykori politikusra, míg Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója többek között arról beszélt, hogy Csurka a magyar rendszerváltás meghatározó alakja volt, a magyarság ügyének és megmaradásának harcosa, a „Soros-hálózat” leleplezője.

A szobor létét viszont sokan, például a Demokratikus Koalíció (DK) is támadja. Véleményük szerint a szélsőséges nézeteiről és antiszemita megnyilvánulásairól is ismert politikusról nem szabadott volna szobrot állítani. Molnár Csaba, a DK európai parlamenti képviselője szerint egy ilyen állásfoglalás elfogadhatatlan a kormánypárt részéről. Az Ellenszél cikkében pedig arról írnak, hogy ez újabb bizonyíték a kormánypárt szélsőséges nézeteire és az európai demokráciától való eltávolodásra.

Az esetre reagált a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) is. Úgy fogalmaztak:

A szoborállítással egy olyan ember életműve előtt tisztelegnek, akivel a magyar parlamenti pártok az antiszemita megnyilvánulásai miatt nem vállaltak közösséget. Csurka Istvánnal egy olyan személy kultuszát alapozná meg a kezdeményező, akinek a munkásságát határozott és számtalanszor bírált antiszemitizmus jellemzi, amit a magyar zsidóság nem felejt, és amit minden tisztességes magyar állampolgár, felekezeti hovatartozásától függetlenül, elutasít.

Lapunkban megjelent Köves Slomó rabbi véleménycikke is a témában. A vallási vezető szerint: „32 év távlatából, a hírhedt Csurka-dolgozat (Néhány gondolat…) után talán eljött az idő, hogy újra megvizsgáljunk néhány alapkérdést társadalmi együttélésről, fundamentális értékekről, politikai szerepekről és mindebben a magyarországi zsidóság feladatáról. Több mint ironikusak, egyenesen az Isteni terv fanyar humoráról árulkodnak az elmúlt néhány hét szemfelnyitó eseményei.”

Kire szavaznak Csurka hívei?

Az eset kapcsán megkerestük a Nézőpont Intézet vezetőjét, Mráz Ágoston Sámuelt, aki elmondta, hogy Csurka Istvánt leginkább az idősebb generációkban ismerik, de mondatai a mai napig polarizálják a közéletet. A politológus szerint Csurkának, bár politikusként csak küszöb alatti pártot tudott szervezni, a külföldi befolyásolási kísérletektől a társadalomszerkezet-kritikáig sok olyan gondolata volt, amivel ma már jóval többen értenek egyet.

Mráz Ágoston Sámuel véleménye szerint a liberális értelmezési monopólium megszűnését mutatja, hogy ma a nyilvánosságban nem csak Csurka István kritikusai mondhatják el véleményüket, ezáltal nem csak antiszemitizmus jelzőjével lehet említeni őt, hanem sokkal alaposabban és mélyebben vizsgálják gondolatait.

A megosztó személyek, nomen est omen, mindig rendelkeznek hangos támogatókkal és haragos támadókkal. A szoborállítás új löketet adhat az egyik és másik tábor közötti vitáknak, s mint minden táborképződés, a politikai szféra számára is fontossá válhat, ha a konfliktus elég tartós, azaz nehezen kibékíthető ahhoz, hogy az egyik és a másik tábor is napirenden tartsa, önmeghatározásába beépítse az álláspontját

– fogalmazott a politológus. Kérdésünkre elmondta azt is:

„A Csurka-szobor egy folyamat kezdete lehet, önmagában kevés a napirend vagy a politikai konfliktus tartós meghatározására, de ha kapcsolódik hozzá további szellemi munka, ha generálnak egykori gondolatai új közéleti konfliktusokat, vagy ha elindul egy vita arról, hogy ki a politikai örököse Csurkának. A Csurkához fűződő viszony tisztázása sokkal hosszabb távon része lehet a politikai napirendnek. Érdekes kérdés például, hogy kire szavazzanak a Csurka Istvánnal szimpatizáló nemzeti radikálisok, a Mi Hazánkra vagy a Fideszre. A Nézőpont Intézet legfrissebb kutatásában a Mi Hazánk már 5 százalék alatti párt volt, s nem zárható ki, hogy a háttérben a Csurka-szobor felállítása és a Csurka-szimpatizáns egykori Mi Hazánk-szavazók átpártolása áll a Fideszhez.”

Csekély hatás

Lapunknak nyilatkozott Böcskei Balázs, az IDEA Intézet stratégiai igazgatója is, aki elmondta, hogy szerinte a Csurka István-ügy kapcsán van most egy hamis megélés arra vonatkozóan, hogy az egykori politikusnak általános divatja, konjunktúrája vagy megnövekedett népszerűsége lenne. Véleménye szerint a jövőre nézve az lesz a döntő szempont, hogy Csurka István visszatérően és szisztematikusan jelenik-e meg a jobboldal hivatkozási pontjaként, illetve kormánypárti politikusok közléseiben, vagy csak eseti jelleggel.

A jobboldal hátországában, többek közt Csurka István személyéhez kapcsolódva is, azt a politikai gondolkodásbeli teremtőkísérletet látjuk, hogy felmutassák, milyen előfutárai, előképei és kapcsolódásai voltak a korábbi és jelenlegi jobboldal politikai gondolkodásának, továbbá, hogy milyen különbségek, hasonlóságok vagy mintaadók vannak. Ennek egyik eleme lehet többek közt Csurka István

– fogalmazott az elemző.

Hozzátette: nem tapasztalja, hogy egy átütő „Csurka-reneszánszban” lennénk, és a médiafigyelem sem Csurka István szisztematikus újrakanonizálásának szól. Véleménye szerint onnantól lenne igazán tétje a Csurka-újragondoló folyamatnak, ha például

„A szobrok kapcsán két kérdés adódik: egyrészt, hogy az ábrázolt személy és életműve illeszkedik-e abba a normarendszerbe, amit a politikai közösség egészére nézve kívánatosnak tartunk. Azaz vannak, akiknek szobrot állítani indokolt, és vannak, akiknek pályájuk és gondolataik kívül állnak azon a normatív rendszeren, ami a közös hazát kell, hogy jelentse. A másik, hogy a szoborként megjelenő személyek nézetei milyen módon jelennek meg a politikusok gondolkodásában és politikai cselekvésének indokoltságában. Nem elvitatva a szoborállítások jelentőségét, különbséget kell tenni aközött, hogy egy-egy szoboravatás esetében valamiféle tudatos és hosszú távú tervezettséget vélünk-e felfedezni, vagy csak eseti dologról van szó. Eleve ezek az egyébként komoly téttel bíró emlékezetpolitikai viták leginkább a szellemi elitek között zajlanak. Magának a vitának a politikai térre való hatása sokkal csekélyebb, mintha abban politikusok is részt vennének” – fogalmazott Böcskei Balázs.

Hogy ennek vajon van-e hatása a választói magatartásra, úgy véli, az emlékezetpolitikai vitáknak közvetlen hatásuk kevéssé, azonban tétjük továbbra is van, főleg ha a vitatható életművek és gondolatok a főáramú politikai gondolkodás részévé válnak. Addig is önmagában, kiragadottan egy-egy Csurka-idézet csak korlátozott módon tekinthető Csurka-újragondolásnak.

Nem egyszeri eset

Korábban több olyan szobrot is állítottak Magyarországon, ami valamilyen okból közfelháborodást okozott, vagy idővel különféle botrányok középpontjába került. Csupán idén két aktuális, nagy nyilvánosságot foglalkoztató eset is volt a Csurka-szobron kívül. Az egyik a Gellért-hegyi Szabadság-szobor, aminek talapzatához keresztet terveznek, másik a Turul-szobor, aminek az elszállíttatásáról szóló hírek nemcsak különböző politikusok közötti szócsatát okoztak, hanem megakadályozására még tüntetést is szerveztek.

2022-ben adtak át egy, a kormányzót ábrázoló szobrot a Parlamentben, ami akkor hatalmas botrányt okozott. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége arra kérte Kövér Lászlót, hogy távolíttassa el az emlékművet, még holokauszttúlélők is hangot adtak nemtetszésüknek, azonban Novák Előd szerint Horthy Miklós történelemhamisítás áldozata. Az egykori kormányzó másik szobra is „céltábla lett” korábban. A budapesti V. kerületben található emlékmű, amit 2020-ban vörös festékkel öntött le egy aktivista, szintén politikailag megosztó eset, főleg miután a bíróság felmentette az elkövetőt.

A vitatott megítélésű politikusok között van Horn Gyula egykori miniszterelnök is, akinek nem csupán szobrát rongálták meg 2023-ban, amikor „sárszerű anyaggal” kenték össze, de a róla elnevezett sétány kapcsán (ahol az emlékmű is található) átnevezési háború zajlik évek óta. A legújabb fejlemények alapján úgy fest, hogy hamarosan Pesti srácok sétány lehet a közterület neve, de a DK egyelőre igyekszik mindent megtenni, hogy ezt megakadályozza.

Egyre mélyebb a nyúl ürege

Szintén nagy port kavart az 1956-os forradalom után kivégzett Nagy Imre miniszterelnök szobrának 2019-es átköltöztetése a Jászai Mari térre, de vita alakult ki 2004-ben a Teleki Pál-szobor felállítása miatt is. A német megszállás áldozatainak emlékműve is sok negatív kritikát kapott 2014-ben, amiről egyes szakemberek úgy vélték, hogy elsősorban nem az áldozatokról való megemlékezést szolgálja, hanem azt a narratívát próbálja erősíteni, 

Kemény nézetellentéteket szül a mai napig a szovjet hősi emlékmű, ami több mint hetven éve áll a Szabadság téren, mégis újra és újra napirendre kerül, hogy mi is legyen vele. 2022-ben a Momentum át akarta helyeztetni, 2015-ben pedig egy csoport aktivista Novák Előd vezetésével próbálta leszedni az emlékműről az ötágú csillagot, amit a rendőrök nem engedtek.

Minél jobban belemegyünk a témába, annál mélyebben találjuk magunkat a nyúl üregében. Ha minden szoborbotrányt elővennénk, azt az összes résztvevő szemszögéből felvázolnánk, nem csupán napestig, de hetekig lehetne írni a példákat. Ami mégis bizonyos a fenti történetek alapján, hogy esztétikai, művészeti, társadalmi, logisztikai és politikai alapon is okozhat botrányt egy szoboravatás vagy meglévő alkotás, továbbá ha önmagában nem is tud olyan jelentőséggel bírni, egy-egy vita, ha csak a Turul-szobor vagy a szovjet hősi emlékmű példáját nézzük, akár hosszú évekig és évtizedekig is eltarthat, a politika rendszeres kérdésévé válhat.