Meghalt Emilie Dequenne díjnyertes belga színésznőAz utóbbi években észrevettem, ha kortárs (női) irodalom, azon belül is regény kerül a kezembe, egytől egyig a depresszió, a csalódás, a párkapcsolati problémák, az öngyilkos hajlamok témaköröket dolgozza fel. A szóban forgó kötetek elsősorban 40–50-es női szerzők művei, de a fiatalabb generáció is előszeretettel nyúl hasonló témákhoz.
Nem tudatosan választottam ezeket a könyveket, inkább azt éreztem, akárhova nyúlok, rendre ilyen olvasmányokra bukkanok. Aláírom, hogy nem lehet általánosítani, ez inkább csak a személyes megfigyelés, mégis feltettem magamban a kérdést: Miért van ilyen sok „depis” kortárs magyar női regény? Ami a kortárs női irodalomat illeti, Magyarországon valószínűleg nehezen kapaszkodik fel ugyanarra a grádicsra, ahol a férfiak vannak.
A magyar irodalomban a
témakörök sokkal evidensebbek olyan esetekben, amikor nő ír nőnek.
„A XXI. század kifáradó érzelmeit is látjuk. Túlságosan gyors az élet, ami az arra érzékeny írókból a megértésre irányuló tudattalan érzelmeket váltja ki, amelyek a kortárs művészetben is megjelennek. Peiker Éva irodalmi szerkesztő szerint az utóbbi években nemzetközi szinten is sokkal nagyobb figyelem irányult a pszichológiai témákra, az önreflexióra. Ha valaki azt érzi, hogy a kortárs magyar irodalom, és azon belül is női irodalom fókuszál a negatív életeseményekre és érzelmekre, akkor nem arról van szó, hogy mindenki, aki könyvet ír a depressziós érzelmekről, az rögtön depressziós, inkább arról, hogy maga körül is döntően ezt a jelenséget látja” – fogalmaz Tari Annamária pszichoanalitikus, akit a jelenség lehetséges okairól kérdezünk.
A kortárs filmművészet, színházművészet és irodalom mindig „diagnosztikus tükör” is egyben, amely megmutatja, hogyan érzi magát egy társadalom, és benne az ember. Ha a napjainkban felkapott tematikákat összehasonlítjuk korábbi évtizedek, esetleg évszázadok témáival, láthatjuk, hogy az utóbbi évekre jellemző a pszichologizáló, az élet és a bonyolult érzelmi konfliktusok megfejtése iránti vágy. A szakember szerint nem tudunk úgy megnyitni egy mainstream online magazint, hogy a hétvégi mellékletben ne depresszióról, válásról, konfliktusokról legyen szó.
Ezek a regények, bár úgy tűnhet, valójában nem egyforma történetek. Előfordulhat, hogy felületes megközelítésben a történet fő szála azonos, a szereplők érzelmi működése, a konfliktusok természete azonban általában regényenként eltérő.
Itt lesz nagyon fontos az írónő tehetsége, hogy ez hogyan jelenítődik meg, hogy mennyire szól és ír le olyan képeket, amik tényleg megérintenek, elgondolkodtatnak és gazdagodsz tőlük, mert ez a művészet célja, hogy megváltoztatja, gazdagítja az életedet, az érzelmeidet és ezen keresztül a társadalmat.
A szakember úgy látja, ha nők írnak nőknek, az néha jobban hasonlít egy önreflektív terápiás eszközre; de legyen bárhogyan is, ha egy jó regénnyel van dolga az olvasónak, az rengeteget segíthet.
„Szerintem még egy laikus is érzi, hogy az írás egyfajta terápia. Amikor azt mondjuk, hogy valaki rosszul érzi magát, és ezt leírja, tulajdonképpen helyesen cselekszik, hiszen ez arról szól – amit művészetterápiás eszközként maga a pszichológia is alkalmaz –, hogy az illető próbálja megfogalmazni az érzelmeit” – mondja a Tari Annamária.
A nők alapból fogékonyabbak az említett témákra – mind íróként, mind befogadóként. Tari Annamária úgy véli, az idősebb férfiak többségét egy lélektani regénnyel még mindig ki lehet kergetni a világból, mivel attól tartanak, hogy olyan érzelmes mondatokat olvasnak, amiket nem szeretnek.
Ami az érzelmeket és a hazai viszonyokat illeti, a magyar könyvpiac nem nagy. Abban, hogy ki miről ír, és milyen tehetséges író, nyilván vannak eltérések, de nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, egy női írót nagy valószínűséggel a nők szeretik jobban. Azt viszont nem gondolom, hogy egy írónő kifejezetten nőknek írna. Elena Ferrante vagy Sally Rooney, akinek a művei világsikerek, férfikézben is ott vannak
– mondja.
Az önreflektív témák erőteljes jelenléte sokszor együtt jár egy másik platformon, az online térben látható önmegjelenítésekkel is. A trend sokszor olyan erős, hogy beszippantja a fiatalabb korosztályt, de mivel ott nem irodalmi eszközök jelenlétét látjuk, hanem a fotókét, veszélyes divattá válhat például depressziósnak lenni, ezt képeken kommunikálni.
Tari Annamária szerint naponta találhatunk valamilyen pszichológiai – vagy annak tűnő – írást egy-egy online hírportálon vagy közösségi médiafelületen, melyek szakmai színvonala sokszor aggasztóan alacsony.
„Annak végiggondolása azonban, hogy miért is alakul ez a trend ennyire erősen, úgy hiszem, az önigazolások, identitáskeresés, a bizonytalanságok kiküszöbölése mellett az online tér mindent elárasztó impulzusáradata is felelős. Sosem volt még ennyi elérhető információ ellenőrizetlen forrásokból, melyeknek »Szent Amatőrei« (Andrew Keen elnevezése) ontják az innen-onnan szedett, »tudásnak látszó« sorokat. Az átlagemberek ezeket olvassák, aztán használni kezdik a fogalmakat” – fogalmaz.
Annak megértéséhez, hogy milyen belső szükséglet tartja fent a XXI. században ezt a nyelvi változást, érdemes Han gondolataihoz fordulni. Szerinte a világ ma nagyon szegény szimbólumokban, mert az adatoknak és információknak nincs szimbolikus erejük. Ha azonban ez az erő elvész, akkor az életet stabilizáló közösségteremtő képek és metaforák is elvesznek a szimbolikus ürességben. A tartósság megtapasztalása helyébe az esetlegesség élménye lép. A rítusok teszik lehetővé a nyugalmat, azt az érzést, hogy megbízható hely a világ. Úgy fogalmaz: „A világban-létet otthon-létté változtatják. Azt teszik az időben, amit egy lakás a térben. Lakhatóvá teszik az időt. Sőt, hozzáférhetővé teszik, mint egy házat.” (Han, 2023)
Így kerül a pszichológia abba a mindennapi tematikába, ahol érzelmi alapszükségletté vált, hogy az ember képes legyen az aktuális érzéseit megmagyarázni önmagának. Ha azonban az ember az érzelmeinek csak egy szűk tartományával foglalkozik, és közben nem tekint úgy önmagára, mint aki képes lenne aktívan beavatkozni a saját életébe, akkor bezárja önmagát egy sarokba, ahol az érzelmek el tudnak hatalmasodni.
Nehéz megmondani, hogy mikor vágyunk olyan tartalmak olvasására, amelyek az élet nehézségeiről szólnak. A szakember szerint
természetesen adja magát, hogy akkor tudunk azonosulni, ha magunk is hasonlót élünk át. Ilyenkor egy jó regény sokat segíthet, főleg, ha erőt meríthetünk belőle. De van egy másik szál is: ha akkor olvasunk a magunk egész jól működő életében mások rosszul működő életéről, amikor arra a narcisztikus kielégülésre vágyunk, hogy mi jobban vagyunk, hogy ennél azért jobban érezzük magunkat…
Az irodalom körébe nem sorolható önsegítő könyvek korát is éljük, amelyek tanulmányozása – a szakember korábbi állításai alapján – rosszul is elsülhet.
„Az ilyen könyvekre már 20 éve is azt mondtam, hogy nagyon meg kell nézni, ki írta, mert a motivációs, önsegítő könyvek egyetlen embernek segítettek igazán. Annak, aki megírta... Nem mindegy, hogy egy ilyen könyvet szakember vagy önjelölt próféta írta-e. Azért nem, mert a hétköznapi nyelvezet miatt sokan közel érzik magukhoz azokat a tanácsokat, amiket egy civiltől kapnak, ugyanakkor ezek a könyvek valójában (tudományosan) sokszor használhatatlanok. Egy szakember mindig feltételes módban fogalmaz” – emeli ki a pszichoanalitikus.
Az önsegítő könyvek évtizedeit éljük, különösen azért, mert nemcsak itthon, de külföldön is egyre nehezebb pszichoterápiába kerülni.
Az emberek ehhez képest szorongóbbak, óvatosabbak, és az online tér erőteljes előretörése következtében már huszonévesen is jóval kevesebb érzelmi eszközzel rendelkeznek a fiatalok. Az önsegítő trendek akkor erősödnek be, amikor nagyon nagy az igény, de kevés a valódi ellátóhely, amelyik segíteni tudna.
Ha az olvasó tartósan diszkomfort állapotban tartja magát, azaz szomorú, bánatos, depresszív, kiszolgáltatottságról szóló irodalmat vagy sorokat olvas, és ő alapvetően szorongó, kicsit befelé forduló karakter, akkor meg tud történni, hogy ebből az állapotból egy idő után nem felállni akar, hanem átveszi az érzelmi lehangolódást, és maga is lehangolódik.
„Éppen ezért lenne fontos, hogy negatív érzelmek tapasztalásakor mozduljunk ki, nézzünk szét az utcán, menjünk emberek közé, hogy kikerüljünk abból a szürke spirálból, ami elszigetel” – mondja a szakember.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Szerkesztőségünk a beszélgetés leiratának elkészítéséhez a Régens Informatikai Zrt. által forgalmazott, mesterségesintelligencia-alapú Alrite beszédfelismerő programot használta.
(Borítókép: Németh Emília / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
