Hankó Balázs: Itthonról hazahoztuk a kincseket

„Nekünk kiemelt törekvésünk az, hogy a Kárpát-medencében minden magyarhoz eljuttassuk a magyar kultúra értékét, a magyar kultúra kincseit. Tettük és tesszük ezt, de ugyanakkor azt is látnunk kellett, hogy Romániában bürokrácia hatalmasodott el. Bürokrácia hatalmasodott el akkor, amikor ennek a Fejedelmek aranya kiállításnak a kincseit nem engedték továbbszállítani a következő helyére, Sepsiszentgyörgyre.

Húzták, halasztották, bürokráciáztak. Úgy éreztük, hogy cselekednünk kell. Cselekedtünk, és éppen ezért a Magyar Nemzeti Bank páncélautóját küldtük február végén a kincsekért, hogy biztonságban itthonról hazahozzuk a kincseket. Itthonról hazahoztuk a kincseket, hiszen február 28-ról március elsejére virradóan átlépte az országhatárt a Magyar nemzeti Bank páncélautójában az a Fejedelmek aranya kiállítás, amelynek az összértéke 5,5 milliárd forintot jelent” – részletezte a korábbi eseményeket Hankó Balázs, kultúráért és innovációért felelős miniszter a március 13-án tartott sajtótájékoztatón. 

A miniszter a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott eseményen nyitóbeszédében ismertette a tárlat hátterét: elmondta, milyen különleges kincseket állítanak most ki a múzeum kupolatermében, Erdélyben merre járt korábban a kiállítás, és azt is, hogy eddig több mint 23 ezren látták a tárlat anyagát.

Kiemelte, hogy március 15-től április 13-ig tart a kiállítás, a jegyek bevételének ötven százalékát pedig a székelyföldi múzeumoknak adják. Bár március 15–16-án ingyenesen lesz látogatható a Fejedelmek aranya, mindkét nap lesz adománygyűjtésre lehetőség. 

Százmilliós érme

A sajtóeseményen Hankó Balázs után Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar nemzeti Múzeum igazgatója mondott beszédet. Elmondása szerint ezúttal nem csak tartalmilag, de értéküket tekintve is komoly kincsekről beszélünk:

A márciusi ifjak egyik követelését tartva most idehozzuk Erdélyt a Magyar Nemzeti Múzeumba, és megmutatjuk az erdélyi fejedelmek kincseit. Amikor azt mondjuk, hogy kincsek, akkor valóban igazi kincsekről beszélhetünk. 

A múzeum igazgatója ezután a tárlat szakmai hátterét ismertette a jelenlévőkkel, részletesen beszámolva a kiállításon látható éremgyűjtemény kulturális jelentőségéről. Elmondása szerint az egyik legfontosabb részlet, hogy a kiállított tallérok segítenek az erdélyi korkép megismerésében, ugyanis azalatt a 150 év alatt, amit felölel a kiállítás, a fejedelmek saját pénzt verettek, ezeken az érméken pedig az aktuálisan regnáló előkelőség képe látható. Ebből lehet következtetni többek közt a pontos korabeli haj- és ruhaviseletekre. Emellett a minták megmutatják a kapcsolatot a Szapolyai család címere és Erdély címerének motívumai között.

Értéküket tekintve hatalmas anyagi jelentőséggel bírnak a kiállított tárgyi emlékek. Bocskai Erzsébet – akinek az első magyar bibliafordítás finanszírozását is köszönhetjük – fennmaradt érméiből csupán egy darab is mintegy százmillió forintot ér. Zsigmond Gábor külön kiemelte, hogy hálás erdélyi és hazai kollégáinak a kemény munkájukért, hiszen a kiállítás nélkülük nem születhetett volna meg.

Tartalom nélküli formák

A megnyitóesemény utolsó megszólalójaként Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke állt ki a sajtó képviselői elé. Beszédét azzal kezdte, hogy Székelyföldön született, és Romániában élt 37 évig. Megtapasztalta a Ceaușescu-diktatúrát, és románul kellett tanulja azt a hazug történelmet, amit a kommunista rezsim próbált rájuk erőltetni. 

Felidézte az 1800-as évek két nagy, nemzetépítő kulcsmomentumát magyar és román oldalról. Az egyik az unió, a márciusi ifjak 12 pontjának zárógondolata, ami Erdély Magyarországgal való egyesítését jelentette. Ettől az időszaktól számítunk egy jelentős nemzetépítési folyamatot hazánkban, aminek ikonikus épülete a Nemzeti Múzeum.

Az MNMKK elnöke a filozófus gondolatait idézve elmondta, hogy a románok „a tartalom nélküli formák, vagyis forme fara fond – románul így hangzik – kultúráját építik. Magyarán szolgaiain átveszik a nyugati mintákat ha éppen az az érdekük, de nem töltik meg ezt tartalommal. Ez azért fontos, mert a román kultúra megértésében ez egy kulcsszintagma. Mai napig ilyen a román kultúra.”

Az elnök felidézte a Fejedelmek aranya-kiállítás kapcsán történt romániai eseményeket. Elmondása szerint amikor kivitték ezt a kiállítást, Románia még nem volt schengeni tag, így szigorú határellenőrzésen kellett átesnie a kiállítási anyagnak. Sem a határellenőrzéskor, sem a csíkszeredai kiállítás során nem talált a hatóság olyan „anomáliát”, ami gondot okozott volna. Ez több száz kilométeres utaztatás során sem merült fel. 

Időközben, a magyar EU elnökség alatt kilobbiztuk, kijártuk Románia schengeni csatlakozását, amit én nagyon helyesnek tartok székelyföldiként is, erdélyiként is. Románia csatlakozott a schengeni övezethez, következésképpen a határok átjárhatóvá váltak, és hoppá, hirtelen problémája lett az egyik román hatóságnak a műtárgyszállítás kapcsán

– fogalmazott Demeter Szilárd.

Nem megfelelő szállítás

Az MNMKK elnöke elmondta, tudni kell, hogy Romániában a műtárgyszállítási irányelvek valóban megfelelnek az európai uniós irányelveknek. Az Európai Unióban a kulturális javak szabad mozgását az áruk szabad mozgásával kapcsolták össze. Ezek viszont az Európai Unió határain átívelő műtárgyszállítás kapcsán szigorodtak. Demeter Szilárd elmondása szerint az irányelvek életszerűtlenek, ráadásul a román rendszer olyan jogszabályokat állított fel ezeknek mentén, ami még inkább nehezíti a műtárgyak szállítását.

„Erről Bán László főigazgató tudna sokat mesélni a nagy, nemzetközi kiállításaik kapcsán, hogy mennyire életszerűtlen az is, ahogy az Európai Unió szabályoz, de ott igazából a műtárgycsempészet a célpont. Azért szigorított az EU, hogy megakadályozza a műtárgycsempészetet. Románia átvette ezt az uniós irányelvet, jogrendet és teljesen életszerűtlen jogszabályi környezetet állított fel. A nagy értékű, ötszázezer euró fölötti műtárgyak szállításához olyan páncélozott gépjárművet ír elő kötelezően a román jogszabály, ami Romániában sincs. Tehát elméletileg Romániában ötszázezer fölötti műtárgyat nem lehetne szállítani”

– részletezte Demeter Szilárd. Hozzátette:

A műtárgyszállításnál elsősorban légrugós autókat szokás alkalmazni, hiszen próbáljuk a rázkódástól megvédeni a műtárgyakat. Mindenfajta más előírás is van, például, hogy az autó legyen klimatizált, folyamatosan adatokat szolgáltasson az autó belsejében uralkodó állapotokról. Műholdkövetéssel és mindenfajta extrákkal felszerelt műtárgyszállító autókat javasol mindenki. Ezeket többnyire be is tartjuk, tehát a műtárgyszállítás nálunk a világtrendeket követően mindig rendben is volt. A román jogszabály ennél jóval tovább megy, kifejezetten páncélozott autót kér, a páncélautók pedig nehezek, többnyire laprugósak. A kettő valamiért nem működtethető együtt, de ez részletkérdés, legyen a románok problémája, hogy tudnak-e ezután nagy, nemzetközi kiállításokat összehozni, mondjuk, Bukarestben. Ami a fontos, hogy amikor kivittük a kiállítást és installáltuk Csíkszeredában, akkor nem volt probléma. Amikor átvittük Marosvásárhelyre, akkor nem volt probléma. Amikor Marosvásárhelyről szerettük volna Sepsiszentgyörgyre utaztatni ezt a kiállítást, akkor lett a probléma. 

Demeter Szilárd tanulságként azt vonta le, hogy minden nehézség ellenére látszik, ahogy a Kárpát-medencei magyar múzeumok természetes, kulturális, egységes térben tudnak gondolkodni. Azt a 48-as eszmeiséget, amit Petőfiék megfogalmaztak, ma már életgyakorlatként lehet művelni. Utaztatható kiállítások vannak, ahogyan pedig az anyaországból külhonba viszik a sikeresebb tárlatokat, úgy a sikeres külhoni kiállításokat is meg lehet mutatni a magyarországi közönségnek.

Az MNMKK elnöke reagált Hiller István felszólalására is, amiről úgy vélekedik, hogy az a „barakki logika”, miszerint „van Románia, meg van a nemzet aranya, és ezt a legvidámabb barakkban mutogatjuk egymásnak”, számukra nem egy vállalható és járható út. Továbbra is Kárpát-medencében gondolkodnak, és utaztatni fogják a kiállításokat, amelyek egy olyan történelmet mutatnak be és tesznek átélhetővé, amit a román kommunista rezsim el akart hazudni, és amivel a mai napig nem tudnak szembenézni.

Ő ezt a hazug történelmet tanulta Romániában. Elmondása szerint a Fejedelmek aranya arról a bő 150 évről szól, amikor az erdélyi fejedelemség úgy tudta magát Európa térképére felhelyezni, hogy az a mai napig relevanciával bír. Ez az az örökség, ami nélkül Európa történelmét nem lehet értelmesen felvázolni. 

Zárásként hozzátette: „Erről az útról, hogy megmutatjuk az igaz történelmet, nekünk nem szabad letérni, még akkor sem ha ez sokak szemében nem kívánatos.”

(Borítókép: A Fejedelmek aranya című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2025. március 13-án. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)