Őrületes bulival érkezik az MVM Dome-ba az Irie Maffia

Most őszintén, mi az első, ami egy megrögzött Irie Maffia-rajongó fejében megfordul, ha arra gondol, hogyan is nézhet ki egy próbafolyamat hazánk egyik legstílusbontogatóbb bandájánál? Kellemes füstfelhők úsznak, szól a jó zene, elemi lazaság és hangulat, meg miegymás. No de egy MVM Dome azért nem kis ugrás, tényleg elég lenne ennyi?

Nos a valóság egészen meglepett. Persze szó sincs arról, hogy ne lenne jó hangulat, hiszen önfeledt nevetésből nem volt hiány, aztán itt-ott egy-egy sörital is felszisszent, de feszes, szigorú és jól koordinált próbafolyamat a bandáé. Hatalmas bulival készülnek, ehhez mérten pedig kemény munka zajlott a teremben, amibe mindenki beleadott apait, anyait. 

Ilyen még nem volt

„A nagyobb léptékű önállú buliknál mindig próbáljuk picit színháziasra venni. Nem az van, hogy dal vége, konf, következő dal, hanem mindig próbálunk a színpadi show-ra, az interakciókra, az atmoszférára hangsúlyt fektetni, ami most is így lesz. Ezért is kértük fel Szabó Simon barátunkat, aki a zenekar megalakulása óta így vagy úgy mellettünk van, hogy rendezőként segítse a show-t” – részletezte az általunk látottakat Mc Columbo.

Sena Dagadu külön kiemelte, hogy előadóművészként sosem szokták alacsonyra tenni a lécet, így számukra kiemelten fontos, hogy minden koncertbe a lehető legtöbbet tegyék bele, nincs lazsálás:

Az Irie Maffia minden egyes tagja valahol kicsit maximalista, és szereti, ha jó abban, amit csinál. Nem azt mondom, hogy versenyzünk egymással, de ez egyfajta hajtóerő. Mi egy tizenegy fős élő zenekar vagyunk, ami mostanában nem annyira divat, és nagyon fontos számunkra, hogy hogyan szól a zenénk. Emlékszem arra, amikor bekerült a HD (háttérsávok – a szerk.) a műsorunkba. Akkora viták voltak, hogy használjuk, ne használjuk, mit csinál, mit nem csinál, de közben olyan sokat ad a soundhoz, ami a modernitásban és fejlődésben fontos dolog. Néha vannak ilyen helyzetek, amikhez nagy viták, nagy megbeszélések kellenek, de nekünk mindig a soundunk, a hangzásunk és az élő játékunk volt az erős, ezt fejlesztgetjük, és ebben a koncertben megint sikerült kicsit feljebb tenni a lécet.

A frontemberek szerint ez lesz a valaha volt legnagyobb és legkomplexebb bulijuk. Húsz év zenei anyagát gyúrják össze, ami zeneileg és show szintjén is páratlan lesz. Számszerűsítve: 46 daluk fog elhangzani a színpadon, teljes formában, mashupváltozatban vagy minimixként, a koncert pedig több mint kétórás lesz.

Túl sok szabadság?

A banda zenéjét itthon nem nagyon kell bemutatni, hiszen a húsz éve működő csapat a legnagyobb hazai fesztiválok szinte mindegyikén megjelent már. A Volttól a Strand Fesztiválig a nagyszínpadok visszatérő vendégei voltak két évtizeden át, de még a Szigetnek is írtak fesztiválhimnuszt. Zeneileg sokan a reggae és a dancehall műfajjal kötik össze a csapatot, pedig karrierjük során a funkytól a mainstream popzenén át a rockig és a különféle elektronikus stílusokig mindent bejártak. Persze ez a végtelen kötetlenség, bár kreatív oldalon hasznos, sokszor kihívás elé tudja állítani a csapatot.

Van olyan, amikor kontraproduktív lesz a szabadság, főleg amikor sokfelől jön az input. Kicsit olyan, mint egy logikai játék. Van, amikor összeborul az egész, ilyenkor le kell söpörni az asztalt, és kell egy irányvonalat választani. Ezért is van nálunk, hogy a creative direction szerepben turnusonként, időszakonként van valaki, aki épp projektfelelős, hogy lehessen kezelni ezt a sok inputot

– részletezte Sena Dagadu.

A két frontember elmondta,  annyiban mégis egyszerű a helyzetük, hogy hiába különféle stílusokból táplálkoznak, mindig olyan irányzatokat hoznak be, amelyek hozzájuk közel állnak, így az ötletek pozitívan hatnak egymásra. 

Teszteli: a közönség

Az új daloknál pedig, mint kiderült, a közönség reakciója is fontos, a zenekar ugyanis az elmúlt években változtatott a szerzői hozzáállásán. Míg korábban megírták a lemez dalait, majd begyakorolták és előadták a színpadon, mostanában jellemzőbb az a gyakorlat, hogy a koncertszettjeikbe beékelnek egy-egy új számot, eljátsszák, hogy leteszteljék, színpadon hogyan szól, és figyelik közben a közönség reakcióit is, ami alapján később finomítanak az adott alkotáson.

A sok év alatt az egyik dolog, amit megtanultunk magunkról, hogy jobban szeretünk úgy kiadni dalt, hogy már játszottuk színpadon, élőben. Kell idő, hogy összeérjen, áthallgassuk, megérezzük. Régen mindig fordítva volt. Felvettünk egy dalt, aztán elkezdtük játszani. Viszont sokkal jobban szól, hogyha van benne egy kis érettség azáltal, hogy megfuttattuk és már játszottuk

– részletezte Sena Dagadu. Hozzátette:

„Az is nagyon sokat számít, hogy amikor üresben bedobsz egy teljesen ismeretlen dolgot, milyen reakciót kap. Ez nekünk is egy jó feedback, hogy alakítsunk rajta, változtassunk valamit, vagy egész egyszerűen söpörjük le az asztalról, mert olyan is van.”

Dalok a kukában

Mc Columbo elmondta, hogy az elmúlt években magát a lemezformátumot is átértékelték zenekarilag. Bár felvetettem nekik, hogy a 10 és 15 című albumok után adná magát egy „20” elnevezésű lemez a jubileumra, a zenész elmondása szerint ezt klasszikus formában nem fogjuk megkapni, amire komoly okuk van:

„Annyira átrendeződött a zenehallgatási szokás, hogy a nagylemezekkel nagyon sok dal megy a kukába, vagy nem kapja meg azt a kellő figyelmet, amennyi munkát beleteszünk, mivel az emberek single-öket hallgatnak, nincs kapacitásuk befogadni ennyi dalt. Így egyesével, de voltaképp egy nagylemeznyi műsort jelentetünk meg a következő egy év alatt, amiről most már 4-5 dalt ki is adtunk.”

Teszik ezt úgy, hogy mindnyájuknak vannak más projektjeik is, amire szintén időt kell szánni, így folyamatosan megy az egyensúlyozás. Sena Dagadu például a 2023-as, jubileumi István, a királyban sámánasszonyt alakított, mellette pedig szólóestjei is vannak, akár a Müpában most karácsony előtt bemutatott Jungle Bells című koncert, míg Mc Columbo a magyar zenei színtéren szintén közismert Brains zenekarral is aktívan dolgozik.

Ez logisztika leginkább, nem conflict of interest, mert mindenkinek segít, hogy fejleszti magát más területeken, legyen az színház vagy film. Ez mindenkinek jó

– fogalmazott az énekesnő. Mc Columbo a két párhuzamos zenekara kapcsán hozzátette, hogy:

„Ilyenkor picit billeg a kreativitás egyik oldalról a másikra, de általában van egyensúly. Most az Irie szív el több kreativitást, de az előző években a Brainsszel volt egy szimfonikus turnénk, akkor arra ment el több. Az Irie-ben viszont az a jó, hogy ha nekem egy picit másba kell a megszokottnál több energiát fektetnem, akkor a zenekarban ott vannak még hárman: Kemon, Busa, Sena, akik ilyenkor tudnak segíteni a másikon, és akár picit több kreatív energiát vagy színpadi jelenlétet beleadnak.”

A nagy számok törvénye

Persze minden zenekarnak megvannak a maga mélypontjai is, legyen bármilyen jó a csapat dinamikája. Függetlenül attól, hogy a rock and roll dzsinnemtől hangos nevetés közepette próbáltak egymásra tromfolva, a másikat húzva egyre szebbeket kívánni, húsz év zenélés azért tartogat kihívásokat. 

Mc Columbo elmondta, hogy voltak logisztikai töréspontok, mint amikor Kemon nem tudott az országban maradni vízumproblémák miatt, így Londonban ragadt – ez akkor megviselte a zenekart. Sena Dagadu kiemelte, hogy zeneileg is volt példa megfeneklésre, hiszen húsz év alatt számos stílust bejártak, és volt olyan, hogy nem tudták, merre tovább.

Ennek köszönhetően már húsz éve jelentős sikernek örvendenek, amit most szombaton, 2025. március 15-én este megmutatnak az MVM Dome közönségének is.

(Borítókép: Mult Roland / Index)