Müller Péter Sziámi a Kossuth-díj átvételéről: Az ünnep mindig erősebb, mint a rontás

Müller Péter Sziámi az Indexnek adott interjújában többek között arról beszélt:

• megfordult-e a fejében, hogy nem veszi át az egyik legmagasabb állami kitüntetést;
• mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedek munkásságából;
• hogyan őrizhetjük meg gyermeki énünket;
• mi a legnagyobb társadalmi probléma Magyarországon;
• mi ad okot a legnagyobb optimizmusra;
• mit várhatunk tőle a közeljövőben.

Mikor és milyen formában tudatták önnel, hogy munkásságát Kossuth-díjjal jutalmazzák?

Pár hete levélben.

Megfordult a fejében, hogy nem veszi át az egyik legmagasabb állami kitüntetést?

Az nem, dehogyis. Pocsék és értelmetlen gesztusnak gondolnám. Nem hiszek az ünneprontásban –

Felhőtlenül örülök a megbecsülésnek, nem járnak a fejemben hülyeségek. Hetven éve alkotok különböző művészeti és kulturális ágakban, ez a díj pedig szinte kortalan, hiszen még ennél is régebbi – hetvenöt éves, rezsimeken és korszakokon átívelő – elismerés.

Ne hagyjuk megölni magunkban a gyermeket

Sokoldalú művész, mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedekből?

A családomra. És arra, hogy soha semmit nem a jutalomért csináltam, hanem a tevékenységből fakadó önfeledt örömért.

Egy korábbi interjújában a gyermeki én fontosságát hangsúlyozta. Milyen módszerrel őrizhetjük meg gyermeki énünket? 

Az elmúlt két évben Magyarország jóval több mint száz szegény sorsú kistelepülését jártam be a LORCA Alapítvány szervezésében Romano Drom-os zenészbarátaimmal. Foglalkozásokat tartottunk a gyerekeknek, zenéltünk, dalt írtunk közösen. Mindenütt elmondtam, amiről fentebb szó esett: törekedjenek arra, hogy olyan dolgokkal töltsék az életüket, amit szeretnek, akkor is, ha nehéz így hangolni a dolgokat.

A legtöbb tevékenységet lehet szeretni – ezt nem csak művészként mondom, hanem exkubikosként, tengeri halászként, kézbesítőként is. A lényeg, hogy „úgy legyünk, ahogy lenni kell”, játékosan, mámoros odaadással az élet minden jó megnyilvánulása iránt. Ne hagyjuk megölni magunkban a gyermeket.

Minek tartja magát elsősorban? Költőnek, előadónak, rendezőnek vagy kultúraszervezőnek? Külön lehet-e ezeket a „szerepeket” választani?

A költészet hároméves korom óta az állandó fő tevékenységem és állapotom. Színházban nőttem fel, és felnőttként került fontos szerepbe nálam először a film- és a színházi rendezés, majd a rockzene, végül a fesztiválok és más kulturális események kitalálása, szervezése, ahogy a tanítás is – viszont mindezekben a dolgokban alapvetően „költőileg lakozom”. A dalszövegek mellett rengeteg gyerekversem, színdarabom, fordításom is született az évek során.

A részvét hiánya

A Kossuth-díja miatt nyilvánvalóan még nagyobb figyelem fog hárulni önre, ezért muszáj megkérdeznem, hogy mit tart ma a legnagyobb társadalmi problémának Magyarországon, illetve milyen folyamatok adnak a legnagyobb optimizmusra okot.

Erre nem igazán tudok röviden válaszolni, sőt hosszabban is csak akkor, ha nagyon kérdeznek. Úgy vagyok vele, mint Carl Gustav Jung, akit a múlt század egyik legfontosabb gondolkodójának tartok. Ő ugyanerre a kérdésre azt válaszolta, hogy nem érzi magát elég okosnak ahhoz, hogy hozzászóljon a világ állapotához, de az biztos, a hogy a sötétség erői még sosem álltak ilyen közel ahhoz, hogy győzedelmeskedjenek a jónak hatalmasságain. Úgy érzem, most sem jobb és kiszámíthatóbb a helyzet – az a szétzüllött világhelyzet, ami nagyrészt az itthoni problematikát is meghatározza –, mint akkor, a második világháború előtt.

és – mivel '56-ban már éltem, és gyerekként közelről láttam oktalan halált – erős bennem a háborútól való viszolygás, a rizikós „geopolitikai” státuszunkból és a gyermekeim iránti aggodalomból fakadó hülye készenlét. Utálnám, ha a politikának vagy éppen humanizmusnak, altruizmusnak álcázott önző hőbörgés polgárháborúig hergelné a honfitársaimat.

Kassai Lajos barátommal karöltve még mindig hiszek abban, hogy lehet árkot temetni, és összefogni a közös érdekekért, legyenek azok a legszélesebben vett polgárság érdekei, vagy azokéi, akik távol lakoznak a húsosfazekaktól. A „legnagyobb optimizmusra” pedig csakis magában a legnagyobb optimizmusban látom az okot – alapvető derű nélkül a jót sem lehet átélni, nemhogy az embert próbáló helyzeteket és folyamatokat.

Milyen művészeti produktumokat várhatunk öntől a közeljövőben?

Sokszor megjelentek a verseim folyóiratokban, antológiákban itthon és idegen nyelveken (franciául és angolul) is. Számos dalszövegkönyvem és gyerekverskötetem is napvilágot látott. De valahogy a felnőtt verseimből nem jutottam el az első kötetes költő státuszáig. Most viszont az Ünnepi Könyvhétre megjelenik egy vékony, válogatott és új verseket tartalmazó könyvem. A címe: ELSŐ KÖTET MOST.

Az idén örvendetesen sok darabomat játsszák színházakban, hamarosan meglesz a Sebestyén Áronnal közös harmadik musicalünk, a Mágus, illetve a Jávori Fegyával írt Lévy's Story – a Farmerkirály fővárosi ősbemutatója is. Most jelent meg a Sziámi AndFriends zenekar Gyere te bárki című lemeze Kirschner Péter zenéjével, és már írjuk a következőt.

Rajongói hol láthatják legközelebb a színpadon?

Jó pár helyen kedvtelve játszom az új, „Apám, apáim” önálló estemet, nevezzük stand-upnak. A zenekarral Pesten legközelebb az Erkel Színházban adunk nagykoncertet a Pink Floyd Historyval közösen. Igazi megtiszteltetés, hiszen a megszűnt Pink Floyd a világon egyedül ezeknek a nagyszerű angol zenészeknek engedélyezte, hogy Pink Floyd zenét játsszanak élőben. Zajlik a vidéki klubturnénk is, hetente átlag két koncert március 21-től: a múlt heti élvezetes debreceni buli után Veszprém, Pécs, Kapuvár, Kecskemét, Gyöngyös az első állomások– és így, s ekképp tovább.

Utána májusban egy fontos új koncertprogram bemutatója Miskolcon, a Művészetek Házában: Betiltott dalaink. Szeretnék rendet rakni a fejekben, kis kultúrtörténet lesz sok, eddig különböző okokból nem játszott dallal, sztorizással. Aztán jön a fesztiválszezon. Ugyancsak az Erkel Színházban éneklek március 27-én Tolcsvay László barátom és állandó szerzőtársam 75. születésnapi koncertjén. Folyamatosan duózunk Kirschner Péterrel Felevad duó néven, a Magyar Zene Házában pedig Bérczesi Róbert barátommal lesz közös zenés estünk a dalszerzés műhelytitkairól.

(Borítókép: Müller Péter Iván Sziámi a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén 2016. november 16-án. Fotó: Zih Zsolt / MTI)