Bodrogi Gyula: Játszani kell, mert ez éltet minket

További Kultúr cikkek
-
Ez a különbség az Egri csillagok és a Hunyadi várostromjelenete között
- Emberi csontból készült fuvolán zenél Szibéria ősi sámánnemzedéke
- Bemutatták Jankovics Marcell utolsó nagy művét
- Jackie Chan életművét ünnepli Európa egyik legjelentősebb filmfesztiválja
- „Még mindig sírok, ha újranézem” – Bucsa, egy népirtás szemtanúja
A Blikknek adott interjút a művész, amiben elmondta, nemrég elszenvedett lábsérülése után egyre jobban van, de még nem az igazi:
még mindig várom, hogy tökéletes legyen, ugyanis még nem az, de mindennap javul 1-1 centit. A színházban könnyített terepen mozgok, az Egri csillagokban játszom a Szultánt, hordszéken hoznak, visznek, fel sem kell állnom. Vannak még fájdalmaim sajnos, a guggolás, az egyensúlyozás még nehezen megy.
Folyamatosan csinálja a gyógytornát, szeretne minél hamarabb helyrejönni. Hiába töltötte be a 91-et, belül csupán ötvennek érzi magát.
Kanada meg a számítógép
Születésnapját családjával, barátaival, kollégáival ünnepli majd, de sok biztosat nem tud, mivel Ádám fia rendezi neki az eseményt. Születésnapi fogadalma nincs sok, kívánalma azonban akad: „Egyetlen fogadalmam van, az, hogy megfogadom, hogy sosem teszek fogadalmat. Nem tudnám úgysem betartani. Kívánni mindig azt kívánom, hogy egészség legyen, és az egész családom egészséges legyen, ez a legfontosabb.”
Életét mindig próbálta a lehető leginkább megélni, amibe azért kerültek néha emlékezetes pillanatok. Egyet fel is idéz a színész:
Ádám fiam úgy nyolc éves lehetett, Kanadában jártunk, hazafelé pedig hoztunk egy számítógépet. Ez akkoriban nagyon ritkaságszámba ment, alig volt belőle, főleg itthon. Hazaérve a vámos kedvezni akart nekem, és kacsintva kérdezte, hogy: »Ugye, karcos, régi darab?« Mire Ádám fiam kihúzta magát, és büszkén azt mondta: »Nem! Ez vadonatúj!« Onnantól nem volt mit tenni, el kellett vámoltatni, de ezt a történetet sosem felejtem el.
A jelenbe visszatérve nincsenek hiányérzetei vagy eljátszatlan szerepálmai. Mindig azt játssza legszívesebben, amit éppen kap. Elmondása szerint addig áll a színpadon és addig játszik, ameddig csak bír: „A színház és a közönség szeretete éltet, ez ad erőt és ezért érdemes csinálni. A színház benne van egy színész vérében, fájós láb vagy kor ide vagy oda, játszani kell, mert ez éltet minket.”
(Borítókép: Bodrogi Gyula 2021. december 17-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)