A fekete mágia lett a szenvedélyük, a halál a sarkukban járt

GettyImages-136200753
2025.04.17. 08:08
Múzsák a csók után - Irodalmi est
A XX. század híres angolszász költőpárosa, Sylvia Plath és Ted Hughes kapcsolata épp annyira különleges, mint amennyire tragikus. Már a kezdete sem volt hétköznapi, de a vége igazán sötét, ha pedig annak fényében nézzük, hogy a mindennapjaikat egy olyan szenvedély töltötte ki, amitől sokan igencsak tartanak, még komorabbnak fest a valóság.

Sylvia Plath német és osztrák származású szülők gyermekeként született az Egyesült Államokban, Ted Hughes pedig Angliában látta meg a napvilágot. A két költő 1956-ban ismerkedett meg egy egyetemi partin, amiről számos legenda terjedt, mint például az, hogy Plath egy ízben meg is harapta (vagy csókolta) Hughes arcát, olyan erővel, hogy a férfi vére is kibuggyant.

Mindkét művészben mély nyomot hagyott az este, amiről különféleképpen írtak, de abban megegyeztek, hogy igen erőteljes kifejezéseket használtak: üvöltés, zaj, dörgés, dörömbölés, zúzás.

Hughes már ekkor végzetszerűnek nevezte a találkozásukat, amit az asztrológiával kötött össze.

A költő nem ódzkodott az efféle dolgoktól, de nem állt meg a csillagok olvasásánál, hanem idővel egyre nagyobb érdeklődést mutatott a szellemek világa és a természetfeletti iránt is. Ahogy a Far Out magazin napokban megjelent gyűjtésében is olvasható, Platht kevéssé vonzották ezek a dolgok, de Hughes, akivel néhány hónappal később, 1956-ban össze is házasodtak, nyitott volt a túlvilági jelenségekre.

Túlvilági üzenetek

A jóval pragmatikusabb írónőt eleinte hidegen hagyta férje szenvedélye, de lépésről lépésre rá is átragadt a megmagyarázhatatlanban rejlő misztikum izgalma. Hamarosan azon kapták magukat, hogy közös Ouija-táblával (szellemtáblával) faggatják a túlvilágot, és egyre nagyobb hatással lett magánéletükre és szakmai életútjukra ez a szenvedélyük.

A természetfeletti nem csak inspirációs forrást jelentett a műveikhez, idővel egyre komolyabb döntéseknél is kérték a szellemek segítségét. Ez a verseik címében is megjelent (például Plath Ouija című költeményében), karrierjük fontos pillanatait is igyekeztek megjósolni, de első gyermekük nevének megválasztásánál is közrejátszott. A tábla szelleme azt is elmondta, melyik verseik a legerősebbek, melyikek élveznek a szemében prioritást.

Persze adódhat a kérdés, hogy ez mennyire csupán a költők játékos fantáziájának egy szelete, és mennyire vált komoly függőséggé.

A Far Out cikke szerint Platht egyre jobban berántotta a megmagyarázhatatlan, elkezdett tarot kártyával is foglalkozni, illetve a férje által kedvelt asztrológiával. Eltávozott apjával is próbált kapcsolatba lépni, a The Colossus and Other Poems című kötete pedig a szellemtábla köré íródott költeményeit foglalja magába. Még arról is szóltak pletykák, hogy Ted Hughes arra használta a mágiát, hogy ezen keresztül irányíthassa feleségét,

sőt első gyermekük születésekor is hipnózis alá helyezte az írónőt. 

Minden kétes információval vagy megosztó véleménnyel, feltételezéssel ellentétben egy dolog biztos: a pár kapcsolata hat év után, bár két közös gyermekük is született, teljesen tönkrement. Hughes új partnerre talált egy Assia Wevill nevű nő személyében, akinek 1961-ben bérbe adták a londoni lakásukat. Plath látta a kettejük közti vonzalmat, aminek hamarosan házasságtörés lett a vége, amit már nem tudott elviselni. 

A tűz martaléka

Bár a költő több írásában is említette, hogy férje abúzív volt vele, ezek csak jóval később láttak napvilágot. Plath 1961-ben egy vetélésen is túlesett, amit egyes feltételezések összekötnek férje viselkedésével. Végül 1962 januárjában megszületett második közös gyermekük, de a nő még ez év őszén különköltözött férjétől, és gyermekeit is magával vitte, hogy Hughestól és szeretőjétől távol maradjanak.

Korábbi, a csillagok szerencsés együttállásának köszönhető kapcsolatuk végzetessé vált, ráadásul nem csupán egy ember számára.

Plath számos feljegyzést, kéziratot és személyes tárgyat a tűzre vetett, ami Hughesra emlékeztette. Az elbeszélések szerint egy papírdarab, amire Assia neve volt felírva, a tűzbe hullva kirobbant a lángok közül, majd ráhullott. 

Az írónő képtelen volt túllépni a történteken, ezért 1963 februárjában öngyilkos lett. Megnyitotta a gázt a tűzhelyben, és berakta a fejét. Gyermekei a másik szobában aludtak, de az ajtót gondosan leszigetelte ragasztószalaggal, törölközőkkel és ruhadarabokkal. A dajka talált rá, aki reggelre érkezett átvenni a gyermekeket. Slyvia Plath ekkor volt harmincéves. 

Halálakor férje új partnere, Assia Wevill már terhes volt közös gyermekükkel, de nem sokkal később elvetélt. Plath halála után a nő élete valódi pokollá vált.

A költő barátai kiközösítették, rengeteg gyűlölet áradt irányába, ráadásul arra kényszerült, hogy otthon maradjon és vigyázzon Hughes és Plath közös gyermekeire. 1965-ben végül neki is született a költővel közös saját lánya, a helyzet azonban nem lett jobb. Hiába kérte többször is, Hughes nem akart vele közös otthont, feleségül sem vette, Wevill pedig idővel egyre jobban kezdett gyanakodni arra, hogy a költő mellette is hűtlen.

A második nő is öngyilkos lett

Ez végül igaznak bizonyult, többszörösen is, a nő pedig nem viselte el tovább sem a mellőzést, sem a megaláztatást, és ő is öngyilkos lett 1969-ben. A történet igazán sötét fordulata, hogy ő nem csupán magával, hanem gyermekével is végzett,

ráadásul hasonló módon, ahogy Sylvia Plath: altatóval és gázzal.

Ted Hughes személyét egészen 1998-as haláláig újabb és újabb támadások érték, közvetve vagy közvetlenül őt okolták a felesége haláláért. Ezután összeházasodott egy Carol Orchard nevű nővel, akivel élete végéig együtt maradt.

Sylvia Plath, mint a XX. század egyik kiemelkedő irodalmi alakja, sokakat inspirált, így korai elvesztését mind a szakma, mind a közélet tragédiaként élte meg. Irodalmi hagyatéka azonban így is jelentős, ami a mai napig élénken jelen van az angolszász költészet világában. 

(Borítókép: Sylvia Plath fotója a sírján West Yorkshire-ben 2011. május 5-én. Fotó: Amy T. Zielinski / Getty Images)