Tizennégy év különbséggel tűnt el a milliárdos család két gyermeke

Rég olvastunk olyan regényt, amely annyira rétegezett és részleggazdag lett volna, mint Liz Moore amerikai szerzőnő új kötete, Az erdő istene. A regény mozgatórugóját a személyes traumák, a családi titkok és a társadalmi elvárások hálójában vergődő tehetős bankárcsalád gyermekeinek eltűnése adja. 

A Van Laar família feje, III. Peter megszállottan óvja a saját (és a család) jó hírét, miközben múltja sötét, mint az éjszaka: fia, Maci eltűnt a családi rezervátumból, másfél évtizeddel később pedig kamasz lányának, a lázadó szellemű Barbarának is nyoma vész, ráadásul szintén a családi táborhelyről. Alice, az érzelmileg labilis, gyásszal és függőséggel is küzdő felesége pedig csak púp a hátán, és akkor a többi rokonról még nem is beszéltünk…

Egy elátkozott tábor

A pénz nem boldogít, a hírnév pedig semmit sem ér, ha az ember magánélete tele van tragédiával. A Van Laar család tagjai pont ilyenek. Bár a sztori lányuk, Barbara eltűnésével indít, hamar kiderül, hogy korábban volt egy Maci névre hallgató fiuk is, aki kiskamaszként szívódott fel a Camp Emersonból, a család saját táborhelyéről.

A regény a két eltűnés körülményeit vizsgálja és fonja össze, a családtagokon kívül pedig rengeteg mellékszereplőt – más gyerekeket, táborvezetőket, felügyelőket, rendőröket, helybéli lakosokat – is bevon a történetbe, akik mind szerepet kapnak a kerek egészben.

A kötet talán legérdekesebb karaktere Judyta Luptack, a fiatal, mégis elszánt nyomozónő, aki egy férfiszakmában boldogulni és érvényesülni próbáló nő nap mint nap megvívott harcait állítja a középpontba. A regény azonban más komoly témákat is boncolgat, mindegyiket egy-egy konkrét szereplő életén és cselekedetein keresztül: az identitáskeresésen kívül nagy hangsúlyt kap az osztályok közötti különbség, a titkolózás terhe és a bűntudat, na meg a kamaszkor is − annak minden magasságával és mélységével.

Bár a regény végtelenül hosszúnak érződik, és szó szerint az utolsó oldalig nincs „megfejtés”, Moore karakterábrázolása és -formálása előtt kalapot kell emelni. Aprólékos, kidolgozott, részletekbe menő jellemzést ad az összes szereplőről, akiknek a mélysége és személyisége sokkal fontosabb a történetben, mint az, hogy pontosan mi is történik velük.

A megfontolt, gazdagon kidolgozott kötet a klasszikus regényekre jellemző lassú kibontakozást ötvözi a krimik feszes és feszült tempójával.

Moore szövegében, visszafogott fogalmazásmódjában az érzelmek dominálnak a sokkfaktor helyett, a történet így karakter-, semmint narratívafókuszú. A kötet a rétegzett történetmesélés szerelmeseinek igazi telitalálat lehet. A múlt és jelen (utóbbi ebben az esetben a 70-es éveket jelenti) között ugráló szerkezete a rég eltemetett igazságok feltárásának kibontakozását segíti, az olvasó így a szereplőkkel együtt göngyölíti fel a rejtélyeket.  

Liz Moore: Az erdő istene
21. Század Kiadó, 2025
Fordította: Gömöri Péter
511 oldal

(Borítókép: Németh Kata / Index) 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!