Lapozz, ha mersz: H. P. Lovecraft sötét képzeletét átható város mélyére vezet az út

A magyar Chameleon Comix által kiadott Fighting Fantasy-kalandjátékokról – vagyis a Jackson–Livingstone-féle lapozgatós könyvekről – már több cikkben is írtunk. A brit fantasy- és sci-fi-író, Jonathan Green neve sem ismeretlen a műfaj hazai rajongói körében: például a Salamonis titkai megírásában Steve Jacksonnak segített be, de önálló kötetei – A krampusz éjszakája és a Drakula – A vámpír átka – szintén megjelentek a Chameleon Comix gondozásában. Elképesztően régen, még 1998-ban a Szukits adta ki a már legendássá vált Démonlovagokat.

A Chameleon Comix tervei szerint hamarosan Green még több munkájával ismerkedhetnek meg a hazai olvasók. Addig is, aki szeretne elmerülni egy igazi nyomozós, noiros hangulatú, lovecrafti kalandjátékban, az még beszerezheti a Sötétség Arkham felett című kötetet.

Ész kell az észveszejtő történethez

Arkhamot a gótikus horrorirodalom mestere, H. P. Lovecraft találta ki; műveiben gyakran szerepel ez a Massachusetts állambeli fiktív város. Itt található a szintén a képzelet szülte Miskatonic Egyetem, amelynek könyvtárában többek között a lovecrafti Cthulhu-mítosz borzongató alapműve, a Necronomicon egyik példánya is fellelhető. Green Arkham városát Lovecrafttól kölcsönözte az Arkham Horror-sorozathoz, sötét és titokzatos hátteret adva történeteinek.

A Sötétség Arkham felett a múlt század húszas éveiben játszódik Lovecraft fiktív városában, ahol

a sötétben okkult rituálék zajlanak, és földöntúli lények ólálkodnak.

Ezúttal is egy lapozgatós kalandjátékról van szó, amelynek főhőse maga az olvasó.

Ez az Arkham Horror-kötet azonban több szempontból is eltér a klasszikus Fighting Fantasy-könyvektől, éppen ezért ajánlott figyelmesen elolvasni a bevezető játékszabályokat.

Mielőtt nekivágnánk Arkham sötét utcáinak, három, különböző tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező karakter közül választhatunk.

Az olvasó „belebújhat” Agnes, a pincérnő bőrébe, aki jóval több, mint aminek látszik; Nathanielébe, az egykori bokszolóéba, aki nem retten vissza a sötét utcáktól; vagy Rexébe, az alkohollal jó viszonyt ápoló oknyomozó újságíróéba.

Nincs kiemelkedő jelentősége annak, melyik karakterrel indulunk útnak, a legfontosabb, hogy figyeljünk minden apró részletre, és sűrűn jegyzeteljünk a játék során. (A brit kiadó, az Aconyte Books oldaláról további karakterek kalandlapjai is letölthetők.)

A Sötétség Arkham felett nem a nagy küzdelmekről szól, mint a legtöbb Jackson–Livingstone-féle lapozgatós könyv, hanem egy baljóslatú, fordulatos nyomozásról és egy szörnyűséges felismerésről.

A történet nem mindig kínál egyértelmű támpontokat, sokszor az olvasónak magának kell rájönnie, hogyan tovább. Nagyon könnyű elveszíteni a fonalat, és egyetlen figyelmetlen döntés is könnyen zsákutcába vezethet. Ez nem az a kaland, amit gyorsan át lehet lapozni, és nem is valószínű, hogy bárki első próbálkozásra eljut a végkifejletig.

A Sötétség Arkham felett igazán próbára teszi a türelmet és az elszántságot – és ezekből mindkettőre nagy szüksége lesz az olvasónak. Ennél a játékkönyvnél valóban fontos, hogy – akárcsak egy igazi nyomozónál – mindig kéznél legyen egy notesz, amelybe minden fontos részlet lejegyezhető, és követhető a történetben kibontakozó ügy. Máskülönben Arkham sötét rejtélyeiben, illetve rejtvényeiben könnyű elveszni.

Megérint a lovecrafti horror

A történet onnan indul, hogy az olvasó-kalandor betér Arkham városának egyik kedvelt találkozóhelyére, Velma Étkezdéjébe. Rövidesen felfigyel két tudós külsejű alak – egy idős férfi és egy vékony nő – heves szóváltására. Úgy tűnik, vitatkoznak valamin, de nem lehet kivenni, miről is van szó. A nő egyszer csak rácsap valamire a tenyerével, majd egy pillanattal később bekap valamit, és nem sokkal ezután kiviharzik az étkezdéből. Az idős férfi hamarosan követi. A sietségben azonban egyikőjük elhagy egy jegyzetfüzetet. Ez lesz az első nyom egy hosszú és szó szerint idegtépő nyomozásban, amelyből persze nem maradhat ki indulásként egy rejtélyes gyilkosság sem.

A legjobb, ha az olvasó maga fedezi fel a továbbiakat, de annyit elárulhatunk, hogy a lovecrafti horror szinte minden ismert eleme felbukkan a történetben. Ahogy a könyv bevezetőjében is olvasható: Arkham városában sötét árnyak gyülekeznek

a téren és időn túli űrben, a világokat elválasztó mezsgyén Mérhetetlen Vénekként emlegetett, idegen entitások rejtőznek, készen rá, hogy befurakodjanak a valóságunkba.

Amellett, hogy rettenetesen nehéz, a Sötétség Arkham felett legalább ennyire hangulatos is. Nagy kár, hogy nincsenek a történethez olyan belső illusztrációk, amelyek nélkül a Fighting Fantasy-kötetek elképzelhetetlenek. A könyvben előfordulnak hibák és elírások is; a legfontosabb problémára a Chameleon Comix külön is felhívta a figyelmet (itt és itt), a kiadó Facebook-oldalán pedig, a hozzászólások között további olvasói észrevételek olvashatók.

Összességében a Sötétség Arkham felett kifejezetten szórakoztató – naplemente után különösen ajánlott – kalandjáték. A kezdőknek azonban inkább azt javasoljuk, hogy először ismerkedjenek meg a Jackson–Livingstone-féle Fighting Fantasy-könyvekkel.

Jonathan Green: Sötétség Arkham felett
Chameleon Comix kiadó, 2024
Fordította: Kemenes Iván 
288 oldal

(Borítókép:  Jonathan Green: Sötétség Arkham felett című könyve. Fotó:  Szollár Zsófi / Index)