Csütörtök óta tudjuk: lesznek művészek a Marson!

Négyen ülnek kint az asztalnál a Magvető Caféban. Terján Nóra, a Kultúra.hu munkatársa a moderátor, a szereplők pedig drMáriás, Weiler Péter, akinek életrajzi könyvét, a Weilert mutatják be éppen, és persze a mű szerzője, Weiler gondolatainak papírra vetője, Kocsis Katica kulturális újságíró és kurátor. Még címe is van a társalgásnak, ami nem feltétlenül megszokott egy könyvbemutató esetében: Lesznek-e művészek a Marson? (Anélkül, hogy a spoilerezés bűnébe esnénk, eláruljuk: lesznek!)

Nincs könnyű dolga a moderátornak, mert újra meg újra kirobban belőle a visszafojthatatlan kacagás drMáriás gondolatszökkenésit hallgatva, Weiler pedig közben kontinenseken, stílusokon és kifejezési formákon átívelő időutazásra invitálja a hallgatóságot. Bársonyon futnak perceink, észre sem vesszük, hogy már egy órája tart a pódiumbeszélgetés, a végén felcsattan az önfeledt taps.

Ars poetica

No de hogy kerül a csizma az asztalra, drMáriás a Weiler-könyv bemutatójára? Csak úgy, hogy megannyi közös kiállítás van kettejük háta mögött – a legutóbbi a Make Art Great Again címet viselő tárlat a Képíró utcában, amelynek éppen szombaton volt a finisszázsa, és amelynek keretében – drMáriás szavaival – „magyar művészek első ízben tisztelegtek a világ főutcájára visszatérő, békét hozó és igazságot osztó nagyszerű amerikai elnök, Donald Trump személye és munkássága előtt”.

De hát most a Weiler-könyv bemutatóján vagyunk.

Művészet nélkül elsüllyedek. [...] Mindennap muszáj művészetet csinálnom, hogy úgy érezzem, kihasználom a világon töltött időmet.

Ennél szebb önvallomást, ars poeticát keveset olvastam, és ebben tényleg benne van a képzőművész-businessman egész eddig leélt ötven éve. 

Businessman, írjuk, vagy magyarul üzletember, de hát miért ne mondanánk angolul? Hiszen Weiler Philadelphiában szerzett diplomát, virtigli világpolgár, és rá aztán tényleg igaz a mondás, hogy az idióták az utca túlsó oldalán laknak. Weiler már húszévesen társult Friderikusszal, ahogy azt a könyvből megtudjuk, és élete egyik nagy kalandját (mert több is volt) is Fridinek köszönheti.

Beszervezték O. J. Simpsont pár ezer dollárért egy videóinterjúra, és ennek a farvizén kijutott hősünk Los Angelesbe, ahol a feleséggyilkossággal vádolt, de el nem ítélt amerikaifutball-sztár fogadta házában a magyar fiatalembert. Erről fotó is van a könyvben.

Szívélyes fazon volt, arra emlékszem a legélesebben, hogy mintha egy grizzly medvével fogtam volna kezet, akkora tenyere volt...

– idézi fel Weiler az 1996-os találkozást.

De az O. J. Simpson-sztori csak egy kis kitérő a művész pályafutásában, a lényeg a festményeken van. És a Balatonon meg a Trabanton. Merthogy mindkettő visszatérő motívum Weiler művészetében.

A Trabant és a Kádár-kor

Az előbbi a gyerekkori, hetvenes-nyolcvanas évekbeli nyaralások helyszíne, az utóbbi a Kádár-kor, a „kaparj, kurta, neked is jut” szellemében vegetáló (azt nem mondhatnánk, hogy prosperáló) létező szocializmus szimbóluma.

Valójában nem is tudom, mikor ismertem meg Weilert, igazán szorosra akkor fonódott a barátságunk, amikor három éve a Reáltanoda utcai Kincsem-palotában, a Kár lett volna disszidálni fantázianevet viselő szenzációs kiállításon beszélgettünk hosszasan. Azóta időről időre megcsodálom a tárlatait, legyen az a Balaton déli vagy az északi partján, esetleg Budapesten. 

Gyakran újrarajzolom a kommunista diktatúra kísérteties képeit a mai kortárs társadalomban, történelmi alakokat és tényeket keverek a képzeletemmel

– mondja Kocsis Katicának a könyvben, és ha megnézzük a Kádár János segít apámnak beprogramozni az új színes tévénket című festményt, akkor látjuk, hogy Weiler nem viccel. 

Illetve viccel, folyamatosan, görbe tükröt tart a magyar társadalom elé, miközben halálosan komoly arccal néz ránk, és képes megállni röhögés nélkül. 

Ettől (is) olyan jelentős művész. Még akkor is, ha benne is van, meg nincs is benne napjaink kánonjában, elmondása szerint kevés az esélye annak, hogy kiállítanák valamelyik alkotását a Műcsarnokban vagy a Ludwig Múzeumban. 

De mindegy is, mindez nem szegi kedvét sem Weilernek, se a vele már-már szimbiózisban élő és alkotó drMáriásnak. Olyannyira nem, hogy 2025. május 22-én nyílik Weiler újabb kiállítása, ezúttal az Apollo Galériában Mit adtak nekünk a magyarok? címmel. 

Kocsis Katica: Weiler
Inda Press Kiadó, 2025
296 oldal

(Borítókép:  Terján Nóra, drMáriás, Weiler Péte és  Kocsis Katica. Fotó: Gáll András / Index)