Ebből a filmből minden kiderül a pápaválasztás titkos folyamatáról

„Sok részletet eltaláltak” − fogalmazott Kathleen Sprows Cummings, a Notre Dame Egyetem katolicizmustörténésze, aki közelről követte végig Ferenc pápa 2013-as megválasztását. Szerinte a film nagyon jó munkát végzett az emberi történetek, valamint a Szentlélek bemutatásának egyensúlyozásában − utóbbiról a katolikusok úgy vélik, hogy a pápaválasztás irányítója − írja a The Guardian.

Bill Cavanaugh, a DePaul Egyetem katolikus tanulmányainak professzora egyetértett abban, hogy a Konklávé sok részletet precízen jelenített meg. Szerinte a film látványvilágát is igyekeztek nagyon pontosan megalkotni.

A Vatikán nem szólt bele

Edward Berger rendező, Peter Straughan forgatókönyvíró és a produkciós csapat a film díjátadó kampányának részeként hosszasan beszélt az alkotás aprólékos kutatási folyamatáról, amelybe a Vatikán közvetlenül nem kapcsolódott be, ezzel elkerülve az illetéktelen befolyásolást. A csapat azonban sok bíborossal készített interjút az általános részletek kapcsán, bejárta a Vatikánt, és a római Cinecittà stúdióban újraalkotta a Sixtus-kápolnát is. A vallási tanácsadók konzultáltak a hivatalosan meg nem erősített, de hagyománnyá vált archaikus eljárásokról, például a halott pápa gyűrűjének eltávolításáról és megsemmisítéséről. 

Figyelemre méltó volt, ahogy megfogtak egy titkos valamit, és sok jót kihoztak belőle

− mondta Cummings, majd hozzátette, a film „érzékelteti, hogy milyen beszélgetések zajlanak a konklávé előtt”, az úgynevezett általános kongregáció idején, amikor a bíborosok Rómába utaznak, hogy az egyház jövőjéről beszélgessenek. A pápaválasztás körüli nem hivatalos diskurzusok egyébként februárban kezdődtek, amikor Ferenc pápa súlyos tüdőgyulladást kapott. 

A film ezeket a beszélgetéseket különböző karakterek (archetípusok) mentén vázolja fel:

• Goffredo Tedesco bíboros (Sergio Castellitto), aki az egyház konzervatív szárnyát képviseli, amely ellenzi a szigor enyhítését;
• Aldo Bellini bíboros (Stanley Tucci), a vezető liberális jelölt, aki igyekszik megreformálni az egyházat;
• a nigériai Joshua Adeyemi bíboros (Lucian Msamati), aki az első fekete pápa lenne, ráadásul erősen homofób;
• Jacob Tremblay bíboros (John Lithgow) egy talpraesett és ambiciózus, hataloméhes amerikai;
• és Thomas Lawrence bíboros (Ralph Fiennes), a mérsékelt, hagyományokhoz kötődő jelölt, aki személyes ambícióktól és a liberális szárny iránti szimpátiától megkísértett békefenntartóként dolgozik.

Cavanaugh szerint a bíborosok egyébként nem sorolhatók progresszív és konzervatív táborokba, a kép ennél sokkal összetettebb. A film szereplői „természetesen karikatúrák, de valóságos dolgot is képviselnek” − mondta Cummings, hozzátéve, bizonyára vannak hagyománytisztelő emberek, akik szerint Ferenc pápa túl messzire ment a periférián élő emberekkel való kapcsolatkötésben, de vannak olyanok is, akik azt akarják, hogy az öröksége folytatódjon.

Pontatlanságok is vannak

Cavanaugh és Cummings is kiemelt néhány pontatlanságot, például Benitez bíboros (Carlos Diehz), egy mexikói főpap befolyását, akit a pápa halála előtt titokban Kabul érsekévé nevezett ki, és végül az újonnan megválasztott egyházfő lett. „Az a gondolat, hogy egy bíboros egyszerűen besétálhat a konklávéba, és azt mondja: »Hé, azért vagyok itt, hogy szavazzak«, ez valójában nem történhet meg” − fogalmazott Cummings. „Egy bíboros nem kapja meg a bíborosi kiváltságokat, amíg nyilvánosan be nem jelentik, hogy bíboros.” 

Fiennes mint camerlengo (a pápa által az átmeneti időszak ellenőrzésével megbízott főméltóság) szerepe szintén nem volt pontosan definiálva, ahogy az sem, hogy ki az a személy, aki folyamatosan tájékoztatja őt az új fejleményekről, amelyekről nem kellett volna tudnia. Mivel a testület tényleg zárt, nem valószínű, hogy Isabella Rossellini apáca éjjelente ott szaglászhatott volna. Ezenkívül soha nem volt bizonyíték arra, hogy egy bíboros szavazatokat vásárolt volna, ahogyan azt Tremblay bíboros esetében állítják. Az pedig, hogy egy bomba robbantotta volna ki a Sixtus-kápolna ablakait, Cummings szerint igen valószínűtlen. A jelenet vizuálisan azonban lenyűgöző volt.

A technikai pontatlanságoktól eltekintve Cummings rámutatott egy pillanatra, amely a pápaválasztással kapcsolatos érzelmi szálakat ragadta meg: amikor a feltörekvő Bellini bíboros megkérdezi Lawrence-t, hogy mi lenne a pápai neve. Ő azonban visszautasítja, mondván, hogy soha nem gondolt erre. (Később azonban bevallja, hogy János lenne.) 

− mondta Cavanaugh. IX. Piuszt például 1846-ban progresszívként választották meg, de amint az 1848-as forradalmak miatt menekülni kényszerült Rómából, konzervatív lett. XXIII. Jánost 1958-ban békepártiként választották meg, de végül összehívta a II. vatikáni zsinatot, amely modernizálta az egyházat. Maga Ferenc pápa pedig sokakat meglepett a homoszexualitással és a társadalmi igazságossággal kapcsolatos (viszonylag) progresszív álláspontjával. 

A Konklávéban Benitez, az újonnan megválasztott pápa felfedi Lawrence-nek, hogy interszexuális, ezzel pedig megkérdőjelezi az egyház merev elképzeléseit a nemekről és arról, hogy ki lehet pápa. Cavanaugh szerint a csavar kicsit erőltetett, de a gondolat, hogy sosem tudhatod pontosan, kit kapsz, amikor pápát választasz, okos mozzanat.

(Borítókép: Port.hu)