Tiszta vizet öntött a pohárba egy történész a Hunyadiban megjelent beszédstílussal kapcsolatban

Április 19-én utolsó epizódjához érkezett a Hunyadi-sorozat, amely sokakat megosztott, sőt egy-egy rész után vita indult annak valósághűségéről.

A korszak kutatója Varga Szabolcs történész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársa szerint a sorozat által bemutatott Hunyadi-kép 150 éves, márpedig a szobrokkal nem tudunk mit kezdeni, nem részei az életünknek – derül ki a Heti Válasz podcastműsorából.

Varga Szabolccsal Ablonczy Bálint és Zsuppán András beszélgetett többek között arról, hogy történész szemmel mennyire hiteles a Hunyadi. A szakértő úgy látja, hogy:

• Az uralkodókkal való párbeszédek stílusa biztosan nem volt ennyire szabados annak idején, ugyanis akkoriban az emberek az uralkodó és egymás felé is megadták a tiszteletet. Nem kellett volna archaikus szóhasználattal élniük, a mai magyar nyelv szabályai szerint is meg lehetett volna ezt oldani.
• A Hunyadiban markánsan jelenik meg, hogy a nyugatiak el szokták a magyarokat árulni és romlottak is, mi pedig egyszerűek vagyunk, szegények, de tiszták. Az egyik legrégebbi történeti toposz, de semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a nyugati romlottság magasabb fokon lett volna bármelyik korban.
• Ez torz képet mutat arról is, aki mondja, meg arról is, akire mondja, azért nagyon könnyű felhasználni olcsó, napi szintű politikai narratíva gyártására.
• Hunyadi Jánosnak a filmben is megjelenő képe az 1849 utáni magyar értelmiségnek úgy kellett, mint egy falat kenyér: legyen egy olyan példa, aki ugyanilyen heroikus küzdelemben, mint amiben mi elbuktunk, sikerrel járt. 

Varga Szabolcs a beszélgetés egy pontján leszögezte, hogy nincs azzal baj, ha társadalmi közbeszédbe nem megy át, viszont mégiscsak látnunk kell, hogy az nem a valóság, amit a film és a könyv ábrázol. Ha ezt a kettőt nem keverjük össze, akkor nincs semmi baj.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!